Az apa szerepe a családdá válás során – mit él át a férfi?
Ahogy az édesanyák, úgy az édesapák is teljesen új szerepben találják magukat kisbabájuk megszületésével. Rögtön, élesben tapasztalják meg ezt az új helyzetet, nincs rutin, ami automatikusan átsegítené őket ebbe az új kihívásba. A korábbi két fős családi rendszer felborul, ami teljesen természetes, hogy feszültségekkel, bizonytalanságokkal, szorongásokkal jár(hat). Ezt a helyzetet elkerülni nem lehet, ezért amit tenni tudunk, hogy felkészülünk rá. Az új szerepet a férfinak és a nőnek is tanulni kell, nem megy automatikusan. Arról manapság egyre több szó esik, hogy az édesanyáknak mi mindennel kell megküzdeniük, a férfiak nehézségei kevésbé vannak a látókörünkben. Min megy keresztül ilyenkor a férfi, és milyen tanácsokat vihet magával erre az időszakra? Kránicz Ágnes klinikai szakpszichológus segít körüljárni a témát.
Nemcsak a nőkben, de a férfiakban is elindulnak különféle gondolatok, érzések azzal kapcsolatban, hogy „milyen apa leszek?” A szereptanulás mellett – amibe alkati kérdések, a származási család mintái és vágyfantáziák is belejátszanak – fontos látni, hogy az apaszerep máshonnan indul, és más elvárásoknak kell megfelelni.
A férfit komoly felelősség terheli, neki kell fenntartani a családot, és emellett apaként is helytállnia. Ez rengeteg és nagyon megterhelő feladat, amit azzal enyhíthetünk, ha tudatos figyelemmel, megértéssel fordulunk a partnerünk felé, és időt hagyunk arra, hogy kialakuljanak az új szokások.
Másrészt az apák a megszületéssel kerülnek először fizikai kontaktusba gyermekükkel. Ezért fontos a pár egymásra hangolódásának képessége és az elvárások (magukkal és egymással szemben) tisztázása is a mindent átható megfelelési kényszer helyett – mondja Kránicz Ágnes klinikai szakpszichológus, aki azt tapasztalja, hogy az örömteli tervezgetés után – trimeszterről trimeszterre – újabb és újabb kihívásokkal kell megküzdeniük a leendő szülőknek, amiktől gyakran nemcsak az édesanyák, hanem az édesapák is megijednek.
Nincs tankönyvszerű tempó az új szerepek megtanulására
A családdá válás a nőknek és a férfiaknak is normatív (tehát természetes módon bekövetkező) krízis. Azonnal, élesben tapasztalják meg az új helyzet lentjeit-fentjeit, nincs rutin, ami átsegít mindenen.
Hiába látják, hogy egyik-másik apuka hogyan csinálja, olyan helyzetbe kerülnek, amiben korábban még nem voltak. Vannak, akik számára idegen az új szerep megtanulása, vagy akik azt élik meg, hogy „ezzel most nem tudok mit kezdeni”. És ezt az sem könnyíti meg, hogy a környezetében általában mindenki elvárja, hogy siessen, vegye fel a tempót, hamar hangolódjon rá az új felállásra – fogalmaz a pszichológus.
A férfiaknak is meg kell küzdeniük a saját múltjukkal, gyerekkorukkal, szüleikkel kapcsolatos érzésekkel, gondolataikkal. Emellett a származási családról való leválás végérvényesen befejeződik, új család, új egység születik. A tervezgetés fázisa („milyen legyen a babaszoba?”) még úgymond lightosabb, ekkor a férfi tevőlegesen is része tud lenni a folyamatnak (például összerakja a kiságyat, kifesti a babaszobát…), tehát azáltal, hogy belerakja egy tevékenységbe az energiáját, nő a kompetenciaérzése és csökken a szorongása.
Engedjük oda, vonjuk be az édesapát is!
Gyakran látom a kórházban, hogy amikor sír az újszülött, az apuka nagyon meg tud ijedni, tétován megszeppenve, inkább hátrébb áll, és a közelébe sem mer menni a babának, tehetetlenséget él át. Ilyenkor érdemes türelemmel, megértéssel fogadni a viselkedését, és segítséget kérni a kórházi személyzettől, akik készséggel segítenek, mintát nyújtanak, tanácsot adnak – mutat rá Kránicz Ágnes, majd emlékeztet: ne fúrjuk ki, engedjük oda az édesapát is!
A kezdeti szorongást ilyenkor is van mód cselekvéssel csökkenteni – a kisbaba simogatása, dédelgetése, kenguruztatása sokat segít, és a kötődést is erősíti a kisbaba és az apuka között. Így nem éli át a kirekesztettség, inkompetencia érzését, és megtanul fokozatosan kapcsolódni a gyermekéhez.
Ha röviden visszakanyarodunk magára a szülés folyamatára, fontos elmondani, hogy nem csak az a jó apa, aki bemegy a szülőszobába és végigkíséri a folyamatot, hanem az is lehet jó apa, aki esetleg kint várakozik. Lehet, hogy kevésbé bírja a kórházi körülményeket, a műszerek látványát, lényeg, hogy mindenki annyira vonódjon be, amennyit elbír. Ettől teljesen függetlenül válhat jó apává!
A férfi magányossága
A hazaérkezés és a rutin beállítása során többek között az is nehezítő tényező lehet, hogy az édesapa munkája, szakmai élete ugyanolyan lángon ég, a munkahelyi elvárásokkal továbbra is szembe találja magát (akár home office-ban, akár bejárósan dolgozik). Sokszor gondolhatja, hogy „másra nem is vagyok jó, csak hogy hozzam a pénzt, egyfajta pénzautomata vagyok, de ki vagyok zárva, mellőzve, hanyagolva vagyok érzelmileg és az intimitás szempontjából is, igazából nem is kellek senkinek”. Ezek a gondolatok számtalanszor nyugtalaníthatják az édesapát, amiről nem szoktunk beszélni, sőt rosszabb esetben észrevenni sem!
Tudatos figyelem és nyílt kommunikáció
Kránicz Ágnes kulcsfontosságúnak tartja, hogy aki észreveszi, hogy a fenti témák bármelyike foglalkoztatja (netán szorongást kelt benne), kezdjen el foglalkozni vele, beszéljen róla!
Fejezzük ki – akár pozitív, akár negatív – érzéseinket is egymás felé! Ebben az életszakaszban legfőképpen a tudatos figyelem és a nyílt kommunikáció terén érdemes fejlődni, és ne várjuk tehetetlenül, hogy jobb lesz!
Komoly kapcsolatban jó megágyazni ezeknek a beszélgetéseknek, akár már családtervezés előtt – beszéljük át azokat a szokásokat, hiedelmeket, kulturális és értékrendbeli témákat, amik érintik a gyermekvállalást! Próbáljunk magunkra rálátni: mit csinálok, mit érzek, mit várok el a másiktól! Ha értő figyelemmel, és nyílt, őszinte kommunikációval fordulunk egymás felé családtervezés előtt és gyermekünk megszületése után is, akkor ez rengeteget segít abban, hogy ne húzódjon el a normatív krízis, átlendüljünk a kezdeti nehézségeken!
Erősítsük, biztassuk egymást!
Sok minden tehát magán a párkapcsolaton múlik, hogy elveszik vagy megmarad az a figyelem, amivel egymásra tudunk hangolódni. Előfordulhat, hogy halványul ez a figyelem, ha például olyan családból származunk, ahol az érzéseknek nem volt helye, hanem a teljesítmény volt az érték. Ám amellett, hogy új feladatok jönnek a hirtelen anyává-apává válással, figyeljünk oda egymásra is, ne csupán a teljesítendő tennivalókra! Biztassuk egymást, osszunk meg egymással megerősítő gondolatokat!
A pozitív jelzésekből mindenki merítkezni tud érzelmileg, például: milyen jó, hogy meg tudott valósulni ez a vágyunk, ez egy fantasztikus csoda, köszönöm, hogy…, jólesik, hogy…, jó látni, hogy…, feltölti az érzelmi tankomat, hogy…, hálás vagyok, hogy… A mindennapokban nagyon kevés elismerést kapunk, de ha ezt megadjuk egymásnak, könnyebben meg tudunk nyílni, és sok örömmel gazdagodnak a mindennapjaink.
Megváltozhat (és erősödhet) az intim összekapcsolódás
A párkapcsolatban korábban szinte csak egymásra figyeltünk, de a baba érkezésével lekerül rólunk ez a fókusz és átkerül a gyerekre. Hiányokat élhetünk meg, egy idő után rájöhetünk, hogy másról nem is beszélünk, csak róla, és csak őt ölelgetjük, puszilgatjuk. Fontos viszont fokozatosan visszaépíteni az intimitást (ezzel együtt a szexuális életet), hiszen az együtt töltött, minőségi időt nem pótolja semmi, „nem lehet kiszervezni”, a mosogatást, házi munkát viszont igen…
Nemcsak apák és anyák vagyunk, hanem férfiak és nők is! Természetesen figyelembe kell venni, hogy vannak nők, akik szülés után (például gátsérülés miatt) nehezebben tudnak visszatérni a szexuális élethez, a másik oldalon viszont a szülői összekapcsolódás az intim összekapcsolódást is erősítheti. Lehet, hogy megváltozik az együttlétek minősége, mennyisége, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb lesz.
Változhat a szeretetnyelv
Ismerjük és alkalmazzuk tudatosan a másik szeretetnyelvét (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés)! És beszéljünk róla, ha ez az új élethelyzettel esetleg megváltozott. Lehet, hogy egy nő korábban egy csokor virágnak örült a legjobban, de most, kismamaként többet jelent neki, ha a párja kiviszi 1–2 órára a picit a levegőre, és addig hajat moshat vagy aludhat – mutat rá a pszichológus, aki végül, de nem utolsósorban a humor erejét emeli ki.
A humor és a sikerek megélésének varázsa
Érdemes humort csempészni a mindennapokba (és arra nyitott fülekkel lenni)! Például, ha a másik rosszul pelenkázta be a kisbabát, akkor mosolyogjunk, nevessünk, ne a maximalizmusunkat hozzuk (a „nem igaz, hogy még mindig nem megy, olyan béna vagy” típusú mondatok helyett üssük el humorral)! Mindketten szenzitív periódusban vagyunk, legyünk erre tekintettel, türelemmel és engedjünk meg magunknak egy kis lazaságot!
Vállalni kell, ha csetlünk-botlunk, és gondoljunk arra, hogy mindig van mód korrekcióra, fejlődésre! Bővülnek, fejlődnek a képességeink, és higgyük el magunkról, hogy jó szülőkké válhatunk, amiben lesznek buktatók, de nem baj! Merjük megélni a sikereket is!
– tanácsolja Kránicz Ágnes.
Köszönjük az értékes információkat Kránicz Ágnes klinikai szakpszichológusnak!
Ismerd meg a TritonLife Magánkórház szolgáltatásait!
A TritonLife Róbert Magánkórház jelenleg az egyetlen olyan magánkórház, ahol
- 24 órás, állandó szülészet-nőgyógyászati, aneszteziológiai és neonatológiai ügyelet van jelen, amely képes azonnal a tettek mezejére lépni. Szakembergárdájuk azonos, evidence-based protokollok alapján működik, hogy a nap minden órájában ugyanazt a minőséget tudják garantálni, bárki legyen is éppen a helyszínen.
- emeltszintű perinatális intenzív centrum (PICII) működik, hogy a korábban érkező, illetve intenzív ellátást igénylő babák is maximális biztonságban legyenek, mindezt úgy, hogy egy percre se kelljen elválniuk az édesanyjuktól.
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások