- Mellrákinfó Egyesület
Érdektelenség vagy a komunikáció hiánya?
A műtétem utáni délután jött az orvosom és mondta, hogy minden jól sikerült, pihenjek.
Másnap reggel röviden elmagyarázta, mért kellett megválnom a jobb mellemtől, de amúgy minden rendben ment. Harmadnap a vizitre nem ő jött, hanem más orvos, persze nem lehet mindig ott. A főorvos lecseréltette a zacskókat, azt mondta, ami jön ki, az már semmi, ha nem lesz gond, másnap mehetek haza. Este fél tízkor a főorvos berohant vizitre és mondta, hogy másnap mehetek haza. Reggel a vizittel jött, és kérdezte, hogy kinek ígérte, hogy ma mehet haza? Mondtam, hogy nekem. Megnézte a zacskókat, és a nővérnek mondta, hogy vegyék ki a drént és mehetek haza. A nővér kedvesen, kíméletesen meg is tette, bíztatott, és mondta, hogy a szobámban várjam a leleteket. Hozta is egy másik fiatal nővér, átadta. Ennyi. Semmiféle orvosi tanács, vagy pár szó. Ez november 20-án volt és december 1-én mentem kontrollra és varratszedésre, amit a nővér csinált. Aztán az orvos megnézte, mondta, hogy minden rendben és majd 8-án ismét menjek kontrollra. Akkor egy másik orvos megnézte a bal mellem vágását, mondta, hogy rendben van és ment kezet mosni. Szóltam neki, hogy van másik is...illetve a helye...Ja, mondta és ránézett. Ennyi. Ekkor még ambuláns leletet sem kaptam. Január 4-én kaptam meg a szövettan eredményét (kb 12 telefonhívás után) amit a nővér adott át, és akkor láttam meg, hogy rosszindulatú volt a jobb daganat. Orvos nem volt ott. Mit tegyek, kérdeztem? Menjen fel az onkológiára, vetette oda a nővér. Kértem receptet a szilikonra, melltartóra, de fel kellett mennem aláíratni az osztályra. Felmentem, de ott a nővér időpontot akart adni, de én nem tágítottam, azonnal akarok orvossal beszélni! Ekkor végre fogadott egy orvos, nem mert hamar kidobni, akkor már intézkedett a sugár miatt. Otthon vettem észre, hogy szilikont felírt, de melltartókat nem. Szerencsére itthon a sebészeten felírták a leletek alapján. Szóval elláttak fizikailag, de beszélni, nyitott kérdéseket feltenni azt nem lehetett.
Köszönjük a Mellrákinfó Egyesületnek,
hogy eljuttatja hozzánk 1500 fős, érintettekből álló, zárt csoporttagjainak személyes történeteit!
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások