"A miómák nem akadályai a gyermekvállalásnak!" - szakorvos válaszol a leggyakoribb kérdésekre a miómáról
Amikor nők egymás között beszélgetnek nőgyógyászati problémáikról, gyakran elhangzik ez a mondat: „Az orvosom azt mondta, hogy a panaszaimat mióma okozza.” Egy fiatalabb nő valószínűleg még azt is hozzáteszi: „Talán nem is tudok majd teherbe esni, de ha mégis, akkor gondjaim lehetnek a szüléssel.” Megalapozottak-e ezek az aggodalmak? Egyáltalán, mi is az a mióma, milyen tünetei vannak és valóban a méh eltávolítása az egyetlen gyógymód? Többek között ezeket a kérdésekre kaphatsz választ Dr. Lintner Balázstól, a Wáberer Medical Center szülész-nőgyógyász szakorvosától!
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus, egészségügyi-újságíró |
Nem ritka, hogy a nőgyógyászati vizsgálat során miómára vagy miómákra derül fény, történjen az akár panaszok miatt, akár a rendszeres rutin állapotfelmérés részeként. De voltaképpen mi is a mióma?
A mióma méh simaizomzatából kiinduló daganat, mely az egyik leggyakoribb nőgyógyászati betegség. A daganat szót hallva sokan azonnal a rákra gondolnak, azonban meg kell őket nyugtatnom, hogy a mióma jóindulatú sejtszaporulat, melyből nem alakul ki nagyobb valószínűséggel rosszindulatú tumor, mint a méhfal mióma által nem érintett részéből.
Milyen tüneteket észlelve gyanítható, hogy azok mögött mióma állhat?
A mióma tünetei nagyon sokszínűek és nem specifikusak, azaz egyetlen olyan tünet sincs, mely alapján egyértelműen miómára kellene gondolnunk. Éppen ezért a mióma diagnózisa pusztán a tünetekre támaszkodva nemigen állítható fel. Ez a betegség az esetek többségében tünetmentes, ha mégis panaszt okoz, akkor az egyik leggyakoribb tünet a vérzészavar, az erős menstruációs vérzés, ez azonban nem mindenkinél jelentkezik. Ezen túlmenően előfordulhat fájdalmas menstruáció vagy kismedencei fájdalom is. A menopauza után értelemszerűen más jellegű tünetek jelentkeznek, meg kell azonban jegyezni, hogy nagyon ritka, hogy a mióma a változókor után alakul ki, inkább az szokott előfordulni, hogy a már a menopauza előtt meglévő mióma csak idősebb korban okoz először tüneteket. Ebben az életszakaszban inkább abból adódnak a panaszok, hogy a mióma – különösen akkor, ha nagy méretet ér el – nyomja a környező szerveket és egyéb anatómiai képleteket, ezzel például kismedencei fájdalmat vagy gyakori vizelési ingert okozva. Fontos azonban kiemelni azt is, hogy posztmenopauzában a mióma nem a leggyakoribb oka a gyakori vizelési ingernek.
A tünetek tehát többnyire nem specifikusak. Vannak-e azonban olyan körülmények, amelyek fennállásakor mégis nagyobb valószínűséggel fel kell, hogy merüljön bennünk, hogy a tünetek oka akár mióma is lehet? Milyen kockázati tényezők hajlamosítanak mióma kialakulására?
A mióma előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik: a változókoron már átesett nők akár 60-70 százalékánál is kimutatható lehet egy vagy több miómagöb, amely a megelőző évek során alakultak ki.
A másik fontos kockázati tényező az etnikai hovatartozás: a statisztikák szerint az afroamerikai népességben jóval gyakoribb a mióma, mint a kaukázusi népcsoportban.
Az egyéb rizikófaktorok közül említést érdemel az elhízás, a magas vérnyomás, valamint a túlzott koffein- és alkoholfogyasztás. A miómák kialakulásában genetikai hajlam is szerepet játszik, erre utal, hogy egyes családok több nőtagjánál is előfordul többgócú miómás megbetegedés.
Hogyan történik a kivizsgálás, ha a tünetek hátterében mióma gyanúja merül fel?
A diagnózis az esetek túlnyomó többségében a szokványos nőgyógyászati vizsgálat és ultrahangvizsgálat alapján felállítható, a miómagöbök száma, nagysága és elhelyezkedése meghatározható. Egyéb vizsgálatok, például a képalkotó vizsgálatok közül MR-vizsgálat csak kivételes, speciális esetekben válik szükségessé.
Mi befolyásolja a kezelési mód megválasztását?
A terápiás terv felállításakor nagyon sok körülményt kell figyelembe vennünk, melyek közül a legfontosabb, hogy a páciens fertilis korban van-e, illetve tervez-e még gyermeket. A másik fontos tényező, hogy a mióma okoz-e egyáltalán tüneteket, hiszen ahogy már említettem leggyakrabban a teljesen tünetmentesek miómák, melyekre sokszor csak más ok miatt végzett vizsgálat „mellékleteként” derül fény. Ezen túlmenően figyelembe kell venni a miómagöbök számát, méretét és elhelyezkedését is. Rendkívül fontos szempont, hogy a mióma okozta tünetek miként befolyásolják az érintett életminőségét, hiszen amennyiben az életminőséget rontó tünetek egyértelműen összefüggésbe hozhatók a miómával, akkor nem kérdés, hogy valamilyen kezelésre van szükség.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a mióma diagnózisa nem jelenti szükségképpen azt, hogy azt azonnal vagy egyáltalán bármikor később kezelni kell. Tünetmentes esetekben is kezelés szükséges azonban akkor, ha a páciens fertilis korú, gyermeket szeretne, de a mióma olyan sajátosságokkal (elhelyezkedés és nagyság) rendelkezik, melyek rontják a teherbeesési esélyeket.
Az esetek jelentős részében azonban a beteg már befejezte családalapítási terveit, a mióma kisméretű és nem okoz tüneteket, ilyenkor nem feltétlenül szükséges kezelés, elegendő a mióma esetleges változásainak nyomon követése rendszeres kontrollvizsgálatokkal.
Milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre mióma eseteiben?
A terápiás módszerek közötti választást több tényező szabja meg részben orvosszakmai szempontok, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a páciens kívánságát sem. Az egyik fontos eldöntendő kérdés, hogy mi a cél: a fertilitás megőrzése családalapítás előtt álló páciensnél vagy végleges (definitív) megoldás egy olyan hölgynél, aki már nem kíván szülni.
A kezelés nem feltétlenül sebészeti beavatkozást, műtétet jelent, hiszen ma már léteznek radiológusok által végzett terápiák is. Az egyik ilyen eljárás a méh fő ellátó artériájának mesterséges elzárása, embolizációja, melynek következtében nagy valószínűséggel a mióma vérellátása is olyan szinten rosszabbodik, hogyan mióma térfogata csökken vagy legalábbis a göb növekedése megáll, és az általa okozott panaszok is csökkenek vagy megszűnnek. A másik lehetőség nagy frekvenciájú fókuszált ultrahangnyaláb alkalmazása, mely a kisebb miómagöbök megsemmisítésére alkalmas.
De mielőtt a műtéti megoldásokra térnénk át, meg kell említeni a miómák kezelésére törzskönyvezett gyógyszereket is. Ezek közül az úgynevezett szelektív progeszteronreceptor- modulátorokat és GnRH receptor antagonistákat alkalmazzák a legszélesebb körben, melyek kifejezetten csökkenthetik a miómák méretét és a vérzéses panaszokat.
Eljutottunk a műtéti megoldásokig. A műtét szót hallva talán sokakban aggodalmat kelthet, hogy ez automatikusan a méh elvesztését jelenti. Megalapozott ez a félelem?
Egyáltalán nem. Valóban vannak szituációk, amikor nem kerülhető el a méh eltávolítása, ám nem ez az általános. A méheltávolítás mint definitív megoldás leginkább akkor merül fel, ha egy, már nem fertilis korú páciens nem ragaszkodik méhe megtartásához és a menstruációs vérzéshez. Fertilis korban azonban elsődleges szempont a méh megőrzése, melyre az esetek legnagyobb hányadában minden feltétel adott is. Ugyancsak a miómagöb(ök) méhmegtartással végzett eltávolítása szükséges akkor is, ha az a fogamzás akadályát képezheti.
Jelent-e problémát a műtét egy esetleges későbbi terhesség és szülés során?
Ha a mióma elhelyezkedésénél vagy méreténél fogva nehezíti a teherbe esést, akkor az imént elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a műtét nemhogy rontaná, hanem még javíthatja is a fogantatás esélyét. A várandósság kiviselése során általában nem jelent gondot a mióma, a terhesség kihordása még akár viszonylag nagy mióma mellett is problémamentes lehet, ebben elsődlegesen az elhelyezkedése a terhességhez képest, valamint a miómák száma a meghatározó. A szülés során azonban a vajúdás alatt növelheti a méhfal megrepedésének kockázatát az a tény, hogy a mióma eltávolítása során a méh izomfalát varrni kell, ami heg hátrahagyásával gyógyul. Ez nem jelenti azt, hogy hüvelyi szülés eleve nem jön szóba, mindenesetre kockázatelemzést kell végezni az összes ismert körülmény figyelembe vételével. Ez alapján dönthetünk arról, hogy a páciens hüvelyi úton világra hozhatja-e gyermekét, vagy számára császármetszés a kevésbé veszélyes szülési mód.
„A megelőzés az egyik erősségünk”
A Wáberer Medical Centerben a hangsúly a megelőzésen van, de akkor is jó kezekben leszel, ha a prevenció és egészséges életmód már nem segít. Az intézmény egyik legnagyobb erőssége ugyanis a komplexitása: a szolgáltatások széles spektruma, a magasan képzett szakorvosok és specialisták, innovatív eszközpark, illetve a hazai magánszféra legjobban felszerelt képalkotó diagnosztikai eszközei állnak rendelkezésedre és járulnak hozzá, hogy az intézményben minden panaszodra megoldást kapj!
A WMC Nőgyógyászati Centrumában kiváló nőgyógyászati specialisták leggyakrabban méhtükrözést, valamint endometriózis, méhnyak-, méhtest,- petefészek sebészeti kezelését és robotasszisztált műtéteket végeznek.
Nőgyógyászati panaszaiddal ne várj, fordulj bizalommal a Wáberer Medical Nőgyógyászati Centrumához és szakorvosaihoz! Bővebb információt ide kattintva találsz >>
Az Intima.hu női egészségportál ajánlásával
Mi, nők, tudunk-e valamit tenni a mióma megelőzésére vagy növekedésének lassítására?
Bár az egészséges testsúly elérése és megtartása, az alkohol- és koffeinfogyasztás csökkentése, a vérnyomás rendezése – mint minden más betegség, úgy – a miómák esetében is kedvező hatású lehet, olyan módszert nem ismerünk, mellyel a miómák kialakulása vagy növekedése nagy biztonsággal megelőzhető lenne. A világhálón sokféle „csodamódszert” kínálnak, és ezek között bizonyára vannak olyanok is, mely a miómák problémájának megoldását ígérik, ne dőljünk be ezeknek, mert erre tudományosan megalapozott bizonyíték nem létezik.
Ha a legfontosabb üzenetet kellene megfogalmaznia az érintett hölgyek számára, mi lenne az?
Először is, a mióma gyakori betegség, de nem kell minden miómát kezelni. Másodszor, ha mégis műtét indokolt, a miómák az esetek döntő többségében a méh megtartása mellett eltávolíthatók, még akár extrém esetekben is. És végül: a miómák nem akadályai a gyermekvállalásnak, hiszen az esetek egy részében kezelést sem igényelnek, ha mégis akkor is a túlnyomó többségében a méh megőrizhető, és jól megválasztott műtéttel a teherbe esési esélyek akár még növelhetők is, a terhesség és szülés során fenyegető kockázatok elfogadható szintre csökkenthetők.
Köszönjük a részletes tájékoztatást és megnyugtató információkat Dr. Lintner Balázs szülész-nőgyógyásznak!
Ismerd meg a Wáberer Medical Center Nőgyógyászati Centrumát
A cikk szerzőjéről
Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, több évtizedes gyakorlattal rendelkező orvosi szakfordító és egészségügyi szakújságíró, számtalan orvosszakmai és laikus egészségügyi kiadvány szerkesztője, szerzője és az Intima.hu női egészségportál megbízott főszerkesztője. Az Egészségkommandó (Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület) alapító tagja, a szülőknek, nagyszülőknek szóló Anyás-Apás egészségügyi tájékoztató weboldal alapító-szerkesztője – és két csodálatos felnőtt nagylány büszke édesanyja.
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások