- Mellrákinfó Egyesület
Szerencsére már jó kézben vagyok
Én a szolnoki mammográfián annyi útravalót kaptam, hogy keressek egy jó sebészt.
Illetve inkább a férjem kapta, mert én elborultam mikor meghallottam, hogy le kell venni a mellem. 44 éves voltam, a szerencsémnek, a férjemnek köszönhetem, hogy annál a főorvos úrnál kötöttem ki, aki a szolnoki sebészi, ill. onkológiai megoldások helyett az azonnali rekonstrukciót javasolta mastectoniával együtt. Tudom, hogy túlterhelt a rendszer, tudom, hogy rengetegen vagyunk, de bele se merek gondolni, hogy alakul, ha másképp történik. Még nincs vége, de szerintem a lehetőségek közül a legjobbat húztam, hála a szerencsémnek, a férjemnek, az orvosomnak. De szerintem mindenki megérdemelné a korrekt tájékoztatást! (Csak akkor valószínűleg még többen lennének az budapesti intézetben).
Köszönjük a Mellrákinfó Egyesületnek,
hogy eljuttatja hozzánk 1500 fős, érintettekből álló, zárt csoporttagjainak személyes történeteit!
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások