Mi az inzulin rezisztencia?

Ajánlom a Facebookon

Az inzulin rezisztencia egy manapság igen felkapott és “divatosnak” mondható téma, ugyanakkor ezzel a betegséggel kapcsolatban a szakmai egyetértés mind a diagnózis felállításában, mind a kezelési elvek egységesítésében egyelőre várat magára. Igen sok kutatás látott már napvilágot a témával kapcsolatban, melyek egy része sajnos igen ellentmondó eredménnyel zárult. Így nem meglepő, hogy az orvosok körében is nagyon széles skálán mozog a betegség diagnosztizálása és kezelése egyaránt, így az előfordulási gyakoriságáról sem tudunk jelenleg pontos képet alkotni. Az inzulin rezisztencia ugyanakkor egy létező, és a friss szakirodalmi adatok alapján mindenképpen komolyan veendő eltérés.

Szerző: Dr. Kelemen Csaba nőgyógyász-endokrinológus

Szerző: Dr. Kelemen Csaba | szülész-nőgyógyász és endokrinológus

A betegség lényege egy adott inzulin koncentrációra adott szuboptimális(alacsony szintű) válaszreakció. Az inzulin elégtelen hatásának számos következménye lehet: a vércukor háztartás felborulása, a peteérés megzavarása, a férfi nemi hormonok túlsúlya, PCO szindróma, elhízás (fogyási képtelenség), autoimmun betegségek, szív-érrendszeri megbetegedések, magasvérnyomás, stb.

Hogyan alakul ki az inzulin rezisztencia?

Az inzulin rezisztencia kialakulásának három csoportját különböztetjük meg:

Az inzulin receptor eltérései. Ebben az esetben, általában genetikai mutációk következtében az inzulin receptor nem működik megfelelően, ezért az adott sejt válaszreakciója nem lesz elégséges.
Másodlagos inzulin rezisztencia. Ezekben az esetekben egy alapbetegség vagy állapot miatt alakul ki, másodlagosan az inzulin rezisztencia. Ilyen betegségek például az elhízás (az elhízott páciensek 70%-ában találunk inzulin rezisztenciát), bizonyos hormonális betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az inaktivitás, a stressz, vagy egyes autoimmun betegségek.
Összetett eredetű inzulin rezisztencia. Ezekben az esetekben a mai napig nem teljesen tisztázott a betegség kialakulásának pontos mechanizmusa, de a legvalószínűbben az tűnik, hogy itt több tényező együttesen eredményezi az inzulin rezisztencia kialakulását. Ilyen betegségek például a magasvérnyomás-betegség, vagy a policisztás ovárium szindróma. Policisztás ovárium szindrómában szenvedő sovány pácienseknél 30, míg túlsúlyos pácienseknél 70%-ban alakul ki inzulin rezisztencia.

Inzulinrezisztencia tüneteiről, diagnózisáról és kezeléséről egy helyen >>

Hogyan diagnosztizálható?

Sajnos a mai napig nincs általánosan elfogadott diagnosztikai kritériumrendszere az inzulin rezisztenciának, így a diagnózis felállítása tekintetében is óriásiak a különbségek.

A legáltalánosabban elfogadott kivizsgálási módszer során a részletes anamnézis felvételét követően laboratóriumi vizsgálat szükséges. Ennek során 75 gramm glükózzal cukorterhelést végzünk, és megfigyeljük a szervezet válaszreakcióit (vércukor és inzulin szintek).

Feltérképezzük a szervezet egyéb szervrendszereinek a működését (vérzsír szintek, máj- és vesefunkciók), illetve részletes képet szerzünk a hormonrendszer működéséről.

Amennyiben szükséges, a petefészkek vizsgálata céljából hüvelyi ultrahang vizsgálatot is végzünk.

Egy másik, sok helyen elfogadott diagnosztikai módszer az úgynevezett HOMA index, amely az éhgyomri vércukor és inzulin szinteket veszi alapul a betegség diagnosztizálásához.

Milyen tüneteket okoz?

Az inzulin rezisztencia bizonyos esetekben teljesen tünetmentes, a laboratóriumi vizsgálatok kóros eredményein kívül semmilyen eltérést nem okoz. Az esetek jelentős részében ugyanakkor egy vagy több kóros eltérés is kíséri az alapbetegséget. Ezen eltérések több szervrendszert is érinthetnek:

Vércukor szintek. Az IR hosszú távon általában emelkedett vércukor szintekhez vezet, de gyakran jár normális, sőt esetenként alacsony vércukorszinttel is.
Bőrelváltozások. Jellegzetes bőrelváltozások lehetnek a foltos hajhullás, vagy például az acanthosis nigricans névre hallgató bőrelváltozás, amely általában a nyak hátsó oldalán megjelenő sötétbarna elváltozások.
Reproduktív rendszer zavarai. A férfi nemzőképességet az inzulin rezisztencia mai tudásunk alapján nem befolyásolja. Nőkben ugyanakkor gyakran jár az IR a ciklus szabálytalanná válásával, fokozott szőrnövekedéssel vagy meddőséggel. Ennek hátterében az IR miatt kialakuló férfi nemi hormon túlsúly tehető felelőssé. Érdekes viszont, hogy ez az ellenkező irányban is igaz, magyarul a férfi nemi hormon túlsúllyal bíró nők körében gyakran alakul ki másodlagosan inzulin rezisztencia, de ennek az oka ma még nem ismert.
Zsírszövet eltérései. Itt is, mint a vércukorszint esetében, az IR okozhatja a zsírraktárak fokozott termelődését, de járhat normális, sőt csökkent zsírraktározással is.
Vérzsír szintek. Az IR során általában kóros tryglicerid szinteket találunk, de ezek lehetnek normálisak is.

Hogyan kezeljük?

Kezelése szempontjából az életmód és étrendbeli változtatásokon túl számos esetben a siker kulcsa a gyógyszeres kezelés, melynek segítségével az inzulin megfelelően ki tudja fejteni a hatását a szervezetben, így lehetővé téve például a peteérést, a férfi nemi hormonszintek normalizálódását, vagy adott esetben az addig annyiszor megpróbált, de mindig sikertelenül végződő fogyási kísérleteket! De haladjunk sorban:

Diéta

A kezelés első lépcsője a kellő diéta megválasztása. Ehhez tisztában kell lennünk pár alapvető fogalommal. A táplálékok három alapvető csoportba oszthatóak: szénhidrátok, fehérjék és zsírok. A szervezet alapvetően a szénhidrátokból fedezi az energiaszükségletét. Igen nagy mennyiségű szénhidrát található a következő élelmiszerekben:

kenyér, tészta, rizs
gyümölcsök
tej, tejtermékek
cukor hozzáadásával készült ételek (például sütemények. édességek)

Az úgynevezett szénhidrát diéták alapja a bevitt szénhidrát mennyiségének a számolása. Amennyiben az adott élelmiszeren található tápérték-jelölés, természetesen itt kell keresni a szénhidrát tartalmat is.

A szénhidrát tartalmon felül általában megtalálható itt az étkezési rostok mennyisége is. Ezek olyan vegyületek, amik bár a szénhidrátok csoportjába tartoznak, de a bélrendszer nem emészti meg ezeket, így nem fogják emelni az inzulin szintet sem. Természetesen ezeket az adatokat nem találjuk meg sok élelmiszeren, például a gyümölcsökön. Ilyen esetekben utána kell olvassunk az átlagos szénhidrát tartalomnak az adott élelmiszer vonatkozásában.

Kezelőorvosa vagy dietetikusa pontosan meg fogja mondani az Önnek javasolt napi szénhidrát bevitel mennyiségét az inzulin rezisztencia sikeres kezeléséhez.

Ez függ a testmagasságtól, a testsúlytól, a sport mennyiségétől és a javasolt gyógyszerektől is. Általában napi 150-180g szénhidrát bevitel a javasolt mennyiség.

A napi energiabevitel 5000-6300 kJ között legyen, természetesen ennek mértéke is függ a testmagasságtól, a testsúlytól és a napi aktivitás mértékétől is. A napi étkezések az energiabevitel százalékában kifejezve 45-50% szénhidrátot, 25-30% zsírt és 20% fehérjét tartalmazzanak.

Érdemes előtérbe helyezni az úgynevezett alacsony glikémiás indexű (lassú szénhidrát felszívódású), valamint a magas rosttartalmú ételeket.

