Menü

Szexuális dilemmáink II. – Az a fránya libidó, avagy hogyan tudunk hatni a saját, és partnerünk libidójára?

Ajánlom a Facebookon

Szexuális dilemmáink sorozatunk 2. részében Tengelics Helga a a libidóról oszt meg velünk érdekes gondolatokat. Legyen szó férfi vagy női libidóról, Helga segítségével leporoljuk a tévhiteket.

 

 

Szerző: Tengelics Helga | Intim-pszichológus |

 

No de mi is tulajdonképpen a libidó…?

Szexuális késztetés, szexuális vágy vágjuk rá szinte rögtön. Persze a libidó ennél valójában sokkal több. Maga az életerő, az életenergia. Mivel ennek egy része a szexualitásra irányul, s ezzel együtt reproduktív célra fordítódik, a szexuális felhang teljesen helyénvaló.

Hogyan tudunk hatni a libidóra?  Egyáltalán tudunk rá hatni?

A válasz egyértelműen igen. És még mielőtt első, s egyetlen megmentő gondolat a tengerízű, homokszemekkel teli nyers osztriga vagy éppen egy pohár vörösbor lenne, leszögezném, hogy nem vitatva jótékony hatásaikat mégsem rájuk gondoltam…

De milyen is a libidó?

Már a kezdőcsomag sem egyforma. Kinek több jut, kinek kevesebb. Változik az életkorral is: férfiak a 20-as, a nők a 40-es éveik elején érnek szexuális aktivitásuk csúcsára. Hogy furcsa pár egy 25 éves férfi, és egy 39 éves nő? A társadalom szemében biztosan. Viszont ezért kevés a szex az élet furcsa fintoraként a korban összeillő pároknál eleinte a férfinak, aztán meg a nőnek. Persze ellene dolgoznak a hormonok is, a munkahelyi stressz, a féltékenység, a bizalmatlanság. Életkortól függetlenül sem vagyunk egymással feltétlen összhangban életünk folyamán libidót tekintve: egyszer fent, másszor lent, megint fent, s ismét lent. Mindez sokszor ellentétesen. Éppúgy, mint a libikóka. Akarom mondani libi(DÓ)kóka.

Akkor az sem igaz az, hogy több szex, több libidó?

De, igen, egy ideig. Később csökkenés következik be az indíttatás terén. Vegyük csak elő a szemléltetéshez a jó öreg közgazdaságtan egyik alapelvét: az első gesztenyés kifli mennyei, a második is nagyon finom, a harmadikat még beburkoljuk, de aztán a negyediknél lassan rá sem bírunk nézni. Egyszerűen telítődünk. A telítettség pedig nem éppen vágyfokozó. Sőt mi több, csömört okoz. Legyen szó bármiről.

Persze nemcsak a mennyiségtől, az azonnaliságtól is lehet csömört kapni. Ha valamit szinte azonnal megkapunk, annak nem lesz értéke számunkra. Ha a szexuális vágyunkat rögtön kielégítjük, az hosszabb távon épphogy nem oldja, hanem csökkenti a libidónkat. Előbb utóbb érzelmi kiürülés, sekélyesség lesz a jussunk.

Volt idő, amikor a nők arra panaszkodtak, hogy a férfiak csak szexet akarnak, hosszabb távon elköteleződést meg nem. Ma nemhogy kapcsolatot, de gyakran még szexet sem akarnak. Távol álljon tőlem őket védeni, ámde ez csak félig az ő hibájuk. A lépten-nyomon felkínálkozó nő nem növeli a vágyat. Immunitást okoz. És persze ellenkezőleg: ha késleltetjük vágyaink kielégítését, a jól megérdemelt együttlét jóval nagyobb értéket fog képviselni. Emlékeznek még a banánra a pult mögül karácsonykor? Nos, ez pont olyan.

Hölgyeim, fel van adva a lecke!

Érdemes lenne leporolnunk anyáink, és nagyanyáink jól bevált módszerét, és néha megálljt kéne parancsolni akár a saját vágyainknak is. No persze nem végleg. Csak játékból. Egyszer-egyszer. Hogy ez nehéz? Naná, hogy az. De a kezdeményezés ősi program szerint a férfiak sajátja. Spirituális értelemben a férfi a nap, a nő a hold, az előbbi kiárad, utóbbi befogad. Aktív és passzív. Évezredek óta így megy ez. Nem működhet másképp, s mint az ábra mutatja nem is működik.

A női kezdeményezés – bár néha izgalmas – rosszul időzítve mégis könnyen zátonyra fut. Az eredmény: nőiességében elbizonytalanodó nő, és teljesítménykényszertől terhelt férfi. Káosz. Kudarc. Mindkét oldalon. Pedig szexuális értelemben minden nő ugyanarra vágyik: hogy a vadász leterítse. Ne vegyük hát el az ehhez szükséges kedvet és puskát attól, aki ezt megadhatja nekünk: a férfitól.

Végül zárszóként még egy gondolat Steve Jobs után szabadon: „Maradjunk kicsit éhesek, maradjunk kicsit bolondok.”.

Mindkettő igaz itt is, és mindkettő csakis javíthat a helyzeten.

Írta: Tengelics Helga | Intim-pszichológus |

Ajánlom a Facebookon
  • Nincsenek hozzászólások

Belépés

close

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről, engedélyezésükről és tiltásukról itt olvashat bővebben. További információ