Menü

száma
5

Blog

Az út, amelyre senki nem lépne önszántából...

…de ha muszáj, akkor elkelne minden segítség. Legfőképpen a hiteles tájékoztatás, és az, hogy kérdezni tudjunk szakorvosoktól. Mert erre jut a legkevesebb idő.

Olvass tovább >

Cimkék:

Jobban félni még embert nem láttam egy orvosi vizsgálattól. Erőltetett viccelődés, ide-oda járkálás, selfizés… csak tereljük el a figyelmet arról, hogy rettegünk. Igen, tudjuk, hogy az emlővizsgálat és azon belül a mammográfia nem kellemes, de azért kibírható vizsgálat. Anna 15 éves kora óta minden évben átéli a mellrákszűrést. De messze nem a vizsgálat, a fájdalom, vagy a fizikális teher, amitől nyárfalevélként reszket: mindig a diagnózistól szorul gombócba a gyomra. Persze érthető, hiszen minden ilyen vizsgálatban ott rejlik a ,,lehet”. De az is, ha idejében tudjuk, sokkal kisebb a baj és van, ilyenkor még van megoldás.

Ma először chateltem Vikivel, mióta elkezdtük követni betegútját. Eddig valahogy igyekeztem távol tartani magam tőle, kicsit sterilnek is éreztem már magam, mint aki nem meri megközelíteni a valóságot. Aztán ma délelőtt elolvastam Vikivel készült bejegyzés második kivonatát, és rájöttem: hálát kell mondjak ennek a lánynak, hogy van, s hogy megengedi, hogy életét, szenvedéseit végig kövessük és megosszuk veletek is. Köszönjük Napsugár-lány! (Intima ügyvezető)

Péntek van. Három megbeszélésem van, amiből az első, egy áttétes rákkal élő, nálam fiatalabb lánnyal kezdődik, aki egyébként író... a vele való beszélgetés sok mindenre rádöbbentett, amely utána az egész napot körbeöleli. 

Ajánlott nőgyógyászati rendelők

Oncompass Medicine

Molekuláris diagnosztikai központ

Megtekintés
Villa Medicina

Villa Medicina

Nőgyógyászati diagnosztikai központ

Megtekintés
Villa Medicina

Szent Anna Magánrendelő

Nőgyógyászati, Szülészeti és Ultrahang Rendelő

Megtekintés

Ma van a véradók világnapja. Ezen a napon tisztelgünk azon több millió ember előtt, akik önzetlen adományukkal, vérükkel, életet, reményt adnak beteg embertársaiknak. De Te vajon odaadnád a véredet a szeretteidnek? Vagy egy ismeretlennek? Puskás Kata Szidónia írása.

Pár hete telefonon beszélgettem egy gyógyult rákbeteg barátommal. Letört volt, fásult, kedvetlen. Kérdezem tőle, mi baj van? Ne is kérdezzem, majd megoldódik. Nem hagytam annyiban. Kiderült, találtak nála valamit, és az orvos, akihez továbbküldték lekezelően, érzéketlenül, emberi (még csak nem is női) mivoltát semmibe véve beszélt vele. Javasoltam, hogy menjen el egy általam emberileg is nagyra tartott, elismert szaktekintélyű orvoshoz. Szerencsére azóta már túl is van minden, jól van, és talán a lelkén vetett seb is begyógyult már, amit az előző orvos ejtett rajta. De tényleg így kell ennek lennie?

Késett. Már tegnap meg kellett volna jönnie, de még nem jött meg, úgyhogy csináltam egy tesztet, hátha... Nem bírtam tovább! Azt írja a papír: három percet kell csak várni. Száznyolcvan másodperc. Szinte semmi, de ilyenkor mégis egy örökkévalóságnak tűnik. Ültem a fürdőszobában, kezemben a kis műanyag pálcikával, és vártam, hogy megjelenjenek rajta végre azok a csíkok. Most is pont ugyanúgy, mint az előző hónapban, meg az előzőben, meg az azt megelőzőben.

A szó, amit nem akarunk hallani. Soha! Legyen ez egy rég vágyott színdarab jegyvásárlása, egy randi a kiszemelttel, egy lakás belső átalakítási munkái... vagy a babavállalás... 

Belépés

Hónap kiemelt témája: EMLŐRÁK

Diagnosztika, szűrés

Betegút

Gyógyszeres kezelés műtét előtt, műtét után

Műtéti kezelés

Sugárterápia

Kiegészítő terápiák

A hónap témájának támogatója:

close

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről, engedélyezésükről és tiltásukról itt olvashat bővebben. További információ