Mellrákkezelés utáni kontrollvizsgálatok
Az emlőrák kezelése – legyen az kemoterápia és/vagy sugárkezelés – után jön a megkönnyebbülés, de egyben az aggodalom is, amely mindenkiben óhatatlanul megfogalmazódik: Meddig tart a kezeléssel elért jó eredmény? Nem tér-e vissza a betegség? Honnan veszem észre – lehetőség szerint időben –, hogy ismét itt a baj? A megoldás: a rendszeres kontrollvizsgálatok.
 |
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus, egészségügyi-újságíró |
Befejeződött az emlőrák-kezelés, a vizsgálatok nem mutatnak semmi kórosat, miért kell mégis kontrollvizsgálatokra járni?
Az emlőrák terápiájának befejezése után nem ér véget a beteg és onkológusa közötti szoros kapcsolat, hiszen rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség az állapot nyomonkövetésére. A kontrollvizsgálatoknak alapvetően kettős célja van: a kezelés nem kívánt hatásainak nyomonkövetése, illetve a betegség kiújulásának lehető legkorábbi felismerése.
A kontrollvizsgálatok előre megtervezett ütemezés szerint, kezdetben sűrűbben történnek, melyeket aztán később lehet ritkítani, amennyiben hosszabb ideig sem mutatkozik kóros eltérés. A kontrollvizsgálatok időzítését és menetét protokollok szabályozzák, melyről – az adott betegség és körülmények ismeretében – az onkológiai gondozást végző orvos tud tájékoztatást adni. Ebben a rövid összefoglalóban csak általános szempontokra szorítkozhatunk.
Kiindulási alapvizsgálat: hogy legyen mihez viszonyítani
Optimális esetben a kontrollvizsgálatok első lépése egy kezelés utáni „alap”vizsgálat végzése. Különösen igaz ez a képalkotó vizsgálatok esetében, hiszen a kezelés – és ezen belül is elsősorban a műtét – megváltoztatja a normális anatómiai viszonyokat, a normális kontúrok megváltozhatnak, hegesedés vagy folyadékgyülem alakulhat ki a szövetek között. Ez a későbbi vizsgálatok során megnehezítheti annak eldöntését, hogy az, amit a leletező radiológus lát a felvételeken, kiújuló vagy áttétes betegség korai jele, vagy „csak” a korábbi kezelés velejárója, mely nem ad okot aggodalomra, vagy további kivizsgálásra, kezelésre.
Ha a kezelés befejeztével készül ilyen alapvizsgálat további referenciaként, ezzel sok idegeskedéstől és felesleges vizsgálattól kímélheti meg az orvos a betegét a jövőben.
A jól megválasztott kontrollvizsgálatok fontossága az emlőrák-kezelés után
Fontos tudni, hogy minden képalkotó módszernek – melyek a daganatos betegségek nyomonkövetésére alkalmazott leggyakoribb eszközök – megvannak a maga korlátai.
Nem helytálló az az – egyébként orvosok között sem ritka - közvélekedés, hogy a hagyományos röntgen−ultrahangvizsgálat−CT-vizsgálat−MR-vizsgálat egy „felfelé haladó” hierarchiát jelent, ahol például az MR-vizsgálat mindig képes tisztázni olyan kérdést, ami a CT-vizsgálat során bizonytalanság forrása. Ehelyett
minden képalkotó módszernek megvan a maga javallati köre,
előnyei, hátrányai és korlátai.
Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy veszélyes és hamis biztonságérzetet ad, ha olyan képalkotó módszerrel történik a nyomonkövetés, amely nem alkalmas azoknak a finom elváltozásoknak a kimutatására, melyek korai azonosítása éppen a lényege lenne az onkológiai gondozás során végzett rendszeres kontrollvizsgálatoknak.
Példaként említeném a tüdőáttétek kimutatására kért mellkasi röntgenfelvételt. A hagyományos röntgenvizsgálatnak (köznapi nevén mellkasröntgennek vagy „tüdőszűrésnek”) bőven vannak gyengéi, többek között a szív és a csontok „árnyékoló” hatása miatt szép számmal vannak olyan területei a tüdőnek, mely nem ítélhető meg biztonsággal. A hagyományos röntgen viszonylag gyenge felbontóképessége pedig eleve lehetetlenné teszi egészen apró gócok felismerését.
Vagy nézzük a hasi ultrahangvizsgálatot, mely a nagyobb májáttétek, nyirokcsomók kimutatására kiválóan alkalmas, az apróbb eltérések azonban könnyen rejtve maradhatnak. Ráadásul a vizsgálat pontosságát nagyban befolyásolja a beteg testalkata és a vizsgáló gyakorlottsága is.
A leggyakoribb kontrollvizsgálat a komputertomográfia (CT-vizsgálat)
Jelen körülmények között azt mondhatjuk, hogy a CT-vizsgálat az a képalkotó módszer, amely egy adott vizsgálat során a legtöbb és legpontosabb információt nyújtja, már egészen apró elváltozásokat is képes kimutatni – és nem utolsósorban szinte mindenhol viszonylag könnyen hozzáférhető. További előnye, hogy egyetlen vizsgálat jó általános képet ad a lágyrészekről, a tüdőről és a csontokról is. Kérdéses esetben – annak gondos mérlegelését és az adott szakorvossal (radiológus, laboratóriumi szakorvos, stb.) való konzultációt követően, hogy valóban várható-e a további vizsgálattól többletinformáció – a CT-vizsgálattal felvetett gyanú tisztázására MR-vizsgálat, izotópvizsgálat, tumormarker-meghatározás is kérhető.
A CT-vizsgálat esetében azonban feltétlenül kellő önmérsékletet kell tanúsítani a vizsgálati gyakoriság kérdésében, hiszen a vizsgálat sugárterheléssel jár.
Erre különösen onkológiai betegek esetében kell odafigyelni, hiszen optimális esetben hosszú távra tervezünk, előbb gyakrabban, majd ritkábban lesz szükség rendszeres kontrollvizsgálatokra, így korántsem mindegy, mekkora az összegzett sugárdózis.
Hozzuk ki a vizsgálatokból a maximumot!
Ezzel szorosan összefügg, hogy amennyiben az orvos a vizsgálat kérése mellett dönt, akkor a vizsgálat valóban szolgáltassa azokat az információkat, amire a technika képes. Ez ügyben
a betegeknek is van felelősségük!
Viszonylag gyakori például, hogy a CT-vizsgálat során a beteg minden egészségi indok nélkül visszautasítja a szájon át vagy vénásan adott kontrasztanyagot, noha a diagnosztikai központok személyzete minden esetben tájékoztatja a beteget, hogy a vizsgálat így nem teljes értékű, és ezt később a leletező radiológus a vizsgálat leírásában is feltünteti. Ha a kontrasztanyag korábban allergiás reakciót, szövődményeket vagy nem tolerálható mellékhatásokat okozott, akkor nem kérdés, hogy a következő vizsgálat során a beteg nem kaphat kontrasztanyagot (és a korábbi szövődményekre minden esetben előzetesen fel kell hívni a vizsgálatot végző személyzet figyelmét!), minden egyéb esetben csak akkor várható optimális információ tartalom a vizsgálattól, ha az a protokollok szerint történik – ez pedig az esetek többségében kontrasztanyag adását is magában foglalja. Ne mondjunk le önként a vizsgálattól várható lehető legtöbb információról, ha erre nincs alapos egészségi indokunk!
Az optimális értékeléshez az is szükséges, hogy a leletező orvos rendelkezésére álljon a korábbi vizsgálatok szöveges leírása és képanyagai is (rendszerint CD-n), ezért ezeket is feltétlenül vigyük magunkkal a kontrollvizsgálatokra!
Végül röviden összegezzük, milyen vizsgálatokra lehet leggyakrabban számítani a mellrákkezelési utáni kontrollvizsgálatok során:
- Orvosi vizit, fizikális vizsgálat
- Mammográfia
- Csontsűrűség-mérés
- Képalkotó vizsgálatok (röntgen, ultrahang, izotóp, CT, MR)
- Tumormarker-meghatározás, egyéb laboratóriumi vizsgálatok
- Nőgyógyászati vizsgálat stb.
A végén még egyszer szeretném kiemelni, hogy az onkológiai gondozás során végzett kontrollvizsgálatok nem a beteg zaklatását vagy betegségtudatának folyamatos fenntartását szolgálják, hanem minden olyan körülmény korai és pontos felismerését, melyek gyors beavatkozást igényelnek!
Írta: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus, egészségügyi-újságíró
Emlődaganattal diagnosztizáltak? Nem hagyunk magadra!
IRATKOZZ FEL BETEGTÁMOGATÓ HÍRLEVELÜNKRE!
Emlőrák - a diagnózis, amit senki nem akar hallani, mégis 8-9 nőből 1-et érint… Ha Téged is, akkor ezen az úton szeretnénk támogatni és olyan információkkal, tanácsokkal ellátni, melyeket nem biztos, hogy orvosod elmondott, vagy minden kérdésedre válaszolni tudott, de mi összegyűjtöttük neked - szakorvosok, egészségügyi szakértők bevonásával!
Feliratkozást követően 13 héten keresztül, 13 olyan hasznos anyagot küldünk email címedre, melyek a leggyakrabban felmerülnek emlőrák érintettek életében, vagy melyekről éppen senki nem beszél, pedig fontos lenne! Az első levelet mindjárt a regisztrációd után olvashatod!
IRATKOZZ FEL MOST!
Matics Kata az Intima.hu alapítója
Kapcsolódó tartalmak:
- Az első sokk – nem mindegy, hogy érkezik a diagnózis
- Gyanús mellrák lelet? - az idő kulcstényező!
- Mikor menjünk emlővizsgálatra?
- Legfontosabbak, amit tudnod kell a mellrákról!
- A mellrák tünetei - a mellrák felismerése, teendők
- Szövettan – eligazodás a betűk, számok, jelzések tengerében
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
