A szülés egy új szerep, új identitás: az anya születésének pillanata is
„Számtalan külső és belső tényező befolyással van arra, hogyan vélekedik egy nő a saját szülésével kapcsolatban. A várandóssághoz és a szüléshez nemcsak az örömteli várakozás, hanem félelemmel és ambivalenciával átszőtt attitűd is kapcsolódhat. Mit tehetünk azért, hogy harmonikus szülésélményünk legyen? A felkészültség, a biztonságérzet, a társas támasz, a bátorító attitűd és kommunikáció, valamint az ellazulás és befelé figyelés képessége segíthet ebben a nagyon szenzitív időszakban” – mondja Kránicz Ágnes klinikai szakpszichológus, akivel mindegyik szempontot körüljárjuk cikkünkben.
Kihívások, nehézségek, csodák, tanácsok
Nőként, a belső késztetésünk, hogy édesanyává váljunk, már egészen kisgyermekkorban elkezd formálódni. Megkapjuk az első babánkat, babakocsival, játékokkal játsszuk el az anyaszerepet, és ha a szűkebb-tágabb családban kisbaba születik, figyelemmel és aktívan is részesei lehetünk a csodának. A szeretteinktől hallott narratívák – köztük saját születésünk története –, édesanyánk, nagymamánk mesélései is befolyásolják, hogy később hogyan gondolkodunk a gyermekvállalásról – kezdi Kránicz Ágnes, majd emlékeztet: több magyar kutatásban is vizsgálták, hogy hogyan alakul ki a nők szüléshez való viszonya, milyen tényezők befolyásolják azt. Az egyik ilyen tényező tehát saját gyermekkorunk.
A kontroll kiadása és visszaszerzése
Míg a hagyományos társadalmakban aktívan bevonták a család fiatalabb tagjait a csecsemők és kisgyermekek gondozásába, addig a modern, nukleáris családokban (az iparosodás és urbanizáció óta) ez szinte teljesen eltűnt. Szűkebbé váltak a családok, és jóval inkább az egészségügyi ellátórendszernek van aktív szerepe. A szakemberek és a gépek gyűrűjében erősen elhalványul a várandósság és a gyermekszülés természetes folyamatként való megélése. A tapasztalatok szerint a nők egyre kevésbé mernek ráhagyatkozni saját testük bölcsességére, és egyre kevésbé bíznak szülésükhöz kapcsolódó kompetenciáikban. Éppen ebből adódóan nem mindig gondolnak bele, hogy a szülővé válásnak, ennek a természetes folyamatnak aktív szereplői ők maguk.
A kutatások azt igazolják, hogy a legnagyobb segítséget kívülről várják. Az attitűdvizsgálatban az nem igazán jelent meg a nők válaszai között, hogy saját maguknak – a babájukkal összefonódásban – tudnak nagy segítséget jelenteni, és tulajdonképpen rajtuk és a gyermekükkel való kapcsolódáson is múlik, hogy a szülés és a hozzá kapcsolódó érzelmi élmény hogyan alakul.
Az anyaságra felkészítő tanfolyamok tapasztalatai azt erősítik meg, hogy az aktív szülésélményre való ráhangolódást nagyban megkönnyítheti az anya és a magzat közötti harmonikus kapcsolat és kommunikáció kialakítása. Érdemes tehát megkeresni azt az egyensúlyt, hogy egyszerre helyezünk bizalmat orvosainkba, szülésznőinkbe, ápolóinkba, és egyszerre bízunk önmagunkban is, érezve, hogy kompetensek vagyunk, meg tudjuk csinálni!
Felkészültség, biztonságérzet
Vajon hogyan érezhetjük magunkat kompetensnek? Az első, amit kiemelnék ezek közül, az a felkészültség. Ha ráhangolódik és tudatosan felkészül a kismama arra, hogy mi fog történni ebben a folyamatban, bizonyítottan kevesebb krízissel és negatív élménnyel találkozik, és a szüléssel kapcsolatos szorongása is csökken. Merjenek bátran kérdezni, információkat gyűjteni, mert így tudják csökkenteni a félelmeiket, aggodalmaikat!
A másik ilyen tényező a biztonságérzet.
A nők akkor képesek ráhagyatkozni a szülés folyamatára, ha biztonságban érzik magukat, ha tudják, mi vár rájuk, hol, milyen környezetben, milyen szakemberek támogatásával fognak szülni.
A TritonLife-ban nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy a várandósok nyílt nap keretében előre bejárhatják a kórházat, meglátogathatják a szülőszobát és a kórház személyzetével is találkozhatnak. Ha tudják, hová mennek, kik fogadják őket és bátran kérdezhetnek orvostól, szülésznőtől, pszichológustól, akkor a biztonságérzetük és a kompetenciaérzésük nő – hangsúlyozza Kránicz Ágnes pszichológus.
A kutatások arról számolnak be, hogy azok a nők, akik a kompetenciájuk mértékét nagyobbnak érezték, kevesebb szorongást és kisebb mértékű fájdalmat éltek át szülésük közben, valamint kevesebb sebészi beavatkozásra volt szükség a körükben.
Társas támasz, bátorító attitűd és kommunikáció
A következő fontos tényező a társas támogatás kérdésköre. Ha a várandós nő tudja, hogy a közvetlen környezete támogatást, segítséget nyújt, ha szüksége van rá, és érzi, hogy szeretik, megbecsülik, értékelik őt, akkor könnyebben veszi az akadályokat.
Itt érdemes még egyszer megemlíteni a szaksegítségbe vetett bizalmat, hogy a támogató közegbe az egészségügyben dolgozó orvost, szülésznőt, ápolónőt, laktációs tanácsadót is beleértsük. Akár tőlük, akár a párunktól, szeretteinktől, közeli hozzátartozóinktól érkezik megerősítő, bátorító, elfogadó attitűd, annak ebben a szenzitív periódusban hatalmas pozitív ereje van.
Például a „meg fogod tudni csinálni”, „képes vagy rá” és hasonló mondatok segíthetnek abban, hogy elhiggyük, tényleg képesek vagyunk rá. Hatalmas jelentősége, értéke van az elismerő szavaknak. Sőt, akár hosszú-hosszú időre is velünk maradhatnak, elkísérhetnek, muníciót adhatnak a bátorítások.
– fogalmaz a pszichológus.
Ellazulás, befelé figyelés
Kránicz Ágnes arra is rámutat, hogy ha képesek vagyunk kellően oldott, ellazult állapotba kerülni, amikor eljött a szülés ideje, van technikánk arra, hogyan tudjuk megnyugtatni magunkat, az a méhszövetet, méhizomzatot is segíti az ellazulásban. Ha előre tudatosítjuk magunkban, hogy amikor érkezni fognak a méhösszehúzódások, az fájdalommal jár (és ez a fájdalom ahhoz kell, hogy a kisbabánk meg tudjon születni), akkor jobban meg tudjuk engedni a fájdalmat, segítve a szülés folyamatát.
Elsőre természetesen nagy riadalmat kelthetnek a fájások, hiszen ez az egyik legnagyobb fájdalom, amit az ember elbír, kibír. Amikor azonban félünk, izgulunk, nőhet a fájdalomérzetünk, feszültek az izmaink. Vannak édesanyák, akik arról számoltak be, hogy halálfélelmük lett az erős fájdalom miatt. Fontos tehát megemlíteni a különféle relaxációs, önmegnyugtató technikákat, megtanulásukkal csökkenthető a fájdalom érzése. Rengeteget számít, ha a szülő nő a fájások közötti időben például olyan pozitív képzeleti képet hív elő, amiben ő és a babája nyugodt környezetben van.
Amikor a jobb agyfélteke veszi át az irányítást
Ahány édesanya, annyiféle szülésélmény van – számtalan árnyalattal, amiben a pozitív és negatív részletek, megélések nem tisztán, jóval inkább együtt, kéz a kézben vannak jelen.
Szülés során módosult tudatállapotba kerülünk, a jobb agyfélteke veszi át az irányítást, kevésbé tudunk racionálisan gondolkodni, időben, térben másképp éljük meg ezt az eseményt, egyfajta eksztatikus állapotba kerülünk. A szerelmi lebegéshez, vagy épp ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor annyit futunk, hogy már szinte észre sem vesszük a mennyiségét, mert csak a pozitív érzés visz előre.
A szülés során fokozott képzeletbeli tevékenység jelenhet meg, olyan belső képek (akár korábbi traumák) jöhetnek elő, amelyek soha máskor. Intenzív, intuitív, akár szélsőséges érzelmeket is megélhetünk, számtalan színt, árnyalatot, hangot érzékelhetünk – beszél a jobb agyfélteke kapcsán Kránicz Ágnes, majd hozzáteszi: éppen ezért kapcsolódik sok misztikum a szüléshez. Ez a különleges állapot azonban elmúlik, nem kell attól tartanunk, hogy valami baj van velünk.
Anyai és más szerepek harmóniája
A szülés egy új szerep, identitás, az anya születésének pillanata is. Hogyan hangoljuk ezt össze – az új családi, napi ritmus felvételét, beállítását követően – a többi szerepünkkel? Erről is megkérdeztük a szakembert, aki úgy véli, a türelem és a nyílt, őszinte kommunikáció elengedhetetlen elemei ennek az összehangolásnak.
Kisbabánk születésével új szerepet kapunk. Most már szülők is vagyunk, ám maradtunk dolgozó nők (hiszen eljöttünk egy munkahelyről, vállalkozásból, ahová lehet, vissza is megyünk), valamint maradtunk társak is. A fókusz ekkor a kisbabánkon van, ám egy idő után, ha már kialakult a napi rutin, biztonsággal végezzük a napi teendőinket, érdemes rendet tenni a szerepeink között, és észrevenni, hogy milyen igények, vágyak jelennek meg bennünk a többi szerep kapcsán, és javaslom, hogy ne próbáljunk minden áron valami kívülről jövő elvárásnak megfelelni!
Fontos, hogy a párok nyíltan beszéljenek arról, hogy hogyan gondolkodnak saját szülőségükről, mit hoznak származási családjukból, mi az, amit tovább szeretnének vinni, és mi az, amit semmiképp. Sokféle út létezik, egyezzünk meg egymással! Ebben pedig a rugalmasság a kulcs – hiszen lehet, hogy a baba megszületése előtt hoztunk egy döntést, de utána a tapasztalatok mentén változhat a helyzet.
Engedjük meg magunknak az érzéseinket, az új gondolatokat! Mert ez visz előre, és mindeközben az sem baj, ha menet közben hibázunk. Vállaljuk, ha csetlünk-botlunk, mindig van idő korrekcióra, fejlődésre! És nem utolsósorban, merjük megélni a sikereinket is! Rajtunk múlik, milyen családdá válunk.
Köszönjük az értékes információkat Kránicz Ágnes klinikai szakpszichológusnak!
Ismerd meg a TritonLife Magánkórház szolgáltatásait!
A TritonLife Róbert Magánkórház jelenleg az egyetlen olyan magánkórház, ahol
- 24 órás, állandó szülészet-nőgyógyászati, aneszteziológiai és neonatológiai ügyelet van jelen, amely képes azonnal a tettek mezejére lépni. Szakembergárdájuk azonos, evidence-based protokollok alapján működik, hogy a nap minden órájában ugyanazt a minőséget tudják garantálni, bárki legyen is éppen a helyszínen.
- emeltszintű perinatális intenzív centrum (PICII) működik, hogy a korábban érkező, illetve intenzív ellátást igénylő babák is maximális biztonságban legyenek, mindezt úgy, hogy egy percre se kelljen elválniuk az édesanyjuktól.
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások