Az emlőrákok esetében – hasonlóan a rosszindulatú daganatok más típusaihoz – legtöbbször lehetetlen megmondani, hol van az a pont, amikor a sejtek a normális szabályozás alól kikerülve kontrollálatlan növekedésbe és szaporodásba kezdenek. Van azonban az emlőrákoknak egy kisebb csoportja, amikor a rákbetegség egyértelműen genetikai hátterű. Ezeket nevezzük örökletes emlőrákoknak, hiszen ilyenkor − a genetikai örökítőanyag hibája miatt – az emlőrák iránti hajlam szülőről utódra öröklődik. 

Az emlőrákkal − és úgy általában a rosszindulatú daganatokkal – kapcsolatban gyakori tévhit, hogy ezek a betegségek csak az idősebb embereket érintik. Különösen sajnálatosak azok az esetek, amikor maga az egészségégügyi dolgozó küldi el a rákgyanúval nála jelentkező fiatal beteget arra hivatkozva, hogy „maga még túl fiatal ahhoz, hogy rákos legyen”.