Egyre több kismamában merül fel az igény, hogy a saját szükségletei is tekintetbe legyenek véve a szülése során, és hogy minél háborítatlanabbul szülje meg a kisbabáját. Mindezek megfogalmazására szolgál a szülési terv megírása. De mégis hogyan álljunk neki, és mit írjunk bele?

Szinte minden kismama arra vágyik, hogy a szülése jó élmény legyen. Minden nőnek alapvető emberi igénye és joga méltósággal szülni, a babáknak pedig alapvető emberi joguk méltósággal megszületni. Ez az igény azért is természetes, mert a saját kisbabánk megszülése nem csupán a párkapcsolatunk, hanem az egyéni személyiségfejődésünk és a női létünk egyik fordulópontja is az életünk során. És bár az alapvető belső bizonyosság a legtöbb nőnek azt súgja, hogy képes lesz háborítatlanul megszülni a gyermekét, mégis a külvilágból érkező folyamatos impulzusok nagy mértékben képesek lehetnek arra, hogy elbátortalanítsák, elbizonytalanítsák a nőket a saját képességeikbe vetett hitük kapcsán.

A mi kultúránkban a szülés fogalmához nagyon szorosan hozzákapcsolódott a fájdalom. Természetes velejárójának tekintik a férfiak és a nők, az orvosok és a várandósok egyaránt. Ha valaki mégis fájdalommentes szülést él át, azt a véletlennek vagy a szerencsének tulajdonítják, mindenesetre semmiképpen sem egy átlagos szülésélménynek tekintik. 

Bár a lelki történések kevésbé látványosak a testi változásokhoz képest, mégis, a kismamák fontos lelki folyamatokon mennek keresztül abban a kilenc hónapban, amíg babájuk a fogantatástól eljut a megszületés pillanatáig. A várandósságot a szakirodalom három lélektani szakaszra osztja, amelyekben a kismama figyelme és érzelmei más-más témára összpontosulnak, és így mindhárom fázisban különböző lelki feladatok várnak rá.

Az első szülésélmény minden nőben új érzéseket szabadít fel. Ahhoz, hogy megőrizhessék magabiztosságukat és nyugalmukat fontos a belső egyensúly. Baranyi Linda szülésfelkészítő összegyűjtött néhány mondatot, ami segíthet a vajúdás közben valamint a szülőszobán.