Kezünkben a diagnózis: rák. Túl megannyi izgalmon, vagy éppen teljesen felkészületlenül kapjuk a hírt, az mindenképp sokkoló. Hogy mit kezdünk vele, hogyan közlik velünk és mennyire vagyunk erre felkészítve? Az onkopszichológus szerint mindenképp kell a támogatás, az emberi eligazítás és időt szentelni mindenkire. Kovács Ágnes Anna, a Szent László kórház onkológiai osztályának pszichológusa beszél a tapasztalatairól és ad útmutatót.

Jobb oldali masztektómia, sugárkezelés után, 17 injekció és hormonpótló kezelés közben van Mária. Ma is boldog anyuka, nagymama, de leginkább feleség! Nem akart helyreállító műtétet, nem gondolja, hogy így kevesebb lenne, ráadásul férje így is teljes nőként tekint rá. Az egész betegség őt versírásra ihlette, erőt és örömet merített, hogy kiírta magából, vicces verssorokban az érzéseket.

„Ahol szerelem és ragaszkodás van, ott a vonzódás is megmarad." Szexuálpszichológust és érintetteket kérdeztünk arról, ki, hogyan birkózik meg a betegségével és annak következményeivel párkapcsolatában, hogyan tud nőnek maradni.

Sokan nem ismerik a betegeket támogató pszichológiai módszereket, ezért mindenképp érdemes a kórházi – jobb esetben az onkológiai osztályon dolgozó – pszichológust megkeresni és konzultálni vele a lehetőségekről. A pszichológusok személyre szabottan tudnak javaslatot tenni arra, mi lehet a leghasznosabb egy beteg vagy családtag számára. Ez lehet egyéni pszichoterápia éppúgy, mint kis csoportokban zajló tréning.

Minden daganatos betegség diagnózisával szembesülő embernél rutinszerűen fel kellene mérni a pszichológiai állapotot is, majd az orvosi kezelések mellett az aktuális mentális, érzelmi, lelki szükségleteknek megfelelő segítséget is felajánlani – vallja dr. Mailáth Mónika, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság (MPOT) elnöke.