Meggyógyulni az emlőrákból, de nem mindegy milyen életminőségben!
A női mell a tévhitekkel szemben nem csak a szexualitás szimbóluma, sokkal inkább a nő önképének, önértékelésének alapvető eleme, ha belenéz a tükörbe, milyen kép fogadja. A hatékony onkológiai kezeléseknek és a szűrőprogramoknak köszönhetően ma már a korán diagnosztizált melldaganatos betegek jelentős része meggyógyul, viszont nagyon nem mindegy, milyen minőségű életet él a továbbiakban. Interjú Dr. Mátrai Zoltánnal, az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályának osztályvezető főorvosával.
 |
Dr. Mátrai Zoltán, az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa kollégáival hosszú évek óta azon dolgozik, hogy az érintettek az emlők kozmetikai eredményével is elégedettek legyenek a felépülést követően.
"Az elmúlt évtizedekben hihetetlen iramban fejlődött az orvostudomány, ami az emlődaganatok onkológiai kezelésére különösen igaz."
Masztektómiától az emlőmegtartó műtétekig
Napjainkra nők döntő többsége túléli ezt a betegséget, így nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben folytatja az életét egy nő. Ezzel a szemlélettel kerül előtérbe az onkoplasztikus emlősebészet. Nagyjából a ’80-as évekig egyetlen sebészeti eljárás létezett, a masztektómia, vagyis bármilyen stádiumú tumort is találtak az emlőben, az emlő teljes eltávolítása volt a kizárólagos megoldás. Ahogy az emlőrák biológiájáról egyre többet tudott meg az onkológia, úgy eljutottak oda, hogy elkezdtek egy klinikai vizsgálatot, amelyben összehasonlították, van-e hatása a gyógyulásra, ha teljes melleltávolítást végeznek, vagy csupán csak kimetszik a rákos daganatot és besugarazzák az emlőt. Igazolták, hogy a két eljárás ugyanannyira hatékony, így Magyarországon a ’90-es évektől indultak el az emlőmegtartó műtétek”— kezdi a főorvos.
"Ezek döntően nagyon egyszerű beavatkozások voltak: a sebész a tumor felett ejtett metszést, vagy a bőrt is kivágta, a tumor körül biztonsági zónaként egészséges szövet ráhagyással történt a tumor eltávolítása, és ezzel együtt a hónaljból az összes nyirokcsomó kivétele. A 90’-es évek végén egy amerikai sebész gondolt arra, hogy mi van, ha adunk az emlőbe humán albumin fehérjét, amit megjelölünk izotóppal és így az oldat felszívódva képes feltérképezni az adott egyén érintett emlőjénél teljes nyirokrendszerét. Amennyiben speciális eljárással követjük az oldat elvezetését megtaláljuk az első drenáló nyirokcsomót, amit a tumorsejtek is elérhettek. Ezt a nyirokcsomót nevezzük őrszemnyirokcsomónak.
A kutatók azt igazolták, hogy ha az őrszemnyirokcsomó nem áttétes, akkor fölösleges az összes hónalji nyirokcsomót kivenni,
sőt mára már részben az Országos Onkológiai Intézet és az osztály előretekintő klinikai vizsgálatának hála, az egész világon még a limitáltan áttétes esetekben sem kell az összes nyirokcsomót eltávolítani, hanem elegendő a hónaljárok besugárzása. Erre a klinikai vizsgálatunkra nagyon büszkék vagyunk, jelenleg a nemzetközi emlő onkológia egyik legfontosabb dokumentuma.
Nem mindig kell a drasztikus beavatkozás
A másik probléma az volt, hogy a kimetszésnél hátrahagyott sebüreget hegszövet tölti ki, ami deformálja az emlőt. Sajnos az esetek 30-40 százalékában olyan mértékben, ami a páciens szempontjából esztétikailag illetve életminőségben nem elfogadható. Egy a kontinentális égövben élő nő átlagos mellmérete 400-500 köbcentiméter, így ha ennek harmadát eltávolítjuk, akkor olyan térfogatveszteséget szenved el az emlő - az egyébként onkológiailag sikeres szervmegtartó műtéttel, hogy a nyitott üreggel az emlő sajnos nagyon torz képed ad. Ez a kozmetikai végállapot sajnos jól ismert, rontja az önképet, a magabiztosságot. Depresszió részbeni okozója lehet, amitől az egyén szenved és bár testileg egészséges, mégis lelkileg kicsit „belehal” az egyébként sikeres kezelésbe.
A dogma, hogy a "kozmetikai eredmény nem fontos, örüljön a beteg, hogy él", napjainkra már értelmezhetetlen és vállalhatatlan nézet.
Ahogy az orvostudomány fejlődött, nem túl régen 2000-ben megjelent egy nagyon fontos közlemény, amely az emlődaganat molekuláris genetikai altípusait vette számba, és ezek alapján ma már sokkal hatékonyabban és célzottabban lehet az onkológiai terápiát végezni. A lakossági szűrőprogramoknak köszönhetően, ami hazánkban is kiválóan megszervezett,
a legveszélyeztetettebb életkorban lévő nőknél igazolt hatékonysággal lehet az emlőrákot korai stádiumban diagnosztizálni és ezzel, illetve a komplex onkológiai kezeléssel, a teljes gyógyulást reálisan remélni.
Fenti eredmények miatt lett tehát kiemelten fontos betegeink hosszútávú életminősége.
Óriási tévedés azt gondolni, hogy a mell csak a szexualitás szimbóluma, egyszerűen a női önkép, a nőiesség érzésének az egyik legalapvetőbb eleme. Ha belenéz a tükörbe és ott az emlő hiánya miatt heget, érthető aszimmetriát lát, akkor kicsit mindig a rákbeteg múlt köszön vissza, nem az egészséges jelen”—folytatja Mátrai doktor.
Ma már akár szebb melleket is kaphatunk a betegség után
"Az onkológia tudomány mellett párhuzamosan fejlődött a plasztikai sebészet is, 1962-től létezik szilikon implantátum, aminek minősége persze ma már egészen más, mint annak idején. Az onkológia, a sebészet és a plasztikai sebészetből jött létre a korszerű onkoplasztikus emlősebészet. Itt az onkológia az első helyen van, de ezzel egyenrangú szempont, hogy úgy operáljunk meg valakit, hogy tiszteljük az emlőjét, a nőiségét és, hogy ha az onkológiai folyamat megengedi - egyre kevesebb olyan eset van, amikor nem engedi meg, akkor olyan emlőmegtartó műtéteket végezzünk, ahol a megmaradó mirigyet úgy építjük át, hogy az egy nagyon szép formát eredményezzen. Ezektől a műtétektől általában valamivel kisebb lesz a mell, de sokszor szinte idealizált formájú, illetve a csökkent térfogatot vissza lehet állítani saját szövettel, vagy implantátummal is. Ezeknél a műtéteknél
nemcsak a tumor minőségéhez, hanem az egyén adottságaihoz igazodunk, egyénre szabottak a műtétek.
A sebészetnek illeszkednie kell a beteg kezeléséhez, vagy a tumor megelőző kezeléséhez, mint a neoadjuváns (más szóval preoperatív [műtét előtti]) terápia, aminek egyik fő indikátora, hogy "összemegy" tőle a tumor és növelheti az emlőmegtartó műtéteknek az arányát.
Szépészet és gyógyítás egy kézben
Az onkoplasztika kifejezés magában foglal olyan műtéteket, mint a teljes emlőeltávolítással egy időben végzett úgynevezett azonnali emlőrekonstrukciók, azaz hogyan lehet az emlő egyébként nem beteg bőrét megtartani és egyéb távoli szövetlebenyek nélkül nagyon magas kozmetikai értékű emlőket építeni. Ezzel a szemléttel alkalmazott speciális sebésztechnikák jelentik az onkoplasztikát. Az onkoplasztika azonban az emlősebészet egy korszakát is jelenti, ami során az emlőellátást emlőcentrumokban végzik, ahol speciálisan felkészült szakemberek fogadják a betegeket, a nők irányában a koncentrált figyelemmel, sebésztechnikákkal, amelynek része a rekonstrukció ugyan úgy, mint például a holisztikus szemlélet, a pszicho-onkológiai felkészítés, mert a beteg már a diagnózis megismerésétől, sőt már korábban a gyanú idejétől szorong.
A komplex kezelés részeként az emlőrekonstrukciót hazánkban évtizedek óta finanszírozza az állami egészségbiztosító, a kérdés, hogy hányan tudnak róla és hányan élnek vele.
Mi megkérdeztük a betegeket, 500 masztektómiára váró pácienst, mit tudnak a rekonstrukciós lehetőségekről? Az eredmények tudományos igényességűek, nehéz kiragadni egy elemet, de mégis elmondható, hogy jellemzően a magyar emlőrákos nőbetegek a témában nagyon kevés információval bírnak. Erről a gyakori betegségről, magáról a terápiás beavatkozásokról nagyon sokat és még többet kell beszélni, nem egyszer, hanem rendszeresen”—folytatta az onkoplasztikai sebész.
A kutatás:
Az Országos Onkológiai Intézet Emlő és Lágyrészsebészeti Osztályán megpróbálták felmérni, hogy mit akarnak, mit tudnak és mitől félnek a magyar emlőrákbetegek. 2011-ben 15 kérdést tettek fel olyan hölgyeknek, akiknek átlag életkora 60 év volt, és épp teljes emlőeltávolító műtét előtt álltak. A félelemmel kapcsolatos kérdésekből kiderült, hogy a betegek nagyjából 90 százaléka nagyon fél a műtét előtt. Ez nem volt meglepő, az viszont igen, hogy a kemoterápiától féltek a leginkább, holott azt sem tudták még, egyáltalán kell-e majd ilyen kezelést kapniuk. A kemoterápiát követően a betegség kiújulása volt a leginkább félelemkeltő, és a hölgyek csak a negyedik helyen jelölték meg az emlő elvesztésének lehetőségét. Abban az esetben viszont, amikor kifejezetten az emlő elvesztésére kérdeztek rá, a betegek 70 százaléka válaszolta azt, hogy fél ettől az eshetőségtől. A felmérésnek volt még néhány figyelemreméltó eredménye. A betegek 87 százaléka például azt válaszolta, hogy szinte semmit nem tud az emlőrekonstrukcióról. Ha azt kérdezzük, hogy szeretne-e egy hölgy emlőrekonstrukciós műtétet a melloperációja után, akkor 45 százalékban egyértelmű igen volt a válasz.
Minden fogaskeréknek kapcsolódnia kell
"Ha a rendszer fogaskerekei összehangoltan működnek, akkor meg lesz az eredmény, a gyógyulás és erősödik a társadalomban az egészségügy és a gyógyítás iránt a bizalom. Nagyon fontos, hogy ezekkel a műtétekkel olyan technikákat dolgozott ki az emlősebészet, amely betegek tömegeinek tud rendszerszinten egyaránt nagyon jó onkológiai és esztétikai eredményeket adni. Minél több embernek tudjuk ezt a két eredményt nyújtani az emlőrák sebészetben, annál több ember bizalmát nyerjük el, akik ma még szerencsére nem betegek és így talán elmennek a szűrésekre, időben orvoshoz fordulnak, azon, az elven, hogy
"ha a szomszédnak sikerült, akkor nekem is fog."
A professzionális onkoplasztikus emlősebészet eredményeit jól érzékelteti, hogy ma már nemcsak onkoplasztikai sebészetről beszélünk, hanem megjelent egy új fogalom is, az "onkoesztétikai" sebészet is, amit sokszor negatívan kezel a szakma, mivel tényleg nagyon fontos, hogy ne billenjen át az onkoplasztika plasztiko-onkológiába. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az esztétikai végeredmény miatt esetleg az onkológiai radikalitást áldozza fel a sebész. Ez súlyos állapothoz, romló onkológiai paraméterekhez és elvesztett életekhez vezethet. Ilyenkor nem magát a sebésztechnikát, hanem az azt inadekvátan alkalmazó emlősebészt kell kritikusan megítélni.
Így működnek a NŐK, ha betegek
"Elvileg egy korai emlőráknál, ha csak lehet, igyekszünk mellmegtartó műtétet végezni, még magas rizikójú pácienseknél is teljesen elfogadható, megfelelő onkológiai biztonság mellett. Kivéve, ha kontraindikált a beavatkozás, mondjuk gyulladásos emlőráknál, ahol érintett az emlő bőre, vagy ha akkora darabot kell kivenni az emlőből, hogy egyszerűen a többi már kozmetikai értelemben nem éri meg megtartani. Ilyenkor jön a korszerű bőrtakarékos masztektómia, azonnal megkezdett, vagy akár azonnal befejezett rekonstrukcióval. Az ilyen esetekben sok szempontot kell figyelembe venni, például lesz-e sugárkezelés, jönnek-e további kisebb műtétek, akár olyan beavatkozások, amivel korábban nem számoltunk, ezekkel az emlő még változik, vagyis azon még korrigálni kell”- mondja Mátrai doktor.
Aszimmetria
"Van egy másik kérdés is. Ez pedig, hogy az egyik oldalon behelyeztünk egy nagy implantátumot, kialakítottunk egy idealizált formát, a másik oldalon pedig ott a beteg saját melle. Ezeket, tehát a rekonstruált és a természetes emlőket szükséges egymáshoz hasonlatossá tenni, azaz szimmetrizációs műtétet végezni. Még ha a szimmetrizáció jól is sikerül, a két emlő teljesen máshogy változik az idővel, azaz bizonyos idő elteltével a különböző szerkezetű emlők máshogy viselkednek és eltérőek lesznek, kisebb-nagyobb aszimmetria alakul ki. Egy-két év múlva már látványos a különbség, és a kérdés az, hogy ezt el kell-e fogadni vagy ismételt rekonstrukciót kell-e végezni? Egyáltalán ez még rekonstrukció vagy már esztétikai sebészet? Kollégáimmal az intézet emlősebészetén öt éve "ontjuk" a rekonstrukciós műtéteket, nálunk 28 százalék a posztmasztektómiás emlőhelyreállítás aránya, ami megegyezik az Egyesült Királyság átlagával.
A rekonstrukciós műtétek interdiszciplináris műtétek, azaz az onkológiai radikalitásért felelős emlősebésznek más szemlélete van, a megtanult technikákkal "elvesz az emlőből", de ahhoz, hogy ezt össze is tudja ,,szerelni”, ehhez kell egy plasztikai szemüveg is.
Ez a nehezen megtanulható szemlélet képes arra, hogy figyelembe vegye a rendelőbe belépő női test egységét, az arányokat, a harmóniát, észrevegye a személy alapvető tulajdonságait, a bőr minőségét, ápoltságát, a hajviseletet, a mozgás gráciáját, egyéb testi adottságokat mint a szövetek feszességét, a testsúlyt, a hegeket és ezek alapján elképzelje az ideális formát, amit a rekonstrukcióval megvalósít majd, hogy
a ma érkező beteg holnap egészséges és gyönyörű nőként legyen képes kilépni a rendelőből, visszatérni az életbe.”
— tette még hozzá Mátrai főorvos.
Írta: Kun J. Viktória, egészségügyi újságíró
Szakmai lektor: Dr. Mátrai Zoltán, az Országos Onkológiai Intézet Emlő- és Lágyrészsebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa
Emlődaganattal diagnosztizáltak? Nem hagyunk magadra!
IRATKOZZ FEL BETEGTÁMOGATÓ HÍRLEVELÜNKRE!
Emlőrák - a diagnózis, amit senki nem akar hallani, mégis 8-9 nőből 1-et érint… Ha Téged is, akkor ezen az úton szeretnénk támogatni és olyan információkkal, tanácsokkal ellátni, melyeket nem biztos, hogy orvosod elmondott, vagy minden kérdésedre válaszolni tudott, de mi összegyűjtöttük neked - szakorvosok, egészségügyi szakértők bevonásával!
Feliratkozást követően 13 héten keresztül, 13 olyan hasznos anyagot küldünk email címedre, melyek a leggyakrabban felmerülnek emlőrák érintettek életében, vagy melyekről éppen senki nem beszél, pedig fontos lenne! Az első levelet mindjárt a regisztrációd után olvashatod!
IRATKOZZ FEL MOST!
Matics Kata az Intima.hu alapítója
Kapcsolódó tartalmak:
- Az első sokk – nem mindegy, hogy érkezik a diagnózis
- Gyanús mellrák lelet? - az idő kulcstényező!
- Mikor menjünk emlővizsgálatra?
- Legfontosabbak, amit tudnod kell a mellrákról!
- A mellrák tünetei - a mellrák felismerése, teendők
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
