Dr. Willner Péter
Szakterületek, tevékenységek
Rendelés, elérhetőségek
Bemutatkozás
Az édesanyám pedagógus, az apám pedig vegyészmérnök, aki Angliában kereskedelmi tanácsossá avanzsált. Emiatt már 6 évesen egy angol iskolába kerültem, ahol anyanyelvi szinten elsajátítottam az angolt. Ebben az időszakban még a szocializmus éveit éltük, amikor a határok még viszonylag zárva voltak. A másik ország, más emberek, angolok életmódjának megismerése nagy hatással volt rám, rendkívül nyitottá téve a világra. 10 évesen tértem haza.
Az általános iskola után komoly felvételi vizsga alapján kerültem be az Apáczai Gimnázium kiemelt osztályába. Annak ellenére, hogy sokszor szenvedés volt, már akkor éreztük, hogy a végén jó irányba haladunk. Egy edzőtáborban olyan készségeket sajátítottam el, amelyekre később, vezető pozícióban lévőként szükségem lesz: hatékony kommunikáció, improvizáció, emberek előtti fellépés és viselkedés.
Eleinte vegyészmérnök szerettem volna lenni, hiszen apám is ebben a szakmában dolgozott. Egy alkalommal felfedeztem apám laboratóriumát a pincében, és elkezdtem játszani az ott található eszközökkel. Bár kétszer-háromszor az első tíz között végeztem a Kémiai Tudományos Diákolimpián, egy rosszabb eredménnyel döbbentem rá, hogy mégsem ez az én hivatásom. A kémia tanárom kritikája pedig tovább erősítette a döntésemet. Így hát végül orvosi pályára léptem.
Az Apáczai Gimnáziumnak köszönhetően könnyen végeztem az egyetemen, és ekkor kezdtem el intenzíven sportolni. Először urológusnak készültem, de hamarosan a sebészet irányába fordultam. Az egyetemi évek alatt nővéri munkát vállaltam a Margit Kórházban, majd az intenzív osztályon is dolgoztam. Bár nem voltam rá szorulva, hiszen szerettem dolgozni, érdekelt a szakma. Angliában például előzetes kórházi tapasztalat megszerzése kötelező, mielőtt az egyetemre jelentkeznek, ami jó gyakorlat, mert így már az elején rájön az ember, ha valami nem érdekli.
Az esztergomi kórház ösztöndíj szerződést ajánlott fel, hogy végzés után náluk dolgozzak. Mátyus Lajos osztályán kezdtem, aki Littmann Imre közvetlen tanítványa volt, és akinek neve már akkor ismert volt. Később Jankovics Mihály váltotta, aki gyorsan barátságot kötött velem, és a sebészeti társaságokban is vezető szerepet játszott. Ekkor találkoztam először a laparoszkópos sebészettel, ami akkor még kevéssé volt ismert Magyarországon. Az első tapasztalatok után hozzám került a kórházban a laparoszkóp, és így kezdődött a laparoszkópos szakmai pályafutásom.
Néhány év múlva egy magánkórház felkért, hogy vezessek egy osztályt. Itt fedeztem fel a proktológiát, és láttam, hogy mennyire alulértékelt terület ez a szakmában. Hat évvel ezelőtt a proktológiai társaság vezetőségébe is beválasztottak. A szakmám iránti elkötelezettségem és eredményeim révén értem el ezt a pozíciót, és büszke vagyok arra, hogy a magánegészségügy terén is kiemelkedő szolgáltatásokat nyújthatunk.
Később átigazoltam a Róbert Kórházba (TritonLife), ahol rájöttem, hogy itt az eszközök és a környezet megfelelnek a magas minőségű ellátáshoz. Elkezdtem foglalkozni az egészségügy egy új területével, a perineológiával, amely a női kismedence összetett kezelését célozza meg. Ezt a szakterületet Magyarországon is elkezdtem terjeszteni.
A Kismedence Gyógyászati Központ – egy megvalósult álom. Körülbelül 2010-ben találkoztam a perineológia fogalmával, és Belgiumban megismert holisztikus megközelítése megragadott. Tapasztalataim alapján úgy éreztem, hogy Magyarországon is be kell vezetnünk ezt a komplex hozzáállást, különféle szakemberek együttműködésével. Így született meg a Kismedence Gyógyászati Központ.
Én nem szoktam gondolkodni azon, miért foglalkozom ezzel a területtel. Hosszú ideig vezettem vadvízi túrákat, száguldottunk egy folyón nagy sebességgel, és hirtelen felbukkant egy akadály. A víz az akadály közelében gyorsabban hömpölygött, és egy kombináció segítségével kellett megoldanom a helyzetet. Ha nem oldom meg helyesen, felborulok és megfulladok. Van többféle kombináció. Ez hasonlít a sebészethez. A beteg érkezik, fáj a hasa, megnyitom. Majd felfedezem, mi rejlik ott. Ekkor újra döntéseket hozok, és a helyes döntések során megtalálom a megoldás útvonalát. Egy adott helyzetben nyugodtan tudok dönteni és cselekedni. Például a műtét közben nem izzadok, nem izgulok, de utána nagyon nehezen tudok aludni. Vannak olyan sebészek, akik a műtét közben összeomlanak, és ez az egész beavatkozást széthúzza, mindenki sikít és fröcsög a vér. Ezért választottam az ún. extrém sportokat is, mert a többi unalmasnak tűnik. Szeretek vitorlázni, kedvelem, ha erős szél fúj, szeretem, ha kihívásokkal találkozom, de nem kedvelem a versenyzést. Nem szeretem, ha fényképeznek, nem szeretem, hogy serlegekkel kiálljak, nem azért csinálom, hogy elismerjenek.
Egy nyugodt, kiegyensúlyozott családban nőttem fel, amit az anyukám családközpontúsága és az apukám anyagi biztonsága alapozott meg. Nyugodtan mondhatom, hogy egy stresszmentes család vagyunk.
Az egyik jellemző történet erről az, amikor a feleségem eltörte a lábát síelés közben, és felhívtuk az anyámat. Nem volt hiszti, inkább az volt a reakció, hogy rendben, ki megy a gyerekekért az iskolából, ki vesz kenyeret, mert nekem holnap műtétem van... Mindenki beállt a saját helyére, nem volt pánik, kapkodás, vagy hiszti. Pont, ahogy a műtőben szokott lenni.
Cikkek
Betegtájékoztató oldalaink
- Uncategorised
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások