Amikor a terhesség nem szüléssel végződik - a spontán vetélésről
Mindenki egészséges baba születéséről álmodozik, amikor megpillantja a második csíkot is a terhességi teszten. Az élet azonban sokszor közbeszól, jóval gyakrabban, mint azt sokan gondolnánk. A terhességek körülbelül 15 százaléka vetéléssel végződik, és a nők egynegyede esik át vetélésen élete folyamán valamikor. A vetélés a magzat elvesztésének leggyakoribb oka, melynek kezelésére ma már többféle módszer áll rendelkezésre. De melyik a leghatásosabb és legbiztonságosabb? A kérdés megválaszolásához az áttekintés szerzői összegyűjtötték és elemezték az összes kapcsolódó tanulmányt. A fordítást készítette a Cochrane Magyarország.
A vetélés a magzat elvesztésének leggyakoribb oka, és az egyik legtöbbször előforduló szövődmény a terhesség korai szakaszában. Becslések szerint a terhességek 15%-a vetéléssel ér végét, a nők 25%-a pedig élete során átesik egy vetélésen. A vetélés súlyos szövődményekhez vezethet, beleértve a vérzést és a fertőzést, vagy akár a halált is, különösen az alacsony jövedelmű országokban. A vetélést általánosan úgy értelmezik, mint a magzat spontán elvesztését a terhesség 24. hete előtt. A legtöbb vetélés az első 14 hétben történik, amit korai vetélésnek neveznek.
Miért fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel?
A vetélés végbe mehet várakozással (megvárva a terhességi szövet természetes távozását), gyógyszeres kezeléssel (tabletták, amelyek a terhességi szövet kilökésére késztetik a méhet), vagy műtéti úton (a terhességi szövet eltávolítása műtéttel). Azonban a vetélés kezelésére használt rendelkezésre álló módszerek hatékonysága, biztonságossága és mellékhatásai bizonytalanok. Jelen áttekintés célja annak kiderítése, hogy melyik a leghatékonyabb és a legbiztonságosabb módszer, ami a legkevesebb mellékhatással jár.
Főbb eredmények
A szerzők 2021 februárjában folytatott keresése 78 tanulmányt határozott meg, összesen 17.795 nő részvételével. A legtöbb nőt kórházakban kezelték. Náluk elmulasztott vetélést (csendes vetélésnek is nevezik, ahol nem lökődött ki terhességi szövet, és nincs vérzés vagy fájdalom), vagy befejezetlen vetélést (már tapasztalható vérzés vagy fájdalom, és a terhességi szövet egy része kilökődött) diagnosztizáltak. A szerzők bizonyítékot találtak arra, hogy a vetélés 6 különböző módszerrel kezelhető:
- 3 műtéti módszerrel (vákuum aspiráció a méhnyak előkészítésével, kitágítással és méhkaparással, vagy vákuum aspirációval),
- 2 gyógyszeres módszerrel (mifeprisztonnal vagy önmagában alkalmazott mizoprosztol),
- és a várandós aktív megfigyelésével vagy placebóval.
Az elemzés szerint a vetélés folyamatának befejezése mindhárom műtéti és mindkét gyógyszeres módszerrel hatékonyabb lehet, mint az aktív megfigyeléssel vagy placebóval.
A vákuum aspiráció a méhnyak előkészítésével bizonyult a vetélés kezelésének legjobb módszerének, amelyet tágítás, méhkaparás, majd önmagában alkalmazott vákuum aspiráció követett. A mifepriszton mizoprosztollal kombinált kezelését alkalmazó két gyógyszeres módszer és a mizoprosztol önmagában való alkalmazása a negyedik, illetve az ötödik legjobb módszernek számított.
A szerzők a rendelkezésre álló adatok alapján nem sokat tudtak meg a halál vagy a súlyos szövődmények kimeneteléről. Az ehhez az eredményhez hozzájáruló tanulmányokban nem számoltak be halálesetekről. A súlyos szövődmények tekintetében a nők legtöbbjének vérátömlesztésre volt szüksége, néhányuknál műtéthez kötődő méhperforáció alakult ki, vagy további életmentő beavatkozást igényeltek. A szerzők az adatok korlátozott mennyisége miatt nem tudták megállapítani, hogy melyik a legjobb módszer az említett eredmények szempontjából, azonban az alternatív kezelési lehetőségekhez képest az aktív megfigyelés vagy placebo súlyosabb szövődményekkel társult.
A szerzők külön megvizsgálták azokat a nőket is, akik befejezetlen vetélésen estek át, szemben azokkal, akiknél elmulasztott volt a vetélés. A nők mindkét csoportja esetében a vetélés végleges kezelésének biztosítása érdekében alkalmazott mindhárom műtéti és mindkét gyógyszeres módszer hatékonyabbnak bizonyult az aktív megfigyelésnél vagy placebónál. A befejezetlen és elmulasztott vetélések elemzései egyetértésben voltak az átfogó vizsgálattal abban, hogy a műtéti módszerek jobbnak bizonyultak a vetélés végleges kezelésének biztosítására, mint a gyógyszeres módszerek, amelyek viszont az aktív megfigyelésnél vagy placebónál voltak kedvezőbbek. Azonban az aktív megfigyeléstől vagy placebótól eltérő kezelési módszerek alkalmazása során tapasztalt előnyök jóval nagyobbak voltak az elmulasztott vetélésen átesett nők esetében, mint a befejezetlen vetélésen átesetteknél. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az aktív megfigyelés vagy placebo hatékonyabb azoknál a nőknél, akiknél a vetélés folyamata már megkezdődött, mint azoknál, akiknél még nem kezdődött meg.
A szerzők következtetései
Általánosan valamennyi módszer hatékonyabb volt a vetélés kezelésében, mint az aktív megfigyelés vagy placebo, de a sebészeti módszerek hatékonyabbnak bizonyultak a gyógyszeres módszereknél. A vetélés sikeres kezelésére az aktív megfigyelésnek vagy placebónak van a legkevesebb esélye, illetve itt a legnagyobb a súlyos szövődmények és a nem tervezett vagy sürgősségi műtét szükségességének valószínűsége is. Jelen tanulmányban a szerzők azt állapították meg, hogy az aktív megfigyeléstől vagy placebótól eltérő módszerrel kezelt elhalasztott vetélésű nőknél megfigyelt előnyök jóval nagyobbak voltak, mint a befejezetlen vetélésen átesett nők esetében.
A tanulmány megtekinthető ide kattintva angol nyelven.
A fordítást készítette: Cochrane Magyarország
Mik azok a genetikai szűrések? Mikor végezhetőek el? Mit mutatnak ki? Segítünk eligazodni! >>
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások