A sorsunk a mi kezünkben (is) van!
Düh, csalódottság, kiábrándultság, szomorúság, zavarodottság, gyász - az érzések, amelyek kavarognak bennem. A kiváltója pedig egy kedves fiatal nő, anya, lány, aki ma itt hagyott bennünket. Pedig még nem volt itt az ideje. Nagyon nem. Délután óta ülök a gépnél, negyedszer futok neki ennek az írásnak, de eddig mindegyiket kitöröltem. Nem magam miatt, hanem miattatok. Nem örültetek volna páran annak, amit első, második, harmadik nekifutásra írtam. Megpróbálok nekifutni még egyszer, utoljára, hátha...
Az van kedves Női Olvasóim, hogy csak mi tudunk figyelni a testünkre és annak jelzéseire is, más helyettünk nem. Ahogy csak mi tudunk időről időre eljárni a szűrésekre, más hiába menne helyettünk.
Persze mondhatjuk akár naponta is, hogy menjetek el szűrésre, kiírhatjuk a Facebook oldalunkra is minden órában, szervezhetnek a civil szervezetek figyelemfelkeltő sétákat akár minden héten, orvosokkal karöltve - szabadidejüket tölthetik azzal, hogy interjúkat adnak televíziókban, rádiókban, újságokban is, megszervezhetnek nagy rendezvényeket, vagy webináriumokat, amelyet ingyenesen követhettek akár még az interneten is, hogy ne kelljen utazzatok, sőt mi több, naponta megoszthatunk szomorú történeteket is a közösségi médiában olyan valós személyekről, akik már nem lehetnek közöttünk. De ha a fejünkre, vagy a Te fejed tetejére állunk sem fogunk tudni helyetted eljárni szűrésekre és odafigyelni arra:
mit üzen a tested.
Ahogy arra sem, hogy utána járj a saját egészségednek, tájékozódj, lehetőség szerint hiteles forrásból.
Már rég nem tudom elfogadni azokat a kifogásokat, hogy "de az állam csak x kor fölött ad ingyenes szűrést", ahogy az sem, ha azt hallom, hogy egy ismerősöm talált egy csomót a mellében, és mivel a kuponos biorezonancia meg a különböző szuper-biztonságos "szűrésen" nem látszódott semmi, ő megvárja, míg elmúlik. Mint egy pattanás? - szoktam ilyenkor rákérdezni.
Azt sem értettem soha, hogy valaki miért nem jár rendszeresen szűrésekre? Ez nem az Mi érdekünkben van???
Természetesen nem először mondjuk, de összefoglalom, hátha még nem hallottad volna a nekünk, nőknek szóló szűrési ajánlást:
Járj rendszeresen, minimum évente komplex nőgyógyászati szűrésre, akkor is, ha minden ok. Ha gond van, menj azonnal, ne várj arra, hátha elmúlik pl. egy több hete tartó vérzés, vagy fájdalom. Az első szűrésre menj el legkésőbb 18 éves korodban, vagy a szexuális élet megkezdése előtt, vagy közvetlenül azután. (A HPV alapú méhnyakrák szűrésre és a HPV okozta méhnyakrák elleni oltásra most ki sem térek, nehogy azt gondoljátok, hogy valamit el akarok adni nektek, pedig érdemes lenne mindkettőről tájékozódnotok.)
A melledet vizsgáld meg MINDEN menstruációdat követő 3-5. napon, s ha elváltozást találsz, NE VÁRJ! Keress fel egy akkreditált emlőszűrő központot, és kérj kivizsgálást. A komplex szűrés ultrahang ÉS mammográfiai szűrést jelent, együttesen! A diagnosztizáláshoz biopsziára is szükség van. Ne törődj bele abba, ha valaki kivizsgálás nélkül azt mondja:
“Maga még túl fiatal a rákhoz” - mert ez HÜLYESÉG!
Ha ilyet hallasz, hátra arc, és menj más orvoshoz!
És persze menj el évente emlőrákszűrésre, lehetőség szerint már 40 éves korodtól, de minimum 45 éves korodtól járj a szervezett szűrésekre, amit viszont sajnos csak kétévente finanszíroz nekünk az állam.
Mit gondolsz: statisztikai számokkal jobban meg lehetne győzni azokat, akik nem járnak rendszeresen szűrésre? Próbáljuk meg.
Hazánkban évente 1200 új petefészekrákos és 1500 új méhnyakrákos beteget diagnosztizálnak és míg előbbibe 600-an, utóbbiba 500-an halnak meg évente.
Emlőrák statisztikái még szomorúbbak, hiszen közel 6000-7000(!) új emlőrákos nőt diagnosztizálnak évente, és több, mint 2200-an halnak meg. Minden nap 6 nő. Még egyszer leírom, hogy megértsd és hasson:
MA 6 - hozzád és hozzám hasonló - NŐ halt meg, csak mellrákban. További 3 méhnyak- vagy petefészekrákban. |
Még egy kis statisztika, aztán jöjjön egy szomorú befejezés, ami est az írást is ihlette: az európai adatokkal összevetve, a hazai halálozási adatok háromszor rosszabbak, mint az európai átlag. A miértre is kíváncsi vagy? Nem járunk rendszeresen szűrésekre (pontosabban a felelőtlen nagy átlag nem jár, mert én igen!), ezért csak későn tudják diagnosztizálni a betegséget. Pedig a korai felismeréssel ÉLETET lehetne menteni. Ahogy megelőzésre is van mód bizonyos betegségek esetében, nem beszélve az életmódról, ami persze dög unalmas téma és lerágott csont. Pedig ezekről kellene sokat és megfelelő időben beszéljünk: már az óvodában is és az iskolákban is, na és persze otthon, a családban is. Az édesanyáknak a lányaikkal, nővéreknek a húgaikkal. És jó lenne, ha a lányok egymást felkarolva járnának évente szűrésekre. Hiszen csak MI tudunk tenni az egészségünkért, ahogy szűrésekre is csak mi tudunk eljárni.
Na és akkor jöjjön a szomorú végszó.
|
Ma elment közülünk egy fiatal nő, aki két kisgyermek édesanyja volt, feleség és sokak barátja, szülei lánya. Mindössze 36 éves volt. Követtük sorsát, figyeltük betegútját, próbáltunk segíteni is neki; az egyik civilszervezet vezetője személyesen vette kezébe a lány sorsát, s járt vele orvostól orvosig.
Drága Napsugárlány, lényed lényege ezer felé szóródva is, de köztünk marad! Isten nyugosztaljon. :(
|
Írta: Matics Kata, Intima.hu Alapítója
Forrás:
Ezeket a cikkeinket ajánlom figyelmedbe, ha hiteles forrásból szeretnél tájékozódni:
- Mellvizsgálat lépései
- Mellrák tünetei, felismerése
- Nem mindegy, hogy szűrés vagy diagnosztika!
- Szűrővizsgálatok nőknek
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások