A mellrák felismerésének, kezelésének és megelőzésének új módszerei, a rendelkezésre álló módszerek értékelése jelenleg is számos vizsgálat tárgyát képezi világszerte. Intenzív kutatások folynak új terápiás lehetőségek kifejlesztésére, a szűrés és a diagnosztika hatásfokának javítására. A teljesség igénye nélkül néhány friss kutatás eredményét idézzük, többek között az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) nemrégiben megrendezett éves kongresszusán bemutatott adatok közül válogatva.

Az emlőrák kezelésében már régóta alkalmazott módszerek (kemoterápia, sugárkezelés, műtét) mellett folyamatosan újabb módszerekkel is bővül a terápiás eszköztár. 

A kórházakban nem mindig tájékoztatják a betegeket az otthonlétről, az igénybe vehető segítségről, mivel gyakran nem ismerik a beteg családi és szociális körülményeit, illetve időhiány miatt.

Bár a közvélekedés szerint a rákbetegség főként az idősebbek betegsége, a valóság azonban sajnos az, hogy vannak olyan tumortípusok – és ezek között van az emlőrák is −, melyek az esetek jelentős részében fiatal korban jelentkeznek. Nem csoda hát, ha különböző összefüggésekben gyakran felmerül, hogy a mellrák és a terhesség miként fér meg egymással, mi a teendő, ha a kezelés után a beteg gyermeket szeretne vállalni, és mit lehet tenni, ha éppen a gyermekvárás időszakában derül ki a betegség. Erről beszélgettünk dr. Szentmártoni Gyöngyvér onkológus szakorvossal, az Intima onkoteam tagjával.

Rák – rettenettel teli három betű, ami fenekestül felforgatja az életet. Kétségbe von, megkérdőjelez mindent, ami addig valódinak, biztosnak, értékesnek látszott. Az orvosi kezelések mellett mi adhat kapaszkodót a rákbetegség okozta testi-lelki káoszban, mi segíthet abban, hogy meg tudjunk birkózni ezzel a bajjal?

Műtét előtt, vagy műtét után, esetleg helyett? Kemoterápiával, vagy akár immunterápiával kombinálva? Megannyi kérdés, amelyek nemcsak az érintettek, de az orvosok fejében is ott vannak, amikor egy-egy beteg személyre szabott kezeléséről döntenek. Megvannak ugyan a protokollok, de ahogy a mellrák is mindenkinél egyéni, úgy még az intézmények gyakorlata sem mindig ugyanaz. Dr. Polgár Csaba, az MTA doktora, az Országos Onkológiai Intézet Sugárterápiás Központjának vezetője, az intézet megbízott főigazgatója ad iránytűt az Intima.hu olvasóinak a sugárkezeléssel kapcsolatban.

A mellrákkal kapcsolatos orvosi dokumentációban gyakran felbukkanhat egy titokzatos rövidítés: HER2 (vagy HER2/neu). Mi ez, mit jelent, mi a jelentősége? Vannak-e különleges jellemzőik az úgynevezett HER2-pozitív daganatoknak? Különbözik-e a kezelés attól függően, hogy a mellrák HER2-pozitív vagy sem? Mit tehet a beteg a sikeres kezelés érdekében?

Megszületett a sokkoló diagnózis, megtörtént a kemoterápia és a műtét, már „csak” az évekig-évtizedekig tartó kontrollvizsgálatok, esetenként további kezelések vannak hátra. A rosszindulatú daganatok esetében általában 5 éves betegségmentesség esetén beszélünk gyógyulásról. A mellrák esetében azonban más a helyzet, hiszen a daganat hosszabb idő, akár 10-15 év után is visszatérhet. Érintetteket kérdeztünk arról, miként élték meg a hosszú és sokszor embert próbáló utat a diagnózistól a tünetmentes állapotig.

Az emlőrákkal − és úgy általában a rosszindulatú daganatokkal – kapcsolatban gyakori tévhit, hogy ezek a betegségek csak az idősebb embereket érintik. Különösen sajnálatosak azok az esetek, amikor maga az egészségégügyi dolgozó küldi el a rákgyanúval nála jelentkező fiatal beteget arra hivatkozva, hogy „maga még túl fiatal ahhoz, hogy rákos legyen”.