Nem gyomorrontás, felfázás vagy menstruációs fájdalom – petefészekrák!
Női rákokról szólva először valószínűleg mindenkinek a mellrák, esetleg a méhnyakrák jut eszébe, miközben talán nem is gondolunk arra, hogy van egy veszedelmes formája, a petefészekrák, ami viszonylag kevés figyelmet kap. Május 8-án, a Petefészekrák Világnapján női sorsokról, semmitmondó tünetekről, a korai diagnózis fontosságáról...
 |
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó | radiológus, egészségügyi-újságíró |
Ha azt kérdezem: női rák? Te biztosan rávágod: mellrák. Esetleg méhnyakrák. A barátnők, kolléganők, ismerősök között elvégzett nem reprezentatív felmérés szerint szinte mindenki ezt a két ráktípust említi. És a petefészekrák? Ja, az is.
A petefészekrákról annak ellenére méltatlanul kevesebb szó esik a közbeszédben, hogy korai felismerése több szempontból is sok problémát vet fel. Pedig – ahogy szinte minden más betegség esetében – ez (lenne) a sikeres kezelés és az optimális életkilátások kulcsa.
Az egyik legnagyobb akadályt az jelenti a korai diagnosztika útjában, hogy a petefészekrák esetében nem állnak rendelkezésre olyan, tömeges szűrésre alkalmas módszerek, mint amilyen a méhnyakrák esetében a citológiai vizsgálat és HPV-szűrés, vagy a mellrák esetében pedig a mammográfia.
A másik nagy probléma, hogy a petefészekráknak nincsenek olyan specifikus tünetei, melyek már nagyon korán riaszthatnák az érintetteket, illetve a megfelelő irányba terelnék az orvos gyanúját a panaszok kivizsgálása során. Egy kis puffadás, émelygés, némi fájdalom, lábduzzanat, hirtelen „hízás”, vagy az, hogy a ruha övét egyre bővebbre kell engedni... kezdetben mindre akad valami észszerű, kézenfekvőnek tűnő magyarázat, mígnem kiderül a valódi ok. Sokszor már későn.
Mint ahogyan az történt Nikki esetében is. Az 52 éves intenzív terápiás nővér évekkel ezelőtt némi émelygésre kezdett panaszkodni, meg időnként a hasa is fájdogált egy kicsit. De mindezt betudta annak, hogy nemrégiben gyökeresen változtatott az étrendjén. De különösebben nem aggódott, mert egészségesen élt, az edzőterem rendszeres látogatója volt, és szabadidejében szívesen hódolt kedvenc sportjának, a búvárkodásnak is.
Vegán diétára váltottam, és igazából nagyon jól éreztem magam a bőrömben. De egy idő múlva émelygés, hasi fájdalmak, puffadás és refluxos panaszok jelentkeztek nálam, ám először nem gondoltam semmi rosszra. Az egészet annak tudtam be, hogy az utóbbi időben kiiktattam az állati eredetű táplálékokat az étrendemből és a megszokottnál bátrabban fűszereztem az ételeket. A fűszerezés terén kicsit visszafogtam magam, de hetek múlva sem tapasztaltam javulást.
Újabb heteknek kellett eltelnie, mire rászánta magát, hogy orvoshoz forduljon. Vizsgálatok sora után az orvos kimondta a letaglózó diagnózist: petefészekrák!
Mégpedig annak előrehaladott formája. A jócskán megkésett diagnózis birtokában a kezelés most már haladéktalanul megkezdődött, és Nikki több kemoterápiás kezelésen és műtéten esett át. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy sikerült legyőznie a betegséget és visszatérhetett korábbi életéhez, a petefészekrák nemrégiben kiújult, így Nikki újabb embert próbáló kezeléseknek néz elébe.
Sok nőtársam él abban a tévhitben, hogy ha rendszeresen eljár nőgyógyászati szűrésre, akkor ezzel mindent megtett a petefészekrák korai felismerése érdekében is. Pedig ez nem elég, tisztában kell lenni azzal is, hogy a sokszor semmitmondó kezdeti tünetek akár petefészekrák első jelei is lehetnek. Mások valamilyen banálisabbb, gyakrabban előforduló betegségnek, például irritálbilis bél szindrómának vagy a klimax első jeleinek tulajdonítják panaszaikat. Pedig minden nőnek tisztában kellene lennie azzal, hogy ő ismeri leginkább saját teste jelzéseit, ezért az első gyanújelek észlelésekor azonnal orvoshoz kell fordulnia.
Semmitmondó tünetek, megkésett diagnózis
A petefészekrákra az esetek többségében – egyes források minden 10 eset közül 7-esetben! – már előrehaladott stádiumban derül fény, amikor a daganat petefészkeken túl már a környezetére is ráterjedt, betört a nyirokrendszerbe, és sokszor már távoli áttétek is kialakultak. Ez pedig azért hatalmas probléma, mert a petefészekrák sem kivétel az örök szabály alól, mely szerint minél korábban ismerik fel a betegséget, annál nagyobb a sikeres kezelés és a hosszabb túlélés esélye. Míg korai stádiumban (I. stádium) az 5 éves túlélés esélye 90 százalék körül van, ez előrehaladott stádiumban (IV. stádium) mindössze 17-20 százalékra csökken.
De miért késik ilyen végzetesen a felismerés?
A petefészekrák első tünetei között egyetlen olyan sincs, melyet észlelve azonnal felgyulladna a „piros lámpa” akár az érintettek, akár az orvosok fejében arra, hogy az általános, sokszor banális tünetek mögött valójában petefészekrák húzódhat meg. Annak, hogy ez miért van így, anatómiai okai vannak. A női kismedencét talán egy nagyobbacska tálhoz hasonlíthatnánk, melyben a petefészekből kiinduló daganat elég sokáig és elég nagyra nőhet szinte észrevétlenül anélkül, hogy riasztó tüneteket okozna. Ezért is szokás a petefészekrákot időnként „néma gyilkosnak” is nevezni.
A petefészekrák korai tünetei:
- emésztőszervi panaszok, émelygés, hányás, a székelési szokások megváltozása (székrekedés, hasmenés, illetve ezek váltakozása; irritábilis bél szindrómára emlékeztető kép);
- emésztési zavarra emlékeztető zavarok, hasi fájdalom/görcsök, haspuffadás („gyomorrontásos” kép);
- korai teltségérzés (már néhány falat elfogyasztása után jelentkező jóllakottságérzés);
- a haskörfogat növekedése (az érintett azt veszi észre, hogy hirtelen „kihízta” a ruháit, illetve a ruhaöv vagy nadrágszíj csatját egyre bővebbre kell kapcsolnia);
- gyakori vizelési inger mellett egy-egy alkalommal csak kevés vizelet ürül („felfázásos” kép);
- rendszertelen vérzések (a változás kora felé közeledve korai klimaxos tünetekkel téveszthető össze);
- általános tünetek (gyengeség, állandó fáradtságérzés, rossz közérzet; „biztosan csak túlhajtottam magam”).
A korai felismerést nehezíti az a tény is, hogy egyelőre nem áll rendelkezésre olyan diagnosztikai módszer, mellyel a petefészekrák szervezett, tömeges szűrése költséghatékonyan megvalósítható lenne. Vannak ugyan olyan paraméterek, melyek értéke petefészekrákban megemelkedik, ezek mérése azonban nem alkalmas népes populáció szűrésére.
Marad tehát az, hogy kihasználjuk azt az előnyünket, hogy saját testünket senki nem ismeri olyan jól, mint mi magunk. Ha úgy érezzük, hogy „valami nincs rendben” velünk, akkor addig ne nyugodjunk, míg – alapos vizsgálatok után – szakember nyugtat meg bennünket arról, hogy de igen, minden rendben van.
Végül álljon itt Kayleigh Donnelly története, aki az egyik legfiatalabb petefészekrákos beteg volt, amikor 10 éves korában kiderült, hogy székrekedését egy hatalmas petefészekdaganat okozza. Évek kellettek hozzá, hogy a kislány legyőzze a betegséget. Az orvosok figyelmeztették, hogy valószínűleg soha nem lehet saját gyermeke, ezért idejekorán barátkozzon meg az örökbefogadás gondolatával. A 18 éves fiatal édesanya azonban már 5 hónapos kislányát, Valentinát öleli magához a sajtóban megjelent fotókon.
Az orvosok azt mondták, hogy soha nem lehetek édesanya, de az én csodababám rácáfolt a borúlátó jóslatokra. És most itt van velem, mindazok ellenére, amiken átmentem. Amikor csak ránézek, nem akarom elhinni, hogy ez a csodálatos, mosolygós, boldog baba valóban az enyém.
Írta: dr. Simonfalvi Ildikó radiológus, egészségügyi-újságíró
Források:
Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, iratkozz fel tematikus hírlevelünkre:
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások