Menü

Az autoimmun pajzsmirigygyulladásról

Ajánlom a Facebookon

Az úgynevezett Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás a leggyakoribb autoimmun kórkép, a pajzsmirigy alulműködésének leggyakoribb oka.

 A Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás (tireoiditisz; a későbbiekben: HT) nem a mai kor betegsége, hiszen már több mint egy évszázada leírták a klinikai képét és tüneteit, ám az azóta eltelt hosszú idő sem volt elegendő arra, hogy teljes mértékben feltárják a szakemberek a betegség hátterét és okait.

A HT formái

Annyi bizonyos, hogy a HT esetei két nagy csoportba sorolhatók attól függően, hogy a háttérben igazolható-e valamilyen tényező oki szerepe. Ha ilyet nem sikerül azonosítani, akkor primer (elsődleges) formáról beszélünk, az ismert tényező okozta eseteket pedig szekunderként (másodlagosként) soroljuk be.
A HT primer formái a tünetek jelentkezési idejét, illetve a szövettani képet illetően igen változatosak lehetnek. Vannak tünetmentes esetek, míg máskor a betegség a szülés utáni időszakban mutatja meg magát először.

A szekunder HT-ról akkor beszélünk, ha valamilyen kiváltó tényező valószínűsíthető a pajzsmirigygyulladás kiindulópontjaként (ez többnyire valamilyen gyógyszer, például a C típusú idült májgyulladás kezelésében alkalmazott interferon lehet).

Milyen tünetek kísérhetik a pajzsmirigygyulladást?

A leggyakoribb és sokszor leginkább szembetűnő tünet a pajzsmirigy megnagyobbodása, melyet a köznyelvben golyvaként is szokás emlegetni. Ez esetenként már szemmel is látható, ellentétben a mirigy alulműködésével, mely csak speciális laboratóriumi vizsgálatokkal (úgynevezett pajzsmirigyfunkciós tesztekkel) deríthető fel.
Előfordul, hogy a HT mellett egyéb autoimmun eltérések is fennállnak, például 1-es típusú cukorbetegség vagy Sjögren-szindróma. (Az autoimmun betegség oka nagy vonalakban az, hogy a szervezet a saját sejtjeit és szöveteit idegenként ismeri fel, és ellenanyagot termel ellenük.)
A betegség kialakulásában genetikai hajlam is szerepet játszhat, amit az is jelez, hogy bizonyos családokban több rokonnál is jelentkezik, mint más átlagcsaládokban.

A HT kivizsgálása

A HT diagnosztikájának három pillére:

1) a klinikai tünetek és panaszok;

2) a pajzsmirigy ellen termelődött ellenanyagok kimutatása a vérből;

3) az ultrahangvizsgálat

Klinikai tünetek és panaszok

A klinikai tünetek lehetnek helyiek vagy általánosak (szisztémásak). A helyi tüneteket az okozza, hogy a megnagyobbodott pajzsmirigy nyomást gyakorol szomszédos nyaki képletekre. Lokális tünetként előfordulhat beszéd-, légzési vagy nyelési nehezítettség.

A szisztémás tünetek a pajzsmirigy működésének kiesésére és az ebből adódó alulműködésre vezethetők vissza. Ezen belül előfordulhat többek között székrekedés, epekőképződés, bőr- és hajelváltozások, meglassult szívműködés, vérszegénység vagy nehezített légzés, illetve nőknél menstruációs zavarok

Pajzsmirigy ellenes antitestek

Jelenleg az úgynevezett tiroperoxidázzal szembeni keringő antitestek meghatározása tekinthető a legpontosabb paraméternek a HT diagnosztikájában, melyek a HT eseteinek 95 százalékában megtalálhatók, míg az egészséges személyeknél csak ritkán vannak jelen.

A pajzsmirigy ultrahangvizsgálata

Pajzsmirigybetegségek gyanújakor a nyaki ultrahangvizsgálat a legszélesebb körben alkalmazott diagnosztikai módszer. HT eseteiben jellegzetes ultrahangjel, hogy a pajzsmirigy állománya kevésbé denz, kevésbé „sűrű” (azaz kevésbé „világos” az ultrahangberendezés monitorán nézve). Ezen túlmenően az ultrahangvizsgálat alkalmas a pajzsmirigy térfogatának mérésére is. Ultrahang ellenőrzése mellett az orvos egy vékony tűvel mintát is vehet további vizsgálatok céljaira. Az így nyert többletinformációk arra használhatók fel, hogy a kezelés mind jobban megfeleljen a betegség adott személynél fennálló altípusának.

A HT kezelése

A HT főként belgyógyászati jellegű betegség. Műtétre (a pajzsmirigy részleges vagy teljes eltávolítására) manapság már csak akkor kerül sor, ha a megnagyobbodott mirigy jelentős összenyomatást gyakorol a környező szervekre és szövetekre, ha a beteg kozmetikai megfontolásból ezt kifejezetten igényli, vagy ha a háttérben pajzsmirigyrák igazolódik.

A HT több formájában a kezelés szintetikus pajzsmirigyhormon adását jelenti, melyet a betegnek egész életében naponta kell szednie a pajzsmirigy kieső hormontermelésének pótlására.

Végül meg kell említeni, hogy a pajzsmirigyhormon-hiány végső megoldása a transzplantáció (lenne) azokban az esetekben, amikor működőképes pajzsmirigyszövet nem mutatható ki. Ettől azonban még messze vagyunk.

A cikk eredeti forrása a Medcialonline oldalán található.

Írta: Dr. Simonfalvi Ildikó

Gyorsposta az Intma.hu-tól

Gyorspostával szállítjuk a Téged érdeklő legújabb

orvosok és szakértők által készített tartalmakat. Nincs más dolgod, mint

iratkozz fel a PAJZSMIRIGY ALULMŰKÖDÉS-ről szóló hírleveleinkre:

 

 

Ajánlom a Facebookon
  • Nincsenek hozzászólások

Belépés

close

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről, engedélyezésükről és tiltásukról itt olvashat bővebben. További információ