Egy kis kitérő...

Megyünk előre, néha futva, néha döcögve, néha megtorpanva egy-egy elegazás előtt. Van aki lassan, megfontoltan szeret közlekedni, és van, aki nyomja, vagy nyomná, mint süket a csengőt. Talán a motivációban rejlik a különbség? Mai bejegyzésemben egy kis betekintést engedek a mindennapjainkba, abba a rohamtempóba, amivel haladunk (haladnánk) az Intima útján. Motiváció van hozzá bőven! Egy fontos üzenetet is tartogatok a végére a betegúton levőknek, csak hogy a kitérők ne vehessenek rossz irányt...

 

Este 9 óra, még a nyitott gépem előtt ülök. Bámulom a monitort, a szemem már 4 órája is kifolyt. Ha jól számolom épp a 16. munkaórát kezdtem ma meg (és még mindig imádom a munkámat(!), mi van velem???), de azt már nem tudom, hogy a 221 nem olvasott emailemből szemezgessek, vagy folytassam legújabb fejlesztésünkhöz a szövegek írását, vagy egyszerűen csak kinyissak egy üveg bort és feldobva a lábamat, zenét hallgassak…? Az írást választom pihenésképpen! 

Kemény másfél hónap van mögöttem és a csapatom mögött. Éjt-nappallá téve dolgoztunk, rengeteg újdonsággal készülünk nektek. A kollégáimat már nem tudom mi hajtja – rajtam kívül ;) – engem egy belső pitty nem hagy nyugodtan hátradőlni...

Annyi dolgunk lenne, és annyi mindent szeretnék még az Intimán keresztül adni nektek, ami talán segíthet a hozzám, hozzánk hasonló nőknek… De nem tudom, hogy lesz-e rá időm, és legfőképpen energiám? Néha attól is tartok, mi van, ha elérjük azt a pontot, amikor már nincs benne több?! Mai szemmel nézve, ez nem lehetséges. Mindig jön egy új kezelés, vagy egy beteg egy újabb kérdéssel, amiről kiderül, hogy még egy betűt nem írtunk; előző héten például a nagyobb mell szűrése került elő kérdésként... 

Haladnék...

Ma reggel 12 olyan pont volt a to-do listámon, melyek mindegyikében valakire várnom kellett, így kerestem 8 újabbat, amivel viszont tudtam addig is haladni. 4 videónk vár végső szakmai jóváhagyásra, 3 cikk, 2 betegtájékoztató oldal ugyanebben a parkolóban rostokol. Ilyenkor türelmetlenné válok, kapkodni kezdek, és néha felesleges köröket futtatok a kollégáimmal, amitől valószínűleg ma nem voltam népszerű náluk. Nem bírom az állóvizet! Fejlesztünk is, nem is akármibe vágtuk a fejszénket, de erről most még nem mondhatok sokat, talán csak annyit, hogy nagyon várom, hogy megmutathassuk nektek!

Közben követem a napi egészségpolitikát, a járványhelyzetet, néha puffogok, hogy sokan még mindig nem oltatják be magukat, én pedig féltem az időseket, a betegeket, de legfőképpen a gyermekemet. Hál' Istennek, a csapatomban az oltás felvétele nem is volt kérdés! Velem együtt többen már a 3. oltást is felvettük. (Oltás-promó pipa!)

Mert bárhogy alakul is az ősz (és a 4. hullám), azt már látjuk, hogy a koronavírus járványnak és az egészségügyi rendszer átalakításának finom koktélját mi, betegek isszuk meg. Ezt lehetne szépíteni, de nem tudom és nem is akarom. A betegutak átalakulóban (ez elég píszi arra utalva, hogy kilátástalanok és oly mértékben elérhetetlenek, hogy előbb gyógyulunk meg/vagy nem, minthogy kezelést kapnánk bizonyos területeken??) A fentiek még inkább arra ösztönöznek, hogy haladjunk és a lehető legtöbb segítséget megadjuk nektek az Intimán - szakorvosok bevonásával, evidenciák alapján, mellőzve a bulvár kliséket és a nem bizonyított módszereket. 

Pár évvel ezelőtt 32 hetes kismamaként végeztek rajtam egy életmentő műtétet. Az oka: nem vette komolyan a panaszaimat az illető orvos, félrediagnosztizált és félrekezelt… Hányszor eszembe jut, hogy hány és hány hozzám hasonló nő lehet, akinek valamilyen problémája van, de nem kap időben megfelelő tájékoztatást, kezelést?! Pláne az elmúlt másfél évben! Na azt ne várd, hogy ettől a rossz tapasztalattól orvos-ellenes legyek, mert sosem leszek. De tény: van, hogy váltani kell, és tenni kell egy kis kitérőt a gyógyulásunk érdekében. Lehetőleg időben, amikor még nem késő!

Legyen ez a mai bejegyzésem fő üzenete?!

A kis kitérőm után, most visszakanyarodok a munkához, a megválaszolatlan emaileimhez, a holnapi listámhoz, és megpróbálom összeszedni a gondolataimat péntekre is, hiszen megyünk a Magyar Szülészeti-Nőgyógyászati Ultrahang Társaság kongresszusára találkozni a szakma képviselőivel, tanulni, információkat szerezni, hogy elhozhassuk nektek, ami talán segíthet a betegúton levőknek…

Apropó! Ha van témád, amiről szívesen olvasnál, de még nem írtunk, küldd el nekünk! A mi várólistánk csak 2 hónapos! ;)

+

A cikk szerzőjéről

Matics Kata, online egészségkommunikációs szakértőként 2009-ben alapította és azóta is vezeti az Intima.hu női egészségportált. Emellett az EgészségKommandó (Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület) és a Hormonline Távkonzultációs Központ társalapítója és nem utolsó sorban egy tündér kisfiú édesanyja.