Új megközelítés az endometriózis kezelésében: a műtét akár árthat is?
Az endometriózisra egészen mostanáig egy olyan krónikus gyulladásos állapotként tekintettünk, melynek kezelése az „elkóborolt” méhnyálkahártya-sejtekből kialakult szövettöbbletek eltávolítását célzó műtét. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy nem egységes betegségről van szó, hanem egy betegség legalább három, egymástól jól elkülöníthető fajtájáról, ami egyedi kezelést igényel, ez pedig nem feltétlenül a műtét – állítja az edinburgh-i egyetem endometriózis kezelésében jártas professzor.
 |
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus főorvos, egészségügyi-szakújságíró |
Dr. Andrew Horne azt is kiemelte a The Guardian című lapnak adott interjújában, hogy az endometriózis kezelésében eddig leghatásosabbnak tartott eljárás, nevezetesen a laparoszkópos műtét nem mindig enyhíti a tüneteket, sőt akár ronthat is a beteg állapotán, például azokban az esetekben, amikor az endometriózishoz társulva jól elkülönülő fájdalmas állapotok alakulnak ki.
"Azt tapasztaltuk, hogy a betegek állapota sokszor a műtét után sem javul, vagy ha mégis, csak nagyon rövid átmeneti időre”
– nyilatkozta a professzor, aki röviden összefoglalta a betegség lényegét is: a normális körülmények között csak a méhben megtalálható sejtek, az úgynevezett endometriumszövet a szervezet más pontjain is megjelenik, és a női ciklust kísérő hormonális változásokra a normális méhsejtekhez hasonló módon reagálva tüneteket, meddőséget, különböző rövid és hosszú távú szövődményeket idéz elő.
Horne professzor szerint az endometriózist valójában gyűjtőfogalomként kellene értelmeznünk, amely három, egymástól jól elkülöníthető betegségtípust foglal magában:
- a hashártyát érintő (felszínes peritoneális) endometriózist,
- a petefészek cisztás endometriózisát (más szóval endometriómát)
- és a mélyen infiltráló endometriózist.
A professzor a legnagyobb problémának azt tartja, hogy bár az endometriózis – a fentiek szerint – nem egységes kórkép, kezelése mind ez ideig nagyjából egységes elvek szerint történt, ami jobbára műtétet is jelentett. Az újabb bizonyítékok alapján azonban felvethető, hogy a kezelés legjobb módját leginkább az szabja meg, hogy a három betegségtípus közül melyik áll fenn az adott betegnél. A petefészkeket érintő cisztás formánál például a műtét jelentősen enyhítheti a tüneteket (köztük a heves fájdalmat) a ciszták eltávolítása révén, ezért ilyen esetekben legtöbbször valóban szükség van a sebészeti beavatkozásra.
Ismerd meg az endometriózis tüneteit, dianosztizálási és kezelési lehetőségeit, valamint specialistáit >>
Ám az esetek körülbelül négyötödét a felszínes peritoneális forma teszi ki, ilyen esetekben pedig jó eséllyel nem közvetlenül a rendellenes lokalizációjú méhsejtek okozzák a fájdalmat és más tüneteket, hanem a kismedencei idegek érintettsége. Ilyen esetekben pedig a műtét nem segít, sőt akár még tovább súlyosbíthatja is a beteg állapotát.
Horne professzor szerint azonban a kismedencei fájdalom megnevezést is ugyanúgy gyűjtőfogalomként kellene használnunk endometriózis eseteiben, mint magát az endometriózis kifejezést. Az endometriózist kísérő fájdalom több, egymástól nagyon különböző mechanizmussal jöhet létre, és a különböző fájdalomtípusok különböző kezelést kívánnak – vélik a szakértők. Általánosságban a műtét továbbra is fontos potenciális terápiás módszer, ám az egyénre szabott kezelési terv felállításakor az orvos feladata annak mérlegelése, hogy az adott beteg számára a műtét valóban használ, felesleges vagy éppen ártalmas. Hiszen egyre több bizonyíték gyűlik össze arra vonatkozóan, hogy az endometriózisos fájdalom az esetek jelentős részében úgynevezett neuropátiás jellegű (idegi érintettségre vezethető vissza), ilyen esetekben pedig kevésbé várható eredmény a műtéttől, sőt a fájdalom a beavatkozást követően akár súlyosbodhat is.
„Neuropátiás fájdalom fennállásakor az ismételt műtét nagy valószínűséggel messze nem jó ötlet, különösen annak fényében, hogy az újabb és újabb műtétek további idegi károsodásokat eredményeknek, ami a neuropátiás fájdalom súlyosbodásához vezethet ahelyett, hogy enyhülést hozna. Ehelyett minden esetben egyedileg kell dönteni, hogy az adott esetben melyik terápiás módszertől remélhető a legnagyobb haszon”
– emeli ki Horne professzor.
A diagnosztikában is előrelépés szükséges
A szakemberek előtt eddig sem volt újdonság, hogy az endometriózis három fő típusba sorolható, a kutatók figyelme azonban csak az utóbbi időben fordult a felosztás azon aspektusa felé, hogy a különböző formák alapvetően eltérő kezelést igényelhetnek.
Horne professzor megemlíti, hogy az altípusba sorolás laparoszkópos műtét segítségével történik, mivel a képalkotó módszerekkel (pl. ultrahang- vagy MR-vizsgálattal) többé-kevésbé jól láthatóvá tehető ugyan a petefészket érintő betegség, ám a mélyen infiltráló vagy felszínes betegség gyakran rejtve maradhat a felvételeken. Egyébként a diagnosztikai céllal végzett laparoszkópiák eredményei alapján tudjuk azt is, hogy az endometriózis az esetek körülbelül 80 százalékában felszínes formában jelentkezik. Ám annak fényében, hogy a neuropátiás fájdalmat minden újabb sebészeti beavatkozás tovább súlyosbíthatja, felmerül az igény arra, hogy másfajta módszer kifejlesztésére lenne szükség első szűrővizsgálatként annak eldöntésére, hogy az adott esetben fennáll-e endometriózis megalapozott gyanúja, ennél fogva szükséges-e ebben az irányban vezetni a további kivizsgálást. A kutatók jelenleg is dolgoznak az ultrahang- és MR-technika olyan további tökéletesítésén, melyek módot nyújtanának az endometriózis szélesebb körű diagnosztikájára, a képalkotó eljárásokat eddig gyakorta megoldhatatlan kihívások elé állító felszínes és mélyen infiltráló endometriózist is beleértve.
A korszerű diagnosztika jövőbeni célja annak megbízható előrejelzése is, hogy a műtéttől mely betegek várhatnak javulást, illetve kik azok, akiknek műtét semmiképpen nem javasolható. Ily módon a mostaninál specifikusabb, egyénre szabott kezelési terv felállítására nyílhatna lehetőség.
Az egyénre szabott terápia fontossága
Dr. Andrew Horne professzor a mellrák diagnosztikájának és terápiájának fejlődéséhez hasonlítja az endometriózis felismerésével és kezelésével kapcsolatos kutatásokat is: a XX. században a mellrákot egységes betegségnek tekintették, mellyel viszonylag kevés kutatás foglalkozott, és melynek kezelése minden beteg esetében nagyjából azonos kemoterápiás és radioterápiás séma szerint zajlott. Nem utolsósorban azonban a közegészségügyi és társadalmi nyomás hatására ezen a téren is intenzív kutatások indultak, egyre több ismeret halmozódott fel annak bizonyítására, hogy nagyon sokféle mellrák létezik, melynek kezelése egyedi megközelítést kíván. Ez pedig az egykor egységes kezelési elvektől mára elvezetett a mellrák egyénre szabott korszerű kezeléséhez. A szakértő hasonló szemléletváltozást remél az endometriózis diagnosztikájában és terápiájában is.
Forrás: The Guardian
Írta: dr. Simonfalvi Ildikó radiológus főorvos, egészségügyi-szakújságíró
Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, iratkozz fel tematikus hírlevelünkre:
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások