Vigyázz a szavaid erejével!

Beköszöntött az október, de vajon ki várta az egyre rövidülő nappalokat, a hideg estéket, meg hogy minden rózsaszínbe boruljon?

 

Ezek a rózsaszín szalagok sokaknál kiverik a biztosítékot. Vannak, akik nem értik, miért kell annyit beszélni a mellrákszűrésről, minek ez a "felhajtás". Nem kell félni, ebben a posztomban nem fogok a mellrákszűrés mellett kampányolni, annak ellenére sem, hogy a szervezett ingyenes szűrőprogramon még mindig csak a nők kb. 40-50%-a vesz részt. Ha valamit megtanultam az elmúlt 12-13 évben, mióta az Intimát vezetem az az, hogy

Hidd el, ha valaki, én megértem, ha valaki nem megy el mellrákszűrésre!

Elvégre legalább egy-két órát „elvesz” az életünkből, ráadásul van, akinek kellemetlen, mi több, azt is lehet olvasni az interneten, hogy egyenesen fájdalmas a mammográfia. Aztán azt is olvashattuk már, hogy káros, hiszen "akkora sugárzást kapunk, amekkora mellett Csernobil egy 5 perces szoláriumnak felelne csak meg" és különben is, az orvosok túlpörgetik a témát, hazudnak, a gyógyszeriparnak is az a célja, hogy minél több beteg legyen, és a világ egy csúnya, gonosz hely, ahol mindenkit ki akarnak nyírni, legfőképpen téged és engem - egy 8 perces vizsgálattal. Hmmm... Biztos, hogy minden mögött összeesküvés-elméleteket kell keresni?

A hitrendszer csapdájában

Akik félnek ezektől (és a vizsgálattól), talán tényleg azt gondolják, hogy ezek valós veszélyek! A hit, amibe kapaszkodnak, "megalapozottnak" tűnhetnek számukra, hiszen a 'szomszédnak is attól lett mellrákja, hogy mammográfián összelapították a cicijét. Attól keletkezett benne egy daganat, ami utána mindenhol áttétet adott' - olvastam nemrég egy hozzászólásban.

Akik elhiszik a fentieket nyilván egész életükben bio ételeket ettek, nem használnak otthon semmilyen elektronikus eszközt, aminek bármilyen sugárzása lenne, és nyilván a családjukban sem volt soha emlőrák vagy petefészekrák érintett és nem kellett végig nézzék, ahogy a rák szép lassan, vagy éppen pár hónap leforgása alatt felfalja a szeretett családtag testét-lelkét.

Azoknak is van okuk távol maradni a szűréstől, akik nem kaptak meghívó levelet, hiszen fizetik a TB-t, járna nekik...

Vannak, akik szerint fiatalabb korban vagy szoptatás alatt sem lehet emlőrák a csomó, amit kitapintottak tegnap fürdésnél. Lelkileg rendben vannak, jól vannak a világgal, így biztos, hogy nem ők lesznek a kilenc-tíz nőből az az 1, akinek az élete során emlődaganatot diagnosztizálnak.

Akiket a tévhitek, álhírek a szűréstől távol maradásra ösztönöznek, vajon akkor sem fognak elmenni kivizsgáltatni magukat, ha váladékozni kezd a cicijük – szoptatástól függetlenül, vagy ha egy egyre növekvő csomót tapintanak? Ők abban reménykednek, hogy majd úgyis elmúlik magától...? Vagy azok, akiknek behúzódik a mellbimbója, vagy szokatlan elváltozást tapasztalnak a bőrükön, ők is várnak inkább? S ha igen, meddig?

Én elmennék mielőbb. Nem azért, mert szeretnék kemót kapni, vagy vágynék a műtétre, hanem mert van, ami nem múlik el, mint egy pattanás, és ha gond van, jobb előbb tudni, mert sokkal több eséllyel gyógyítható meg. Na ilyen az emlőrák is. Sokan vannak, akik félnek a kemótól (én is félnék), de helyette nem végeznék spirituális gyakorlatokat, szednék mindenféle csodagombát, innék PI vizet, meg ennék mindenféle táplálék-kiegészítőt. Ezek sem megóvni nem fognak, sem meggyógyítani nem. Nem azért, mert nem hiszek bennük, hanem mert a legtöbb nem több, mint szemfényvesztés, és csak azért tudják eladni, mert a hitünkön keresztül manipulálnak bennünket. Közben a valóságban a pénztárcánk kiürítésén kívül nem sok mindent várhatunk tőle...

Viszont akik így gondolkodnak, jó lenne, ha hallgatnának és nem posztolgatnának semmit. Mert hallgatni arany. Mondhatnád - nekem is azt kellene tennem, de a mammográfia mögött a bizonyítékokon alapuló orvostudomány áll, nem az én hitrendszerem. Teljesen mindegy, hogy te vagy én miben hiszünk, a tények ellen vajmi keveset számít a hitünk...

Az én utam, az én döntésem

Én - ha tehetem, minden évben októberben megyek komplex emlőrák szűrésre. Jövő hét keddre kaptam időpontot Dr. Forrai Gáborhoz, akihez kb. 14 éve járok, s akivel van szerencsém együtt is dolgozni, többek között a fent olvasható tévhitek, álhírek ellen emeljük fel szavunkat, és azokért a nőkért dolgozunk, akik 9-10.-ek lettek a sorban...

15 éves korom óta, nagyjából minden évben elmegyek egy kontrollszűrésre, mert bár egy hátmasszázsnak jobban örülnék, de nekem mennem kell. Akkor is megyek, ha macerás odajutni. Akkor is megyek, ha utálom, mikor kilapítják a cicimet, mert bár általában megnyerem a hónap 'legdenzebb emlője' jelzőt minden évben, kb. 4x30 mp-et kell csak „kibírni”. A legtöbbet, amit tehetek a vizsgálat során, ha elengedem az összes izmomat, és a kellemetlen szorítás ellenére is megpróbálom ellazítani a karomat, vállaimat. Nem kellemes, és hidd el, én is jobban örülnék egy kényeztető masszázsnak... de még mennyire!

Para is van rendesen! 15 éves korom óta vannak elváltozások, amiket követni kell. Pár éve például az egyik annyira megugrott, hogy kapásból biopsziát kellett belőle venni. Ahh, nem volt jó! És tudod mi nem volt még jó? A rettegés, és ezt a mondatot hallani: "Kata, ezt meg kell szúrni, mert azt nem szeretjük, ami ilyen rövid idő alatt ekkorát nő." És igen: ott lekapcsolt a tudat. Onnantól bármit mondhatott az orvos, már csak az zúgott a fülembe: ha kicsi is, de van rá esély, hogy ez nem ok…

Rettegtem az eredményre való várakozás ideje alatt is. A fejem annyira zúgott, hogy aludni sem tudtam. Nekem szerencsém volt, s bár jó indulatú elváltozást találtak, muszáj volt eltávolítani. Ez volt a második mellműtétem. Az első nem egész 19 évesen volt. Akkor még fel sem fogtam, mi zajlik körülöttem, csak amiatt aggódtam, hogy szép maradjon a cicim. 6 kisebb-nagyobb daganatot távolítottak el, s bár mind jóindulatú volt, gyorsan nőttek, nagyok voltak, ki kellett venni.

Higgyjétek el, megértem, akik félnek (én is félek minden szűrés előtt!) s azokat is, akik keresnek és találnak is indokot arra, hogy miért ne menjenek el mellrákszűrésre! Az interneten mindenre lehet találni magyarázatot és annak ellenkezőjére is. Nem fogok senkit sem győzködni, hogy menjen el rendszeresen szűrésre (ma, itt és most nem), mert ennek a posztomnak más üzenetet szánok. Leginkább arra kérem azokat, akik nem mennek el ilyen-olyan okok miatt a szűrésre: hallgassanak! Mert mondatainknak – ahogy az enyémnek is - súlyuk van, nyoma marad. Lehet, hogy valakit meggyőznek a vélt „igazunkról”, ami mögött más nincs, csak a hitrendszerük, és amiatt nem megy el szűrésre. Azzal a felelősséggel viszont nem biztos, hogy együtt akarnának élni, ha pont ő lenne a 9-10. a sorban, akinek későn fedezik fel az emlődaganatát, mert hallgatott valakire, és nem ment el szűrésre, amikor pedig már diagnosztizálták, túl késő volt...

A hit fontos, de kezeljük a helyén!

Van, amikor már tényleg csak a hit segít, vagy abba tudunk kapaszkodni. De ameddig semmilyen ész érvvel, bizonyítékkal nem tudják alátámasztani, hogy a mammográfia káros, addig ezeket senki ne hirdesse! A hitünk, a testünk, és hogy mit kezdünk vele, a mi választásunk, csakis a miénk. De a szavainkkal hatalmas - akár visszafordíthatatlan károkat is tudunk okozni!

+

A cikk szerzőjéről

Matics Kata, online egészségkommunikációs szakértőként 2009-ben alapította és azóta is vezeti az Intima.hu női egészségportált. Emellett az EgészségKommandó (Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület) és a Hormonline Távkonzultációs Központ társalapítója és nem utolsó sorban egy tündér kisfiú édesanyja.