Ülök a váróban. Ideges vagyok. Ha most itt lennél velem, fecsegnék neked össze-vissza! Remekül elszórakoztatnálak a várakozás ideje alatt, hisz’ ismersz?!  Emlékszel....? Ha izgulok, mindig össze-vissza beszélek. De nem vagy itt, úgyhogy gondoltam, küldök egy üzenetet, hátha megkapod - még időben, és közben elterelem a figyelmemet is. 

Másként élünk meg bizonyos eseményeket, főleg, ha azok az egészségünkkel kapcsolatosak. Ami talán összeköt bennünket ezekben a helyzetekben az a bizonytalanság: nem tudjuk, mi vár ránk, ugyanakkor valamennyire fel lehet, és fel is kell rá készüljünk! Ki így, ki úgy. De a kérdéseinkre mindig szánjunk időt!

Amikor elhangzik ez a kérdés rávágjuk: "Jól!" De mi van akkor, ha valójában nem így van? Mert napok óta fáj, csíp, éget… Mert hetek óta nem múlik… Mert pontról pontra meg kell tervezni az életemet… Mert újra egy beavatkozás következik, de talán most sikerül…

8-9 nőből 1… összesen 2000 haláleset évente melldaganat miatt…Szomorú és egyben ijesztő számok ezek. Épp ezért sokan legyintenek egyet magukban: ’Ugyan már, velem aztán nem történhet meg!’, mert nehéz még belegondolni is. És ahogy e sorokat olvasod, azt kívánom tiszta szívemből: ne te legyél az a nő, akit visszahívnak mammográfia után, hogy itt bizony van valami, se az a nő, akit élete során rosszindulatú melldaganattal kiszűrnek, és legfőképpen ne te legyél az a 20-70 közötti nő, akit elveszítünk, bár megmenthető lett volna…! Bárhogy is alakuljon életed, tudd, te magad is tehetsz a sorsod alakulásáért!

Egy újabb heg mosolyog vissza Rád a tükörből. Egy heg, melynek feladata van. Nem több és nem kevesebb, mint végig kísérni az utadon, s emlékeztetni...

Bárhol járok, bárki kérdezi, mivel foglalkozom, a következő kérdés biztos ez: orvos vagyok, hogy ennyit foglalkozom egészségügyi dolgokkal? Nem, sajnos nem, és még egészségügyi végzettségem sincs, online kommunikációval foglalkozom. Célom, hogy mind a betegeknek, mind az egészségügyben dolgozóknak segítséget nyújtsunk - szoktam rá válaszolni. A második kérdés maximum csak udvariasságból tolódik későbbre: akkor miért foglalkozol az egészségüggyel ennyit…?

Elcsépelt, unalomig hangoztatott, egymásnak ellentmondó tézisek sokasága, bezártság, elszigeteltség, veszteségek, egymásnak feszülés, maszk, nem kell maszk, oltás, nem kell oltás, immunerősítés, stressz.... Nekem ezek jutnak eszembe az elmúlt másfél év járványával kapcsolatban. S még valami: az egyén társadalmi felelőssége, amiről viszont - véleményem szerint keveset beszélünk!

Évente nagyjából 5-6000 új emlőrákos beteget diagnosztizálnak, de ennél lényegesen magasabb azon nők száma, akiket gyanús lelettel visszahívnak mammográfiát követően. A visszahívás még nem feltétlenül jelenti azt, hogy emlődaganata van valakinek, de utána kell járni... A várakozás, a bizonytalanság idegőrlő lehet! De még mindig jobb, ha elmész szűrésre, mint ha vársz! Mert a korai diagnózis - bármilyen félelmetesnek tűnhet - életet menthet!

Beköszöntött az október, de vajon ki várta az egyre rövidülő nappalokat, a hideg estéket, meg hogy minden rózsaszínbe boruljon?