Új üzeneted érkezett!

Ülök a váróban. Ideges vagyok. Ha most itt lennél velem, fecsegnék neked össze-vissza! Remekül elszórakoztatnálak a várakozás ideje alatt, hisz’ ismersz?!  Emlékszel....? Ha izgulok, mindig össze-vissza beszélek. De nem vagy itt, úgyhogy gondoltam, küldök egy üzenetet, hátha megkapod - még időben, és közben elterelem a figyelmemet is. 

 

Eltelt négy hónap, úgyhogy újra itt vagyok. Minden ok, de jöttem kontrollra és az éves szűrés is aktuális már. Tudod, október van, s úgyis sok helyről fog szólt:

„Járj rendszeresen szűrésre, mert a korai felismerés életet menthet…”

Tudod mi a baj ezzel?

Sokakat nem fog érdekelni, hiába fog a csapból is ez folyni. Egyik fülükön be, a másikon ki. Legyintenek majd egyet, vagy kifogásokat gyártanak és találnak, miért ne menjenek szűrésre, főleg, ha bedőltek a tévhiteknek és álhíreknek, hogy a 'mammográfia káros'. De végső soron ott lesz még egy kapaszkodó:

„Velem úgysem történhet meg!”

Néha jó lenne kicsit hangosnak lenni, és belekiabálni az éterbe: „HÁT NEM ÉRTED??? RAJTAD (is) MÚLIK AZ EGÉSZSÉGED!”

Tudod, én minden évben jövök, mert bár koromnál fogva még nem kellene, de muszáj.. Pedig eskü, egy kemény edzésnek jobban tudnék örülni! Viszont a „Velem úgysem történhet meg” – gondolat ismerős nekem is. Tavalyig én is így gondoltam…

Úgy tűnik, még van egy kis időm, úgyhogy pötyögök, addig sem gondolok arra, milyen 'ítélet' vár rám…

Most jó lenne, ha itt lennél!

Hisz tudod, tavaly mi volt tavaly is? Jöttem a szokásos emlőszűrésre. Btw, ha tudnád hányszor kapom meg: Minek mész? Attól lesz mellrákod! - és ehhez hasonló okosságokat, amit régen nehezen toleráltam, ma már fel sem veszek. Sokszor mondják: minek megyek, hisz még fiatal vagyok, de te tudod, hiszen 15 éves korom óta ott voltál velem mindig... Hülye előzmények. Sajnos, vagy szerencsére (?), tavaly sem jöttem hiába. Akkor nem voltál itt velem, el is törött a mécses rendesen! A biopszia nagyon nem esett jól, de az eredményre várakozás is idegörlő volt. Pár hét múlva igazolta orvosom sejtését: ez bizony nem jó, de időben kaptuk el, viszont mielőbb műteni kell. 43 éves voltam. (Ezt olyan szívesen elmondanám azoknak, akik szerint fiatal vagyok, és akik azt gondolják, a melldaganat csak idősebbeket érint!)

Ez már a 4. kontrollom, de talán most végre elengednek hosszabb időre! Megvallom: rettenetesen izgulok. Vicces, nemrég épp arról kérdezett Korpa Melinda a Telekom „Egészségesen és boldogan” programjában Dr. Kovács Gabriellával, Affidea orvos-igazgatójával, hogyan csökkenthető a félelem a vizsgálatoktól. Akkor is eszembe jutott ez a mai nap. „Doktor Úr, én készültem, de tényleg…!” (pff)

….

Közben túl vagyok a fizikai kellemetlenségen, a mammográfián. Nem fájt, bár megvallom, egy forró kávé vagy zöld tea jobban esett volna így kora reggel. Apropó! Eláruljam a "titkos" receptet, hogyan tudod csökkenteni a mammográfia okozta kellemetlenséget?

LAZÍTS BABY!!!

Ennyi? – kérdeznéd felhúzott szemöldökkel.
Ennyi! - válaszolnám.

Lazítsd el a válladat, nyakadat, végy egy mély levegőt, és fújd ki. Pár pillanat az egész. Ha ráfeszítesz vállból, karból a szorításra, rosszabb lesz. Tudod, a rutin, meg az évek.. ;) Ezt a "titkot" egyébként évekkel ezelőtt az egyik röntgen asszisztens, Évi árulta el nekem, de ez egy olyan titok, amit Te is tovább adhatsz! ;)
Szerintem lassan behívnak az ultrahangra és az „ítéletre”, úgyhogy most már be kell fejezem az üzenetemet!

…

Miközben hallgattam a „leltárt”, átfutott rajtam a gondolat: vajon mi lenne velem, ha tavaly nem mentem volna el a szűrésre? Vajon fecsegnék most itt össze-vissza? Vajon láthattam volna a kisfiam első kosármeccsét, és még annyi mindent?? Izgalmas év volt, kár lett volna kihagyni egyetlen jó élményt, vagy pillanatot is…

Tudod mi lenne jó??

Ha októberben a színházakban, mozikban, metrókban, Tescoban, pályaudvarokon, és mindenhol, ahol jó sok ember gyűlik egyszerre össze a hangosbemondóból a reklámok mellett 20 mp-et minden üzemeltető bevágná:

„Szeretnél jövőre és két-három év múlva is visszagondolni egy szép emlékekre? Szeretnél ott lenni a testvéred, gyermeked esküvőjén, vagy az unokád első születésnapján? Vagy csak meginni minden reggel a gőzölgő kávédat, vagy teádat? Menj el mellrákszűrésre!”

Jól van, tudom, ezekről még beszélni sem szeretünk és különben is, annyi mindent olvasni róla… Pedig az Intimán mindennek utánajártunk, és megírtuk, érthetően.

Mit gondolsz, a pasikat nem lehetne bevonni valahogy az egészségtudatosságba? Te vajon mit szólnál hozzá, ha Apu megkérdezne: „Mikor voltál utoljára szűrésen? Tudod, fontos vagy nekem!” Nekem bejönne.. mondjuk nem Aputól! :D

Ancikám, mennem kell, hívnak! Na még annyit gyorsan, mert ezt sosem kérdezem meg:

Te mikor voltál utoljára emlőszűrésen…?"

+

A cikk szerzőjéről

Matics Kata, online egészségkommunikációs szakértőként 2009-ben alapította és azóta is vezeti az Intima.hu női egészségportált. Emellett az EgészségKommandó (Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület) és a Hormonline Távkonzultációs Központ társalapítója és nem utolsó sorban egy tündér kisfiú édesanyja.