Menü

Az első sokk – nem mindegy, hogy érkezik a diagnózis

Ajánlom a Facebookon

Kezünkben a diagnózis: rák. Túl megannyi izgalmon, vagy éppen teljesen felkészületlenül kapjuk a hírt, az mindenképp sokkoló. Hogy mit kezdünk vele, hogyan közlik velünk és mennyire vagyunk erre felkészítve? Az onkopszichológus szerint mindenképp kell a támogatás, az emberi eligazítás és időt szentelni mindenkire. Szy Ágnes, a Szent László kórház onkológiai osztályának pszichológusa beszél a tapasztalatairól és ad útmutatót.

Szerző: Kun J. Viktria - egészségügyi újságíró

Szerző: Kun J. Viktória | egészségügyi-újságíró

 

Az "ÉN TÖRTÉNETEM" - Eszter

,,Éreztem egy kis csomót a hónaljamban, ami a doktornő szerint csak apró gyulladás lehet. Fél év múlva ismét mentem, aztán teltek a félévek, én mondtam a problémámat, azt is, hogy nem múlik, hanem nő. Amikor végre szövetmintát vettek, az nem volt értékelhető. Nem hívtak vissza ismétlésre. Aztán megint mentem, a biopszia megint nem volt értékelhető. Az én csomóm meg csak egyre növekedett, fájt. Hiába kértem, hogy csináljanak valamit. Aztán bőrgyógyászhoz mentem. Sürgősséggel utalt be az onkológiai intézetbe, mellrák gyanújával. Gyorsan kerestünk egy sebészt, aki megvizsgált, és közölte, semmi probléma, begyulladt a verejtékmirigy, ezt ambulánsan kiműti. Semmilyen vizsgálatot nem végzett, annak ellenére, hogy mellrákgyanú volt a papíromon. A varratszedést a nővér végezte el, még a vizsgálóasztalon ültem, amikor az orvos zsebre dugott kézzel bejött, közölte velem, hogy a patológus azt mondta, akinek a hónaljából kiműtött valamit, az rosszindulatú. Üljek le, utánanéz. Kis idő múlva behívott és közölte: én voltam az.

Azonnali biopsziára küldött, ahol megerősítették, igen, ez rák. Adott egy későbbi műtéti időpontot. Kérdeztem, miért ilyen későn, hiszen belevágott a rákomba. Mire ő: magának már mindegy, negyedik stádiumban van. Ki kellett venni a nyirokcsomókat, mert már áttétek voltak. Kaptam kemoterápiát, sugárkezelést, és háromhavonta járok vissza Gyulára ellenőrzésre”. 

Köszönjük a Mellrákinfó Egyesületnek, hogy megosztották velünk történeteiket!

 


,,Nyilvánvaló, hogy az ilyen esetre nincs semmiféle elfogadható magyarázat. De még az ehhez fogható történetek nélkül is nagyon nehéz mind a beteg, mind az orvos helyzete. Kevés az idő, hogy megfelelően és kimerítően, minden aggályt eloszlatva beszéljenek egymással. Szakmai szempontból érthető, hiszen valóban túlterheltek a szakemberek, jó, ha tíz perc van egy, az egész további életre kiható információra. Leginkább latin szavakkal tűzdelt közlésből kellene kibogoznia a betegeknek, mi is van most velük. Csak lüktet a szó

 

,rosszindulatú elváltozás’

 

és onnantól amúgy is bezár a tudat”—mondja Szy Ágnes onkopszichológus.

,,A megértés amúgy is nehéz, a diagnózis okozta szorongás és a sokkreakció következtében valahogy ilyenkor tényleg nagyon kevés információ jut el a beteghez, még ha esetleg az orvos részletesen el is mond mindent. Megfagyunk, leáll minden pszichodinamika, kognitív és érzelmi kapacitásaink túlterhelődnek, teljesen beszűkül a tudat. A sokkreakció jellemző mindenkinél, ugyanakkor általában kétféle a fogadtatás. Van, aki valahol igazából tudta, hogy valami komoly gond lehet, mikor az orvos kimondja, megkönnyebbül, ,kimondta helyettem magamnak’, a másikat teljesen váratlanul éri a hír és lebénul: Úr Isten, nagy a baj! Minden esetben nagyon-nagyon fontos, hogy ha elakad a kommunikáció, akkor továbblendüljünk, kell a páciensnek a lelki támogatás, hogy legyen technikája, hogyan tudja kezelni a belső dolgokat. Dolgozni tudjon a megküzdésen és találja meg a legjobb stratégiát.

 

Elakadtál a betegúton, vagy csak kérdeznél szakértőinktől EMLŐRÁK-kal kapcsolatban?
Tedd fel kérdéseidet az Intima.hu Onkoteam-ének!>>

 

Az onkopszichológia egyik fő célja, hogy segíti megelőzni a depressziót és oldja a szorongást, ami óhatatlanul kíséri a beteg útját”—folytatja a szakember. Létfontosságú ugyanis ezeknek a kivezetése, a lelki egyensúly ugyanis rengeteget számít abban, hogyan tudja felvenni a beteg a harcot annak leküzdésével. ,,Megannyi nehézség jön ilyenkor az ember életébe. A nemi élet, az önelfogadás, mit mondunk a gyerekünknek, hogyan kezeljük a hétköznapokban. Ehhez nagyon kell a háttértámogatás, hogy legyen mód beszélgetni, egy tér, ahol el tudjuk mondani a dolgokat. Ez a megküzdési folyamat támogatása. Nagyon fontos, hogy a találkozások előtt írjuk össze a kérdéseinket, így ugyanis sokkal tudatosabban tudunk jelen lenni. Állítsunk fontossági sorrendet is, hiszen a beszélgetések során számolni kell azzal, hogy egy csomó mindenen átlépünk, ami viszont a legjobban foglalkoztat minket, azokra válaszokat kell kapnunk” —tette hozzá Szy Ágnes.

Ha úgy érzi szüksége van onkopszichológus támogatásra, kérdezzen szakértőnktől:

Szorong, alvászavart, esetleg pszichés problémákat észlel az onkológiai kezelés, a betegsége okán? Elakadt abban, hogyan kommunikálhatna hozzátartozóival betegségéről? Nem tud választani a pszichés támogatási lehetőségek között? Kérdései vannak az esetleges testkép változásával kapcsolatban? Segítek kapaszkodókat találni, feltárni azokat a belső erőket, amelyek mindannyiukban ott vannak, és a legtöbbet segítenek a gyógyulásban.
Amiben nem tudok segíteni: az utat senki helyett nem tudja más végigjárni, mindenki csak támasz és segítő társ lehet ebben.

Kérdezzen Szy Ágnes onkopszichológustól >>


Írta: Kun J. Viktória, egészségügyi újságíró

 

Az Itt közölt anyag a Roche Magyarország támogatásával készült!

A tájékoztató oldal létrejöttét  a Roche Magyarország Kft. támogatta!

 

 

Kapcsolódó tartalmak:

 

Ajánlom a Facebookon

Belépés

Hónap kiemelt témája: EMLŐRÁK

Diagnosztika, szűrés

Betegút

Gyógyszeres kezelés műtét előtt, műtét után

Műtéti kezelés

Sugárterápia

Kiegészítő terápiák

A hónap témájának támogatója:

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről, engedélyezésükről és tiltásukról itt olvashat bővebben. További információ