Tánya egy gyermek édesanyja, aki 13 éves kora óta tudja, hogy PCOS-e, azaz policisztás ovárium szindrómája van. Jelenleg második babáját várja.  A PCOS egyik legjellemzőbb tünete/következménye a teherbeesési nehézség, mégis lehetséges, hogy betegség ellenére gyermeke szülessen az érintettnek. Az édesanya szerint az inozitol nevű táplálékkiegészítő segített neki sokat abban, hogy betegsége ellenére megvalósítsa anyaságról szóló álmait. De mire is jó az inozitol? 

Vajon hatással lehet-e az alvás időtartama alatt elszenvedett rövid távú fényhatás a szervezet másnapi vércukorszint-szabályozására? Többek között erre a kérdésre kerestek választ egy amerikai kutatásban.

A vércukorszintet egy sor közismert élettani és környezeti tényező befolyásolhatja. Vannak azonban olyan faktorok is, melyeknek kevésbé ismert és nyilvánvaló a kapcsolata a cukorháztartás egyensúlyával. Ezek közé tartoznak a női nemi hormonok és a stresszhormonnak is nevezett kortizol. Fontos, hogy az összefüggések ismeretében a kritikus életszakaszokban különösen odafigyeljünk a vércukorszint viszonylagos állandóságának fenntartására.

A normál vércukorszint fenntartásában a hasnyálmirigy által termelt inzulin játssza a legfontosabb szerepet. Vannak azonban olyan állapotok, amikor az inzulintermelés még normális vagy közel normális, ám a sejtek nem reagálnak megfelelőn az inzulin hatására. Az eredmény: inzulinrezisztencia. Még nem cukorbetegség, de már annak „előfutára”.

Az iskolai biológiaórákról ismert alapvető tény, hogy a különféle tápanyagok közül a cukor az, amelyet a leggyorsabban és legegyszerűbben képes felhasználni a szervezet. A vércukorszint állandóságát számtalan élettani mechanizmus biztosítja. Ezek felborulása a harmónia elvesztését eredményezi - megszámlálhatatlan káros következményt előidézve.

Az inzulinrezisztencia egy manapság igen felkapott és “divatosnak” mondható téma, ugyanakkor ezzel a betegséggel kapcsolatban a szakmai egyetértés mind a diagnózis felállításában, mind a kezelési elvek egységesítésében egyelőre várat magára. Igen sok kutatás látott már napvilágot a témával kapcsolatban, melyek egy része sajnos igen ellentmondó eredménnyel zárult. Így nem meglepő, hogy az orvosok körében is nagyon széles skálán mozog a betegség diagnosztizálása és kezelése egyaránt, így az előfordulási gyakoriságáról sem tudunk jelenleg pontos képet alkotni. Az inzulinrezisztencia ugyanakkor egy létező, és a friss szakirodalmi adatok alapján mindenképpen komolyan veendő eltérés.I

A cukorbetegség (diabétesz mellitus) napjaink egyik legsúlyosabb, járványos ütemben terjedő népegészségügyi problémája. A WHO statisztikái alapján Európában mintegy 60 millió ember (a lakosság nagyjából 10%-a) szenved cukorbetegségben, és a szakemberek előrejelzései szerint az újabb esetek előfordulása a jövőben meredeken emelkedni fog. A diabétesz különféle típusai közül a leginkább felnőttkorban jelentkező 2-es számít a leggyakoribb kórképnek.

Az elhízott vagy PCOS betegek szénhidrát anyagcsere kivizsgálásának első lépése az éhomi vércukor meghatározása. Ennek során igazolható a normál vércukor, az IFG, IGT illetve a diabetes mellitusra utaló vércukorszint.

Az inzulinrezisztenciával kapcsolatos cikksorozatom következő részében az alapanyagokat veszem sorra, hogy mi az, amit jól be tudsz majd illeszteni a diétádba, és mi az, amit célszerűbb lenne elkerülnöd, ha inzulinrezisztenciával küszködsz.

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) a leggyakoribb, nőket érintő hormonális megbetegedés. Ennek megfelelően sokat lehet az interneten olvasni róla, néha a valóságnak megfelelő, néha attól teljesen elrugaszkodott írásokat is. Ebben az írásban pár fontos, de sokszor kevéssé hangoztatott és ismert dologra szeretném felhívni a figyelmet.