Inzulinrezisztencia: amikor az inzulin nem hat

Ajánlom a Facebookon

A normál vércukorszint fenntartásában a hasnyálmirigy által termelt inzulin játssza a legfontosabb szerepet. Vannak azonban olyan állapotok, amikor az inzulintermelés még normális vagy közel normális, ám a sejtek nem reagálnak megfelelőn az inzulin hatására. Az eredmény: inzulinrezisztencia. Még nem cukorbetegség, de már annak „előfutára”.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó, radiológus, szakújságíró

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus, egészségügyi-újságíró

inzulin

Manapság egyre többet hallani az inzulinrezisztenciáról, az IR-ről. A közösségi oldalakon ismert és kevésbé ismert emberek számolnak be arról, hogy orvosuk inzulinrezisztenciát diagnosztizált náluk, ezért különösen oda kell figyelniük étrendjükre és speciális diétát kell tartaniuk. Az inzulinrezisztenciával kapcsolatos tudatosság fokozódása mindenképpen örvendetes tény, hiszen korábban sokszor már csak akkor derült fény a cukorháztartás felborulására, amikor a folyamat visszafordíthatatlanná vált, és a vércukorszint már csak gyógyszerekkel volt „visszaterelhető” normális tartományba. Mindeközben pedig a tartósan fennálló kóros vércukorszint végezte alattomos munkáját a szervezetben.

De mi is az inzulinrezisztencia?

Az inzulinrezisztencia kialakulási mechanizmusának megértését egy kicsit távolabbról kell kezdenünk, onnan, hogy a szervezet miként dolgozza fel és mire hasznosítja a táplálékunk fontos összetevőinek számító szénhidrátokat.

Testünknek energiára, „üzemanyagra” van szüksége a normális állapot fenntartásához, az élettani folyamatok zavartalan működéséhez. Ezek közül a leggyorsabban és legkönnyebben mobilizálhatók és használhatók a szénhidrátok, melyek egyszerű cukor – glükóz – formájában jutnak el a vér útján minden sejthez és szövethez. A szervezet számára fontos, hogy mindig pontosan a megfelelő mennyiségben álljon rendelkezésre cukor – se több, se kevesebb. A vércukorszint normál tartományban tartása bonyolult szabályozó mechanizmust feltételez: a cél a folyamatosan változó igényekhez igazítva viszonylag állandó vércukorszint fenntartása.

A táplálékkal elfogyasztott szénhidrátok különböző enzimek hatására bomlanak le egyszerű cukorrá, azaz glükózzá, mely a vérárammal a test minden pontjára eljutva biztosítja az élettani folyamatokhoz szükséges energiát. A szervezet azonban nemcsak azonnali energiaforrásként tekint a glükózra, hanem több molekulájú összetett szénhidrát, glikogén formájában a májban raktározza is későbbi hasznosítás céljából.

Az inzulinrezisztencia tünetei, felismerése, diagnózisa és kezelése>>

A normális vércukorszint biztosításának bonyolult rendszerében kiemelt szerepe van a hasnyálmirigynek, melynek sejtjei a szénhidrát-anyagcsere szempontjából alapvető jelentőségű két hormont, a glükagont és az inzulint termelik. A hasnyálmirigy úgynevezett alfa-sejtjei által termelt glükagon elősegíti a májban és az izmokban elraktározott glükóz mobilizálását, ezáltal emeli a vércukorszintet. A béta-sejtek által termelt inzulin éppen ellenkezőleg: a sejtek, szövetek glükózfelvételének fokozása révén csökkenti a vércukorszintet. A vércukorszint kényes egyensúlyát alapvetően – és kissé leegyszerűsítve – ez a két hormon biztosítja oly módon, hogy az étkezés során megemelkedő vércukorszint hatására termelődő inzulin a glükózt a sejtekbe „tereli”, ezzel csökkentve a vércukorszintet. A vércukorszint csökkenése pedig a glükagontermelést fokozza, ami a vérben lévő cukor szintjének emelkedését eredményezi.

DIABEST® filmtabletta – a természet erejével a vércukorszint egyensúlyáért!

Mi nők sokat teszünk az egyensúly fenntartásáért… A munka, család, barátok, gyerekek mellett szervezetünk egyensúlyára is ügyelnünk kell. A vérünkben lévő cukorszint stabil, de fennáll a veszélye a stabilitás elvesztésének. Ennek első lépcsője az inzulin-rezisztencia kialakulása.

A Diabest® filmtabletta 14 gondosan megválasztott összetevője segít Neked, hogy az egyensúly megmaradjon.

A gurmar („cukorgyilkos”) és a króm csökkentik az inzulinrezisztencia mértékét. A króm elősegíti a vérben található cukor bejutását a szövetekbe.

Tudtad?

Inzulin-rezisztenciában ugyanazok a szövődmények alakulnak ki az évek során, mint cukorbetegségben!

A Diabest® filmtablettában található antioxidánsok (C-vitamin, E-vitamin, szelén) és vitaminok (B-vitaminok) mérséklik a szabadgyökök romboló hatását és késleltethetik az inzulin-rezisztenciára jellemző szövődmények kialakulását.

DIABEST® filmtabletta – a természet erejével a vércukorszint egyensúlyáért!

Tudjon meg többet a Diabest® filmtabletta összetevőiről itt!

Kórosan emelkedett vércukorszint: ez már cukorbetegség?

Normális körülmények között tehát az inzulin és glükagon jól összehangolt kettőse tartja a vércukorszintet a normális tartományban. Előállhatnak azonban olyan helyzetek is, amikor a szabályozó rendszer nem képes arra, hogy a megemelkedett vércukorszintet levigye az egészséges tartományba. Ezeket úgynevezett prediabéteszes – azaz diabéteszt megelőző –állapotoknak nevezzük. Ilyenkor még nem beszélünk cukorbetegségről, ám amennyiben kellő odafigyeléssel, az életmódváltással nem sikerül elérni a vércukorszint normalizálódását, a kórosan emelkedett értékek tartósan fennállva jó eséllyel cukorbetegségbe mennek át.

Emelkedett éhomi vércukorszint esetén éhgyomri állapotban már kóros vércukorértékek mérhetők, a terheléses vércukormérés azonban még normális értékeket ad.
Csökkent glükóztolerancia esetén a vércukorszint már tartósan és állandóan a kóros tartományban van, az emelkedés mértéke azonban még nem akkora, ami már kielégítené a cukorbetegség kritériumait.

Inzulinrezisztencia akkor áll fenn, ha az izmok, a zsírszövet és a máj nem reagál megfelelően az inzulin hatására, így az már nem tudja maradéktalanul betölteni vércukorszint-csökkentő feladatát. A szervezet finom kontrollrendszere ezt érzékelve fokozott inzulintermelésre serkenti a hasnyálmirigyet, ami ideig-óráig meg is oldja a problémát. Egy idő után azonban a hasnyálmirigy fokozott „sebességre” kapcsolva sem tudja már a normális tartományban tartani a vércukorszintet, a fokozott terhelés idővel akár a hasnyálmirigy teljes kimerülését is okozhatja. A végeredmény: a vércukorszint tartós és nagy fokú emelkedése, végül cukorbetegség kialakulása.

Az inzulinrezisztencia gyakran társul egyéb anyagcsere-problémákkal, elsősorban elhízással, magas vérnyomással, magas koleszterinszinttel, végső soron 2-es típusú cukorbetegséggel. E kórképek együttesét metabolikus szindrómaként is szokás emlegetni.

A metabolikus szindróma következményei

Amennyiben nem történik beavatkozás, az inzulinrezisztencia – és általánosságban a metabolikus szindróma – számos káros következménnyel járhat. Kétségbevonhatatlan bizonyítékok szólnak például amellett, hogy a metabolikus szindróma a szív- és érrendszeri betegségek, az agyi katasztrófák (stroke), illetve bizonyos vese- és szembetegségek, egyes ráktípusok és az Alzheimer-kór fokozott kockázatával jár. Kimutatták továbbá, hogy az inzulinrezisztencia policisztás ovárium szindrómával (PCOS) társulhat. A PCOS csökkenti a teherbe esés esélyét: ez a szindróma gyakran oka a meddőségnek.

A megelőzés kulcsa a stabil és normális vércukorszint

Számos természetes anyag létezik, melyek bevitele hozzájárulhat a vércukorszint normális tartományban tartásához.
A növényi eredetű hatóanyagok közül kiemelendő a gurmar („cukorgyilkos”) és a ginzeng, a nyomelemek közül pedig a cink és a króm. A vitaminoknak elsősorban a kórosan emelkedett vércukorszint következményeinek kivédésében, illetve ezek megjelenésének késleltetésében lehet lényeges szerepe. A B-vitamincsoport tagjai (pl. B1-, B2-, B6- és B12-vitamin) ér- és idegvédő hatásúak, az A-vitamin a szem és a látás épségének fenntartása szempontjából fontos. A megfelelő D-vitamin-ellátottság csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának valószínűségét, míg a C- és E-vitamin – a szelénnel együtt – antioxidáns hatása révén járulhat hozzá a kóros vércukorszint következményeinek kivédéséhez vagy késleltetéséhez.