Intimitás mellrákkezelés alatt és után

Ajánlom a Facebookon

„Ahol szerelem és ragaszkodás van, ott a vonzódás is megmarad." Szexuálpszichológust és érintetteket kérdeztünk arról, ki, hogyan birkózik meg a betegségével és annak következményeivel párkapcsolatában, hogyan tud nőnek maradni.

Szerző: Kun J. Viktria - egészségügyi újságíró

Szerző: Kun J. Viktória | egészségügyi-újságíró

„Nem ettől vagy nő. A szexualitás sokkal többrétűbb a fizikai külsőségeknél”- mondja a szexuálpszichológus.

Ritteródesz Erzsébet szerint a mell ugyan a köztudatban a szexualitás szimbóluma, mégsem ez a meghatározó. Fontos viszont, hogy ennek mi is tudatában legyünk, hiszen amit kisugárzunk, az hat a partnerünkre is. Egy igazi társ nagyon sokat tud segíteni abban, hogy tudatosítsuk magunkban is: a női értékek, a vonzalom messze túlmutat egyes testrészek hibáin.

„Beteg vagyok. Kihullott a hajam. Levették, vagy csonkolták a mellem. Elesett lettem. Nem vagyok kívánatos. Nő sem vagyok már."

Ezernyi, a mellrákbetegek fejében megfogalmazódó tőmondat, pedig leginkább teljesen téves megállapítás. Az igazi társkapcsolatban ezek fel sem merülhetnek, hiszen a párunk számunkra a tökéletesség, viszont, ha mi ezt sugározzuk, akkor ez kihat a partnerünk felé.

„A szex sokkal több összetevőből áll, mint a külsőségek. Ha a nőiességünk sérül, ebben a társunk nagyon sokat tud segíteni, illetve sok dologgal tudunk mi is kompenzálni. Nem szabad beleesni abba a csapdába, hogy veszni hagyjuk a nőt magunkból. Ha megvan az a biztos bázis, ahová mindig visszatérhetünk, akkor semmilyen csorbát nem szenved ez attól, hogy valami külső változás történt. Ugyanúgy tudunk csinosak és nőiesek lenni, szeretettel lenni a másik felé és felvállalni az ágyban is a testünket, mindez fejben dől el, tudatosan fel tudjuk építeni. A férfiakra ugyanúgy hat az az energia, amit sugárzunk. Ha képesek vagyunk túllépni a saját sztereotípiáinkon, akkor egyáltalán nem törvényszerű, hogy változás legyen a szexuális életünkben”- mondja Ritteródesz Erzsébet párterapeuta, szexuálpszichológus, aki szerint meg kell találnunk az örömforrásokat az életben. ,,Minden viszonyulás bennünk dől el. Ha szomorúak, savanyúak és letargikusak vagyunk, a partnerünk sem tudja majd ezt lereagálni és ez kihat a közös életünkre. Nagyon sok nő egyébként, betegség nélkül is nehezen vállalja a melleit, szégyelli, nem engedi át a férfinak, akinek viszont ettől hiánya lesz, mert önmagában az érintés is nagyon fontos nekik” — tette hozzá a szexuálpszichológus.

És akkor nézzünk néhány történetet, amit a Mellrákinfó Egyesületnek tagjai osztottak meg velünk, miután intim életükről kérdeztük őket.

„Ahol szerelem van és ragaszkodás, ott nem múlik el egy csapásra, mert elveszett egy cici. Az antihormon terápia sokaknál lecsapja a kapcsolót, de van, akinél pont ellenkezőleg, segíti a szexuális vágyat”.

„Én nem élek párkapcsolatban. Bár örülnék egy társnak. Amíg nem volt cicim, nem akartam kapcsolatot, mert nem szerettem volna stresszelni a páromat. Amióta van cicim, volt egy induló kapcsolatom, rövidre sikerült. Talán az őszinteségem, esetleg a látvány, ami egyáltalán nem csúnya, lehetett az akadálya, a mai napig nem tudom.”

„Ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk. Ebben a témában nem ered meg úgy a nyelvem, az biztos. Engem 59 évesen szabadítottak meg a mellemtől. Érdekes módon nem érte nagy trauma a nőiességemet. Akkor és ott nem érdekelt, csak a gyógyulásra koncentráltam, tudtam és elfogadtam, hogy ez is a része. Valamiért Faludy doktor nem is volt hajlandó beszélni a jövőbeni helyreállításról, csak annyit mondott, térjünk rá vissza egy év múlva. Lehet, hogy ő már tudott valamit? Otthon azonnal szembesítettem a férjemet a látvánnyal, egyáltalán nem volt megrökönyödve, így a megszokott mederben folyt a szexuális életünk tovább. Bennem inkább csak diszkomfort érzés volt emiatt, a férjem jelenlétén túl nem mutatkoztam a betétes melltartó nélkül senki előtt, mert úgy gondoltam, nem hozok senkit kellemetlen helyzetbe a torzómmal. Aztán amikor kiújult csontáttéttel, már igazán megrogytam lelkileg és ez kihat a szexre is. Egyszerre nem lett fontos, a csontfájdalom miatt úgy gondolom, nem is élvezném, úgyhogy hónapok óta megvonás van. Tudom, nem helyes, mert egy férfinak 66 évesen is fontos a szex. Egyszerűen ez most nekem nem kell. Le vagyok amortizálódva, ráadásul a gyulladásos mellrák látványosan csúnya is. Most úgy érzem, a nőiességem legjavát a kezelések mellett elvesztettem, tehát nem kabinetkérdés ez most. A bonyolult helyzet miatt jelenleg a túlélés a cél. Szóval ez egy 60 éves nő hozzáállása ehhez a kérdéshez, és ez egyáltalán nem követendő. Egyetlen mentségem, hogy szó szerint az életemért küzdök, és ez mindent felülír.”

„Nálam, nálunk a szexuális életünk részben szerencsésen alakult, részben nagyon nehezen. A 2016-os műtétem után nagyon hamar folytatódott az intim kapcsolatunk is. Érdekes módon

nem az operált és hiányzó mell zavart a leginkább, hanem a kemo miatti kopaszság.

Bennem ez okozott több gátlást. A férjem csodálatos ember, végtelen kedves és bátorító volt ezekben a helyzetekben is. Ebben az időszakban nem hordtam melltartót és protézist sem. De például jártam strandra, úszni egy kis fürdőruhacsalással. Most, hogy nem sikerült a helyreállító műtét és két hónap után újra meg kellett válnom ugyanattól a mellemtől, sokkal nehezebb lett a helyzet. A férjemet nem zavarja, de engem nagyon. Hetek kellettek ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő öltözködést, és ahhoz is, hogy egyáltalán oda tudjak bújni hozzá. Talán mostanra rendeződik bennem is az egész dupla veszteség. A hormonkezeléssel szerencsém van, nem befolyásolja konkrétan a szexuális életünket.”

„Nálunk szerencsére minden rendben van ezen a téren. Voltak nekem is mély pontjaim, de a drága jó férjem nagyon megértő volt és sokat segített. Őt nem zavarta a műtött, csonkolt mellem sem. Most volt a helyreállító beavatkozás, amitől nagyon boldog vagyok. Végig mellettem volt mindig mindenben”.

„Amikor megtudtuk az első rossz hírt, azonnal jöttek a műtét előtti vizsgálatok, éjszakai sírások, vagy sírva ébredések.

Ha sokkolva van az elme és sír a lélek,

a szex kinek jut eszébe, senkinek. Aztán gyorsan, pár hét alatt jött a tumor kivágása és rá két hétre a port beültetése. Fizikai fájdalmak sora egymás után, aztán a kemo előtti konzultáció. Itt világosan megmondták, nincs szex. A kemo megtámad minden gyorsan szaporodó sejtet, így a rákos mellett a nyálkahártyát teszi tönkre, ergo a hüvely kiszárad, tilos a mechanikus behatás, nagy a fertőzésveszély, ezt meg kell érteni. Nagyon nehéz volt kibírni, meg kell, hogy mondjam, mert amikor a kemo után jobban vagyunk,

a meggyötört léleknek jól esne egy kis odabújás úgy, mint előtte, hogy érezzük: nem változott semmi..

Aztán jön a kopaszság. Elveszett a gyönyörű szőke hajam, a büszkeségem. Sápadtan, haj nélkül, karikás szemekkel, nulla az önbizalom. Nem mertünk az utasítások miatt kockáztatni, a férjem bíztatott, hogy ez csak fejben dől el, csak elhatározás kérdése, hogy elhiggyem: ő ugyanúgy kíván, semmi sem változott, csak most nem lehet és kész. Ma már négy hónapnál tartunk a rossz hír óta, elkezdtem az újabb 12 alkalmas terápiát. Előtte megkaptam a kis utasítást, amin már csak az állt, hogy teherbe esni tilos. Ez az én olvasatomban azt jelenti: szabad az út, hiszen nem a szexet tiltottak be. De mi megbeszéltük, hogy próbáljuk kihúzni a kezelés végéig, mert egyik kemo sem barátja túlzottan a nyálkahártyának és ahogy veri le a fehérvérsejteket hétről hétre, úgy nő a fertőzésveszély. Nagyon, nagyon jó érzés, hogy a férjem óv és szeret, ha van szex, ha nincs, nem számít. Ez csak fizikai levezetés, a lélek az örök, és ha benne ott van a szeretet, akkor a fizikai gátak, tiltások és akadályok nem számítanak.

Egy arc megsimításában is ott van, ott lehet az intimitás. Sőt, benne van a mindenség.

Mi itt tartunk ezen az úton.”

„Nem szűnik meg az intimitás, a szexualitás csak változik. Az együttlétek ritkábbak, viszont sokkal több az érzelmi töltés bennük. Nekem megmaradt a cicim, de baloldalon van implantátum, a jobb oldaliban nincs, és méretben talán a harmada lett a másiknak. Húsz centis vágással mellbimbótól a hónaljig. A férjem ezt a kis operált, agyon vagdalt cicimet imádja jobban. Ő nem változott , nem zavarja a helyzet. Nyáron lesz az első házassági évfordulónk, szóval ez egy friss házasság, szeretjük egymást, de alapvetően a mi fejünkben, lelkünkben zajló dolgok blokkolják a vágyat.

Elveszi az energiát az élet féltése, a szorongás, a mi lesz, ha és így tovább.”

„A műtét után hetekig nem tudtam megmosni a cicim helyét, csak folyattam rá a vizet. A férjem is beteg volt, így a szex huszadrangú kérdéssé vált. A halála után gondolkodtam el rajta, hogy többet soha nem lesz szex az életemben? Bár előtte sem volt túl intenzív, mert nem igazán sikerült neki. Nekünk a szeretet, az összebújás többet ért. Most már van egy barátom, őt nem zavarja, de ő meg a másik véglet, ha rajta múlna, naponta többször is akarná. Talán, ha ritkább lenne, de így nekem sok a heti 3-4 alkalom. Ugyanakkor félek az egyedülléttől, attól, hogy így már nem kellek senkinek. Hülyén hangzik, de egy impotens férfinek örülnék legjobban. Talán amiatt, hogy utálom a testem, csúnya a heges oldalam, letapadt, lecsúszott a "húsom". Senki nem beszélt helyreállításról, pedig már annak is örülnék, ha csak felül lenne egy púp betöltve, hogy ne látszódjon a lapos mellkasom.”

„Nem egyszerű ez. Én épp a 29. szülinapom előtt egy héttel tudtam meg a rossz hírt, az eljegyzésem napján. A párom mit sem sejtve várt otthon gyűrűvel a kezében, mikor beléptem az ajtón, nem tudta, hogy nem a meghatódottságtól sírok, hanem halálfélelmemben. Aztán egy hét múlva, pont a szülinapomon hívtak, hogy megvan az eredmény, semmi jóval nem tudnak kecsegtetni. Hát szerintem a kapcsolatunk legkeményebb időszaka volt az az egy hónap, amíg vártunk a műtétre. Minden éjszakát végigsírtam, rémálmok gyötörtek. A párom előtt le a kalappal, végtelenül türelmes volt. Bármikor kezdeményezett, elkapott a sírógörcs, folyton az járt a fejemben, hogy majd mell nélkül, kopaszon már biztosan nem fog kívánni. A műtét után egyáltalán nem is beszéltünk a szexről hetekig. Nem voltam hajlandó ruha nélkül mutatkozni előtte, pedig nem teljes eltávolítás volt, csak a bal mell alsó kvadránsai ugrottak. Készültem a kopaszságra, folyamatosan bőgtem és takargattam magam. Teljesen kiborultam. Szerintem ezt az ember 29 évesen drasztikusabban éli meg. Ennek másfél éve, azóta sem ér hozzá a műtött mellemhez. Hüvelyszárazság és teljes libidó csökkenés, ezen a hormonterápia sem sokat segített. Szóval kemény dolog ez.”

„Nekem abszolút pozitív tapasztalataim vannak. Nem azt mondom, hogy zökkenőmentes volt a dolog, de az első pillanattól maximális elfogadást és támogatást kaptam a páromtól. Műtétek és kezelések közben szeretgetés, amikor jobban voltam, figyelmes és gyengéd összebújás. És rengeteg dicséretet kaptam, és kapok egy cicivel, nyúzottan is. Az antihormon kezeléssel megjelenő hüvelyszárazságot pedig megpróbáljuk síkosítóval, vagy nőgyógyász által ajánlott hüvelyflóra helyreállító kúppal orvosolni, vagy másképp megoldani az intim együttléteket. Mindenkinek kívánok olyan drága társat, amilyen nekem van. És hát az is hozzátartozik a történethez, hogy

a legleglegrosszabb időszakban is alapvetően pozitív maradtam.

Megrogyások persze voltak, de mindig emelt fővel mentünk tovább”.

„Nálam 31 évesen fedezték fel a terhességi mellrákot. Onnantól kezdve, amennyire lehetett, kerültem a szexet. Eljött az idő, hogy a kemo miatt kopasz lettem. Ott volt a vég. Annyira csodás férjem van, hogy az sem zavarta, hogy kopaszon szeretkezünk. Én viszont a műtét után egyáltalán nem is akartam. Miért? Mert ez nem én vagyok, bent az expander, de ez nem az, amit a jó isten teremtett nekem. Amióta lehet, kerülöm a szeretkezést a férjemmel. Mondtam neki, ha megcsal emiatt, nem bánom, megértem őt. Azt mondta, hogy ezzel biztosan bántana, és ezért nem csal meg. Neki kopaszon, expanderrel is csodás vagyok. Annyiszor szeretkezünk, ahányszor csak én szeretnék, és úgy, ahogy én szeretnék. Tudja, hogy a cickóhoz nem érhet szeretkezés alatt, és tudja, hogy a pizsama felsőt sem veheti le rólam. Mindenkinek ilyen csodás férjet kívánok. Ez az én történetem”.

„2008-ban kezdődött, augusztusban volt az esküvőnk. A készülődés sok figyelmet és időt igényelt ugyan, de nem mulasztottam el a szokásos nőgyógyászati vizsgálatokat év közben. Sőt, mivel gyerekre vágytunk, több orvosnál is jártam abban az évben. Februárban tapintottam egy gyanús valamit, amit sajnos az ultrahang nem igazolt további vizsgálódásra érdemesnek. Ez megismétlődött még a nyár folyamán, annak dacára, hogy ez a valami akkorra már dió méretű volt. Októberben sírva fakadtam a munkahelyemen, mert annyira belehasított a fájdalom. Nem véletlenül, a daganat a tejcsatornát feszegette, ekkorra már nem tagadták meg tőlem a mammográf vizsgálatot sem. Így derült ki, hogy alig 32 évesen rosszindulatú, II-es stádiumú daganatom van. Friss házasként a férjem máris bizonyíthatott. Nem sokkal azelőtt mondtuk ki, hogy jóban, rosszban kitartunk egymás mellett. A jóisten a legjobb párt adta nekem. Minden egyes kemora elkísért. Az onkológusom a mai napig dicséri a helytállása miatt. De nemcsak a kezelések során volt velem, kedvemre valót főzött, vezette a háztartást. Elfogadta, hogy ezentúl csak fél mellem lesz, hogy talán soha nem lehet gyerekünk. Pedig minderről pár hónappal azelőtt még szó sem volt. Csupa napfény és boldogság ígérkezett. Telt-múlt az idő, a mell levételt még pár kemo követte, aztán tavasszal sugárra jártam. Ő mindvégig kitartott és azóta is velem van, pedig az ötéves hormonkezelést és velejáró hangulatingadozást sem lehetett könnyű elviselni. Nekem sem volt egyszerű saját magamat kibírni. A hormonkezelés ideje alatt örökbe fogadtunk egy csodás kisfiút. Az ő érdeme is szerintem, hogy amint kiürültek belőlem a hormon gyógyszerek, megfogant a vérszerinti kisfiúnk is. Őt a megmaradt mellemből két és fél évig tudtam szoptatni. Úgy érzem, hogy mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy még itt vagyok”.

„Fantasztikusan izgalmas téma. El kell árulnom, hogy 73 éves vagyok, de a szex változatlanul fontos számunkra. Érdekes módon sokkal közelebb kerültünk a férjemmel egymáshoz. Nem tudunk úgy elmenni egymás mellett, hogy ne érjünk a másikhoz. Megnehezíti a szexet az antihormon tabletta szárító hatása, de minden megoldható. A kérdésre: nem érzem úgy, hogy a nőiességemmel baj lenne. A párkapcsolatom jobb, mint valaha.”

Ugyan az emlőrák sokak szemében a nőiesség szimbólumának elvesztéséről, vagy legalábbis sérüléséről szól, történeteinkből is látható, hogy mindez leginkább a fejben dől el. Egy biztos partner, legyen az szerető férj, vagy barát, segíthet átvészelni a legnehezebb időszakot is, mégpedig úgy, hogy a feleség, a barátnő, az anya nőként folytathassa tovább az életét. Mert, ahogy cikkünk elején is idéztük:

„Ahol szerelem és ragaszkodás van, ott a vonzódás is megmarad."

Írta: Kun J. Viktória, egészségügyi újságíró

Emlődaganattal diagnosztizáltak? Nem hagyunk magadra!

IRATKOZZ FEL BETEGTÁMOGATÓ HÍRLEVELÜNKRE!

Emlőrák - a diagnózis, amit senki nem akar hallani, mégis 8-9 nőből 1-et érint… Ha Téged is, akkor ezen az úton szeretnénk támogatni és olyan információkkal, tanácsokkal ellátni, melyeket nem biztos, hogy orvosod elmondott, vagy minden kérdésedre válaszolni tudott, de mi összegyűjtöttük neked - szakorvosok, egészségügyi szakértők bevonásával!

Feliratkozást követően 13 héten keresztül, 13 olyan hasznos anyagot küldünk email címedre, melyek a leggyakrabban felmerülnek emlőrák érintettek életében, vagy melyekről éppen senki nem beszél, pedig fontos lenne! Az első levelet mindjárt a regisztrációd után olvashatod!

IRATKOZZ FEL MOST!

Matics Kata az Intima.hu alapítója

Kapcsolódó tartalmak:

Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól

Itt megtalálod a nőket leggyakrabban érintő betegségekkel, állapotokkal kapcsolatos kérdésekre a szakorvosi válaszokat, érthetően.
Tünetektől a kivizsgálási és kezelési lehetőségekig, minden egy helyen!

Részletek