Menü

Lombik program páciens szemszögőből

Ajánlom a Facebookon

Gelányi Gabriella pénzügyi szakemberként került a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet ügyvezetői székébe. Szakterületén kívül azonban úgy érzi, hogy saját története talán segítségére lehet abban, hogy a Klinika vezetésében más szerepet is vállaljon. Két kisgyermek édesanyjaként tudja, hogy milyen érzés éveket várni egy gyermekre, hiszen kisfia örökbefogadás útján került a családba, kislánya pedig lombikbébi program segítségével fogant meg Dr. Vereczkey Attila, a klinika részlegvezető főorvosának köszönhetően.

Az Ön története sok szempontból egyedi, hiszen egy örökbefogadott, és egy saját kisgyermek édesanyjaként került ügyvezető igazgatói posztba. Milyen érzés reggel belépni a klinika kapuján?

Mindig különleges érzés, hiszen egykor én is egy voltam Dr. Vereczkey Attila pácienseinek. Az évek során kialakult köztünk egyfajta kölcsönös bizalom, így pénzügyi területen szerzett tapasztalataim alapján egyre több megbízást kaptam tőle, de ami még ennél is fontosabb, egy gyönyörű kislányt is neki köszönhetek. Amikor megérkezett tőle a felkérés erre a pozícióra, akkor nagy örömmel fogadtam, hiszen ez számomra amellett, hogy óriási szakmai kihívás, személyes feladat is.


Ügyvezető igazgatóként van alkalma arra, hogy megossza tapasztalatait a gyermekre vágyókkal?

Gelányi Gabriella

Sokszor előfordul, hogy elbeszélgetek a váróban ülő nőkkel, vagy párokkal, hiszen pontosan tudom, hogy min mennek keresztül. Nem is olyan régen egy kedves páciensünk elejtett egy receptet, amit én megtaláltam és visszaadtam neki, így elegyedtünk szóba. Sosem titkoltam, hogy egy örökbefogadott kisfiú és egy lombikbébi program segítségével fogant kislány édesanyja vagyok, hiszen a nehézségek rengeteg örömmel is párosultak, így kérésére vele is megosztottam a történetem. Amennyire tehetem, a személyes kapcsolatok kialakítására törekszem a páciensekkel és úgy gondolom, a részleteket illetően bátran és bizalommal is fordulnak hozzám.

.

 

 

Annak idején mennyire élte meg csalódásként, amikor kiderült, hogy természetes úton nem foganhat meg?

Igazság szerint én azt hittem, hogy nem lesz semmiféle gondunk a gyermekvállalással. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy már a nászútra is csomagoltam kismama ruhát, annyira biztosan hittem, hogy szinte azonnal megfogan a baba. Nagyon nehéz volt, amikor kiderült, hogy egészségügyi okokból nem tudunk természetes úton szülőkké válni, de teljes bizonyossággal hittük, hogy igenis születik majd gyermekünk. Így kerültünk kapcsolatba Dr. Vereczkey Attilával, aki szakemberként, és emberileg is végig segített engem ezek alatt az évek alatt. Természetesen a várakozás és a sok éves küzdelem minket is megviselt, de a reményt nem adtuk fel és én mindenkinek jó szívvel tanácsolom, hogy ők se tegyék. Mi 6 évet vártunk az első gyermekünkre, ő örökbefogadás útján került hozzánk, és utána sem volt egyszerű a további küzdelem még egy gyermekért.


Hogyan került szóba megoldásként az örökbefogadás?

Sokat beszélgettünk férjemmel arról, hogy szeretnénk elindítani egy örökbefogadási procedúrát attól függetlenül, hogy sikerrel jár-e a lombikbébi program, vagy sem. Mivel legalább két gyermeket szerettünk volna, úgy gondoltuk, hogy bármi is történik, mi mindenképp örökbe szeretnénk fogadni egy újszülött babát. A főorvos úr támogatta ezt az ötletünket, így megtettük a szükséges lépéseket, de közben a meddőségi kezeléseket sem hagytuk abba. Másfél éve indítottuk el az örökbefogadást, amikor elmentünk nyaralni. Előtte felhívtuk az irodát, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy még sajnos valószínűleg nagyon sokat kell várnunk. De amint hazaérkeztünk a nyaralásból csörgött a telefon a munkahelyemen, hogy három pár visszalépett előttünk, és van egy pár napos kisfiú, aki örökbefogadó szülőkre vár.


Hogyan fogadták ezt a váratlan hírt?

Azonnal felhívtam a férjem, hogy este lesz egy kis programunk, nevet kell adnunk a kisbabának, akit mi fogunk megkapni. Határtalan volt az örömünk és legszívesebben azonnal elrohantunk volna érte, hogy hazavigyük. A bürokrácia eléggé megnehezítette ezt a találkozást, de szerencsére minden ügyintéző nagyon segítőkész volt, amikor elmondtam, hogy egy újszülött kisfiú egyedül fekszik egy kórházban a kiságyában, és arra vár, hogy valaki a karjába vegye és megszeretgesse őt. Amikor karomba vettem Benedeket, azonnal éreztem, hogy olyan, mintha a sajátom lenne. Minden etetésre bementem hozzá, és néhány nap múlva annyira összeszoktunk, hogy haza is engedtek minket. Egyszeriben kis családdá váltunk.


Az örökbefogadással tehát már sikerült szülővé válniuk. Mennyire voltak biztosak abban, hogy szeretnék folytatni a lombikbébi programot?

Nem volt kérdés, hogy szeretnénk Bendinek egy kistestvért, ezért fel se merült, hogy ne próbálkozzunk tovább. Bianka a harmadik lombikbébi programom során fogant meg, és már akkor is bebizonyosodott, hogy nagyon élni akart. Három embriót ültettek be, amiről ő nem tudott.  Ezért is volt hihetetlen számunkra, amikor egyszer elmesélte, hogy emlékszik arra, hogy milyen jó volt a hasamban, de volt két sejtecske, akik elmentek, pedig nyújtotta a kezét feléjük. Azt is elmesélte, hogy ő nagyon kapaszkodott, így tudott megmaradni. Ez az élni akarás később is megmutatkozott nála, mivel egy súlyos öröklött szívbetegséggel született, és fél éves korában meg kellett műteni. Szerencsére ma már jól van, és bár van 1-2% esélye, hogy szüksége lesz még egy kisebb beavatkozásra, nagyon élénk, gyönyörű kislány.


Milyen a viszony a két testvér között?

Nagyon jó testvérek, bár azt azért sokszor tapasztaljuk, hogy Benedek talán az átlagosnál kicsit féltékenyebb a kishúgára. Biztosan az is megviselte őt, hogy én a várandósságom 35. hetében kórházba kerültem és a testvére megszületésig csak ott találkozhattunk, ráadásul Bianka születése után sem jöhetett haza a szívbetegsége miatt, pedig Bendi már nagyon várta őt és a mamáját is haza. Aztán a műtéti időszak alatt is nagyon aggódott húgáért, féltette és nem értette igazán, miért kell annyi mindenen átmennie egy ilyen pici babának. Egyébként soha nem éreztünk semmi különbséget a két gyermek között, Benedek a szívünkben fogant, az egész család úgy tekintett rá mindig is, mint elsőszülött fiúnkra. Igyekeztünk minden segítséget megadni neki ahhoz, hogy ezt át is tudja érezni, elmeséltük neki, hogy mennyire vártunk rá, ugyanúgy megírtuk a babakönyvét, mint a kislányunknak, és lerajzoltuk a családfát, amelynek ő is része.


Mit tanácsol azoknak a fogamzási problémákkal küzdő pároknak, akik Önhöz fordulnak tanácsért?

Mindenképpen megéri próbálkozni és kitartani, de azt hiszem ehhez egy olyan meddőségi központ szükséges, ahol mindenkit alaposan kivizsgálnak, és a probléma okát felkutatva kapják meg a párok a leghatékonyabb kezelést. Komplex szemlélet nélkül csak egy az ember a nagy rendszerben, ahol a személyisége, a lelke elveszik a gépezetben. Ezért legalább olyan fontosnak tartom, hogy ne csak szakmailag, hanem emberileg is segítséget kapjanak a páciensek a gyermekhez vezető úton.  Lehet, hogy furcsának tűnik, de én emellett azt szoktam tanácsolni, hogy igenis érdemes elgondolkozni az örökbefogadáson is a lombikbébi programmal párhuzamosan, különösen, ha egy párnak egészségügyi okok miatt nem annyira jók az esélyei arra, hogy saját gyermekük szülessen. Nekem személy szerint minden összejött, hiszen két gyönyörű kisgyermek édesanyja lehetek, és ez a legfontosabb és a legjobb dolog az életemben.

Forrás: Gelányi Gabriella, Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet

Ajánlom a Facebookon
  • Nincsenek hozzászólások

Belépés

close

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről, engedélyezésükről és tiltásukról itt olvashat bővebben. További információ