A nőgyógyászati rákbetegség nem csak szakmai kérdés

Ajánlom a Facebookon

November 8-án és 9-én tartotta meg I. kongresszusát a Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága (MNOT) és a Magyar Méhnyakkórtani és Kolposzkópos Társaság (MMKT). Az előadások a nőgyógyászati rákok szinte minden aspektusát felölelték. A színvonalas szakmai programból azokat a szempontokat gyűjtöttük össze a teljesség igénye nélkül, melyek minden nő érdeklődésére számot tarthatnak.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó, radiológus, szakújságíró

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus, egészségügyi-újságíró

November második hétvégéjén Budapesten került sor első alkalommal a MNOT és a MMKT közös rendezésében arra a kongresszusra, melynek előadói a nőgyógyászati rákbetegségek diagnosztikájának és kezelésének legújabb eredményeit mutatták be – nem elhallgatva a nehézségeket és azokat a pontokat sem, ahol még bővel van mit tenni az orvosoknak és nekünk, nőknek is.

A génhiba önmagában nem betegség, hanem hajlam

A bevezető előadás minden részletre kiterjedően ismertette az örökletes petefészekrákokkal kapcsolatos korszerű ismereteket. Hangsúlyozta, hogy bár az örökletes petefészekrákok kialakulása mögött génhiba áll, ám a szervezet sejtjeiben jelen lévő génhibák messze nem mindegyike okoz rákot. Azt is kiemelte, hogy a génhibák nem szükségképpen vezetnek rosszindulatú daganat kialakulásához, ám jelenlétük nagyban fokozza annak esélyét, hogy a nő élete folyamán valamikor petefészekrák jelentkezzen. A petefészekrákok népességi szintű szűrése nem megoldott, ezért a hangsúly elsősorban a megelőzésen és a rendszeres nyomonkövetésen van.

A megelőzésre léteznek orvosi módszerek, ugyanakkor az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy életmódunk is közrejátszhat a daganat kialakulásában: többek között a rendszeres testmozgás és az elegendő D-vitamin-bevitel fontosságára figyelmeztetett. A petefészekrákok kialakulásában hormonális tényezők is szerepet játszanak, ezért üzenetként azt is megfogalmazta, hogy a rizikócsoportba tartozó nők azzal is csökkenthetik a kockázatot, ha minél több gyermeket szülnek és babáikat minél tovább szoptatják.

A műtéti terv fontos szempontja maga a beteg

A petefészekrákok kezelésének alapját a kemoterápia és a daganat minél teljesebb eltávolítását célzó műtét képezi. Nem meglepő tehát, hogy a műtét kérdésével több előadás is foglalkozott. Jól ismert tény, hogy a petefészekráknak nincsenek olyan jellegzetes tünetei, melyek azonnal erre a betegségre terelnék a gyanút. Ennek azonban az a sajnálatos következménye, hogy a daganatra az esetek jelentős részében már csak későn, előrehaladott állapotban derül fény. Úgynevezett neoadjuváns kezeléssel lehetőség van a daganat műtét előtti megkisebbítésére, a betegség kiterjedtségének csökkentésére, a daganatosan beszűrt képletek lehető legteljesebb eltávolítása azonban még így is sok esetben kiterjedt hasi műtétet tesz szükségessé. Ez pedig az egyes orvosi szakmák – ez esetben a nőgyógyász és a hasi sebész – szoros együttműködését igényli.

Az erről szóló érdekes előadás két előadója kiemelte, hogy a műtét megtervezése során gondosan mérlegelni kell, hogy ami sebészetileg lehetséges, azt a valóságban is meg kell és meg szabad valósítani, hiszen a kezelés során a beteg szempontjait, prioritásait és életminőségét is figyelembe kell venni.

A kényes egyensúly megtalálása a modern tudomány eszközeivel

A műtét kiterjedése (radikalitása) és a beteg életminősége közötti kényes egyensúly megtalálása – legyen az akár petefészek-, akár méhnyak-, akár egyéb nőgyógyászati rákbetegség – mindig is kényes kérdés. Bár a kezelés utáni életminőség kiemelt prioritást élvez a terápiás terv felállítása során, több előadó is kiemelte, hogy az életminőség mindenek feletti szem előtt tartása akár a műtét radikalitásának a kárára is mehet – ami viszont rosszabb terápiás eredményekben, rövidebb túlélésben mutatkozhat meg.

E tekintetben örvendetes előrelépés, hogy a minél jobb műtéti eredményeket manapság már egyre korszerűbb műtét előtti kivizsgálási módszerek és modern sebészeti technológiák segítik. A kivizsgálás vonatkozásában érdekes és előremutató előadás hangzott el a szövettani mintavétel egy olyan módszeréről, mely más betegségek diagnosztikájában már széles körben elterjedt, a nőgyógyászati rákok műtét előtti tisztázásában azonban viszonylag újdonságnak számít. Az ultrahangvezérelt vastagtű-biopszia alkalmas a betegút hatékony lerövidítésére azáltal, hogy segítségével már átlagosan 9 nap alatt szövettani diagnózis születhet, illetve átlagosan 23 nap alatt már az onkoteam terápiás javaslatát is kézben tarthatja a beteg. További előnye a módszernek, hogy járóbeteg-ellátás keretében is elvégezhető, és ritkábban fordulnak elő szövődmények.

Védőoltás a rákszűrés mellett, nem pedig helyette

Már a laikusok körében is egyre inkább ismert tény, hogy a méhnyakrákok kialakulásában jelentős szerepet játszik a humán papillómavírus (HPV), ezen belül is az úgynevezett onkogén (rákot okozó) altípusok. Egy országos felmérésben az egyes HPV-altípusok előfordulását elemezték az egyes régiókban a 25 és 65 év közötti korosztályban. Azért erre a korcsoportra fókuszáltak, mert e korosztály számára elérhető az ingyenes méhnyakszűrés szervezett formában.

A számok azt mutatják, hogy a HPV-pozitív nők aránya (tehát azoké, akiknél kimutatható egy vagy több nagy kockázatú altípus jelenléte) 11,2 százalék, mely nem sokban tér el a világátlagtól. A HPV-átoltottság aránya az összegzett adatok szerint mindössze 4,4 százalék.

Bár ebben jelentős szerepet játszik a széles életkortartomány (hiszen a HPV elleni védőoltás a kamaszkorú lányoknál és a fiatal felnőtt nőknél aktuális), az adatokat erre a szűkebb korcsoportra szűkítve is azt mondhatjuk, hogy van még bőven tennivaló e téren. Ahogyan az országos felmérés adatait bemutató előadó, úgy a rendezvény szinte minden résztvevője hangsúlyozta azonban, hogy a HPV elleni védőoltás csak akkor éri el a célját, ha a vakcina beadása sem csökkenti a szűrővizsgálati éberséget, azaz az oltott nők ugyanúgy részt vesznek rendszeres nőgyógyászati szűrésen, mint nem oltott társaik.

A HPV-ről szólva meg kell említeni a HPV-alapú szűrés lehetőségét is, mely a hagyományos citológiai vizsgálatnál szélesebb körű információkat nyújt. (Lásd keretes írásunkat.)

Gyakori kérdések, szakértői válaszok - érthetően a HPV-ről >>

Várandósság és szülés a méhnyakrák tükrében

Több előadás témája volt az a helyzet, amikor a méhnyakrákra vagy rákelőző állapotra a várandósság alatt derül fény. Bár úgy tűnik, hogy az egyes szakemberek nem egységes álláspontot követnek ilyen esetekben, a kongresszuson elhangzottak alapján annyi biztosnak látszik, hogy elviekben a várandósság alatt felismert elváltozás sem akadálya a várandósság kiviselésének – a döntés azonban mindig egyénre szabott, és az érintett család részvételét is igényli.

Elsődleges feladat a betegség súlyosságának, kiterjedésének a tisztázása, és minden további lépést az így kapott információk szabnak meg. Alapelv, hogy kúpkimetszéses műtétet (konizációt) csak úgynevezett invazív rák fennállásakor végeznek, hiszen a beavatkozás kockázatokkal jár: növeli a súlyos vérzések, koraszülés és vetélés előfordulásának az esélyét.

A szülés módját ugyancsak a betegség súlyossága határozza meg: rákelőző elváltozás esetén mód van a hüvelyi szülésre is, míg súlyosabb, úgynevezett invazív elváltozás meglétekor inkább császármetszéssel segítik világra a babát.

A diagnózis ráébreszt a fontossági sorrendre

Az aktuális szekció üléselnöke talán a kongresszus legfontosabb előadásának nevezte a petefészek- és méhnyakrákos betegek életminőségét feltérképező felmérést, melyet az Inspira Research végzett a Mályvavirág Alapítvány kezdeményezésére.

A hiánypótló felmérés célja, hogy a kapott adatok alapján ajánlásokat fogalmazzanak meg a szakma és az egészségpolitikai döntéshozók felé, de ugyanilyen fontos a betegedukáció is.

Az előadó a kezelésnek az életminőséget befolyásoló következményei közül kiemelte a vizeletürítési technika megváltozását, melyről a megkérdezettek körülbelül 70 százaléka számolt be enyhébb vagy súlyosabb formában. E tekintetben a kongresszus másik előadója korábban szintén a Mályvavirág Alapítványt idézte, amikor azt mondta, hogy a vizelési inger eltűnése nem szövődmény, hanem műtét utáni állapot – melynek megoldására minden érintettnek megvan a maga technikája.

Fiatal vagy viszonylag fiatal érintettekről szólva nem elhanyagolható kérdés a szexuális élet sem, melynek megváltozásáról a megkérdezettek körülbelül fele számolt be.

A betegséggel kapcsolatos érzésekről, a betegség megéléséről és a megküzdési stratégiákról általánosságban szólva az előadó kedvező tendenciaként értékelte, hogy bár az életminőséget jelző pontszámok a kezelés hatására – nem meglepő módon – némiképpen csökkentek, az érintettek betegséggel kapcsolatos érzéseit jelző pontszámok a diagnózissal való szembesüléstől a kezelésen át a kezelés utáni állapotig folyamatosan javultak. A legtöbb válaszadó azt emelte ki, hogy a betegség ráébresztette az élet dolgainak fontossági sorrendjére és arra, hogy saját magát, saját jóllétét a korábbinál sokkal jobban előtérbe kell helyeznie.

A szakmai előadásokat céges bemutatók, szimpóziumok is színesítették. Több cég is jelentkezett olyan korszerű megoldásokkal, melyek a korábbinál pontosabbá és eredményesebbé teszik a nőgyógyászati rosszindulatú daganatok diagnosztikáját és kezelését. A szakemberek részéről például régóta vitatott kérdés, hogy a nőgyógyászati méhnyakszűrésben hagyományosan alkalmazott módszer – az úgynevezett folyadék alapú citológiai kenet, köznyelven szólva Pap-kenet – az esetek igen nagy részében nem ad helyes vagy egyértelmű eredményt. A szűrési eredmények pontosítására egyre inkább javasolt a HPV-szűrés elvégzése is. A különböző szűrővizsgálati módszerek hatékony kombinációja csökkentheti az eredményre való várakozással töltött időt, ezáltal enyhítheti az ez idő alatti aggódást is. Pontosabb eredmények birtokában ritkábban fordul elő, hogy valaki nem kapja meg a szükséges kezelést, illetve hogy olyan személy is kezelésben részesül, akinek valójában nincs szüksége rá. Ily módon egyúttal azonosíthatók azok a nők is, akik az átlagosnál nagyobb kockázatnak vannak kitéve a nőgyógyászati rákok szempontjából, így az ő szűrésüket és nyomonkövetésüket ehhez a fokozott kockázathoz lehet igazítani.

Készítette: dr. Simonfalvi Ildikó radiológus főorvos
Intima.hu megbízásából

Bővebben is olvasnál szakértőkkel készült interjúkat, cikkeket a méhnyakrákkal kapcsolatban?
Iratkozz fel a méhnyakrák hírlevelünkre!

Ezek a tartalmak is érdekelhetnek:

Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól

Itt megtalálod a nőket leggyakrabban érintő betegségekkel, állapotokkal kapcsolatos kérdésekre a szakorvosi válaszokat, érthetően.
Tünetektől a kivizsgálási és kezelési lehetőségekig, minden egy helyen!

Részletek