A glikémiás index az az érték, amely megmutatja, hogy egy adott élelmiszer milyen gyorsan és mennyire tartósan emeli meg a vércukorszintet. Így tehát egy alacsony glikémiás index-szel rendelkező étel alig, vagy nagyon alacsony mértékben fogja csak megemelni a vércukor és így az inzulin szinteket. Egy adott étel glikémiás indexét az interneten fellelhető táblázatokból könnyedén megtudhatja.

A diéta tartásán kívül érdemes odafigyelni pár egyéb faktorra is:

a napi étkezések száma 4-6 között legyen, ne napi 3 nagy adagban juttassuk be a táplálékot!
az azonos étkezésekkor azonos mennyiségű szénhidrátot fogyasszunk! Például minden vacsorára ugyanannyi szénhidrátot.
minden nap lehetőleg ugyanakkorra időzítsük az egyes étkezéseket
tervezzük meg, mikor mit fogunk enni
vegyük figyelembe, hogy egyéb faktorok is emelhetik vagy csökkenthetik a vércukor szinteket. Ilyenek például a testmozgás, az alkohol, betegség, utazás vagy a stressz.

Sport

Kezdjük itt is az alapokkal. Az oxigénellátás és a pulzus alapján kétféle mozgásformát különböztetünk meg:

Aerob mozgás. Ebben a mozgásformában nagy mennyiségű szénhidrátot és zsírt éget el a szervezet kellő oxigén ellátás mellett. A pulzus a maximális érték (nőknél 226 mínusz az életkor években) 60-70%-a, nincs lihegés, kifulladás. Ilyen mozgásformák például a kocogás, úszás vagy a biciklizés.
Anaerob mozgás. Ebben a mozgásformában nem kielégítő az izomzat oxigénellátottsága, ezért az energiaellátását anaerob módon végzi. A pulzus a maximális érték 80-90%-a. Ilyen mozgásforma például a súlyzózás vagy a sprintelés.

Az aerob mozgás során az energia jelentős részét (80-90%-át) a zsírszövetből szabadítja fel a szervezet, ami természetesen fogyást és a teljesítőképesség növelését eredményezi.

Az anaerob mozgás az izomtömeg növelését eredményezi, ami következésképpen hozzájárul a hatékonyabb aerob mozgáshoz is.

A testmozgás javasolt gyakoriságát illetően a minél gyakoribb, heti 4-5-szöri, alkalmanként minimum 30 percig tartó testmozgás tűnik a leghatékonyabbnak. Heti 3-4-szer aerob és 1-2-szer anaerob mozgás javasolható.

Természetesen ezek az ideálisan elérendő célok, már az is rengeteget számít, ha valaki legalább bevezeti a testmozgást az életébe, ami kezdetben jelentheti csupán azt, hogy gyalog megy fel a harmadik emeletre lift helyett.

Mivel az inzulinrezisztencia sikeres kezelése a páciens részéről hosszútávú együttműködést és kitartást tesz szükségessé, a lényeg az, hogy a testmozgást csak olyan mértékben és intenzitással vezesse be az életébe, amely számára elfogadható és hosszú ideig is tartható.

A mozgás pedig növeli a teljesítőképességet, így idővel egyre nagyobb célokat tűzhet ki maga elé úgy, hogy azokat nemcsak elérni lesz képes, de tartósan is tudni fogja tartani.

Gyógyszerek

D-vitamin

Manapság egyre elterjedtebb nézet, hogy a D-vitamin nem is annyira vitamin, mint inkább hormon, és a szervezet számos szervrendszerének normális működéséhez elengedhetetlen. A neve mindazonáltal valószínűleg D-vitamin fog maradni, ha vitamin, ha nem...

A lényeget tekintve a D-vitamin hiánya fokozza az inzulin rezisztencia tüneteit, sőt egyes vizsgálatokban a D-vitamin hiány rendezésével az inzulin rezisztencia mértéke is szinte teljesen rendeződött. Magyarországon ősz és tavasz között a lakosság 70%-a D-vitamin hiányos! Amennyiben a nyár végén kielégítőek a D-vitamin raktárak, elégséges napi 2000NE (Nemzetközi Egység) D-vitamin bevitele, igazolt D-vitamin hiány esetén az ajánlott napi dózis 4000NE.

Myo-inozitol

A myo-inozitol a természetben széles körben megtalálható molekula, mely legnagyobb mennyiségben gyümölcsökben, hüvelyesekben, olajos magvakban, gabonákban fordul elő. Az emberi szervezetben a vesék állítják elő és számos hormonális és egyéb jelátviteli mechanizmusban játszik alapvető szerepet. Az inzulinrezisztencia szempontjából a jelentőségét az adja, hogy a kellő inozitol koncentráció elengedhetetlen az inzulin vércukorszint-csökkentő hatásának az eléréséhez.

A myo-inozitol javítja az inzulin-érzékenységet, csökkenti a zsírraktározást és csökkenti a szabad zsírsavak szintjét is.Ma már tudjuk, hogy az inzulin rezisztenciában szenvedő pácienseknek az inozitol szintje alacsonyabb a normálisnál.

A myo-inozitol szint normalizálásával a páciensek inzulin szintje csökkenni fog, javítva ezzel a petefészkek és a mellékvesék normális hormontermelését is. Önmagában myo-inozitol kezelésben részesülő pácienseknél csökken a vérnyomás, a koleszterin és a trigliceridek (egyes kóros vérzsírok) szintje, az inzulin és a vércukor értékek, ugyanakkor nem változik a testsúly vagy a derék/csípő hányados. A myoinozitol különösen jótékony lehet azokban az esetekben, amikor az egyéb gyógyszerek testsúly csökkentő hatása nem kívánatos, mert a páciens nem túlsúlyos. Érdekes megjegyezni, hogy az inzulin rezisztencia nem a túlsúlyosak betegsége, ma már az inzulin rezisztenciában szenvedő páciensek 25%-a sovány testalkatú!

Metformin

A metformin legfőbb hatása, hogy csökkenti a máj cukortermelését és a belekből a cukor felszívódását, így étkezés után a vércukorszint csak kisebb mértékben emelkedik, csökkentve ezzel a szervezet inzulinigényét, így normalizálva az inzulinszinteket.

Ezen túl javítja a sejtek inzulin iránti érzékenységét is, emiatt adott mennyiségű inzulin nagyobb hatást tud kifejteni a célsejteken.

A metformin étvágycsökkentő hatása bizonyos esetekben (túlsúlyos páciensek esetén) igen előnyös, máskor viszont (sovány páciensek esetében) igen veszélyes is lehet. Jelen gyógyszernek sajnos gyakran találkozunk a nem kívánatos mellékhatásaival, ezért a céldózist (ami általában napi 1500-2000mg) érdemes fokozatosan megközelíteni, például úgy, hogy napi 500mg-al kezdünk, majd hetente óvatosan emeljük a dózist újabb 500mg-okkal, mivel így az esetek jelentős részében elkerülhetőek a kellemetlen mellékhatások. Rendelkezésre áll késleltetett felszívódású kiszerelés is, mely mellett valamivel ritkábbak a mellékhatások és az egész napi dózis bevehető egyben, este.

Meg kell említeni ugyanakkor, hogy a metformin az inzulin rezisztencia kezelésére Magyarországon hivatalosan nem, csak úgynevezett egyéni mérlegelés alapján használható.

Ennek az az oka, hogy jelenleg nincs az inzulin rezisztencia diagnosztizálására olyan nemzetközileg elfogadott módszer és standard érték, mely segítségével az inzulin rezisztens betegeket objektív módon szelektálni lehetne. Így pedig lehetetlen egy olyan komoly, a gyógyszerbiztonsági intézetek kritériumait teljesítő tanulmány elkészítése, ami alapján a hivatalos javaslatok közé az inzulin rezisztencia is bekerülhetne.

Többek közt a gyógyszer terhesség alatti javasolhatósága is ezért kérdéses. Mindazonáltal számtalan tanulmány igazolta már a metformin jótékony hatását inzulin rezisztenciában, így a szakirodalom alapján az egyik elsőként választandó szerként tartjuk számon komoly inzulin rezisztencia esetén.

Mik a hosszú távú következmények, ha nem kezeljük?

Fontos megemlíteni az inzulin rezisztencia hosszú távú káros hatásait. Kezeletlen esetekben fokozott kockázattal kell számoljunk

a 2-es típusú cukorbetegség,
elhízás,
magasvérnyomás,
szív-érrendszeri megbetegedések, de a
méhnyálkahártya eredetű rákos folyamatok kialakulása szempontjából is.

Így a kezelés nem csak rövid, de hosszú távon is igen fontos, érdemes komolyan venni és időről időre lekontrollálni a terápia eredményességét!

Írta: Dr. Kelemen Csaba, endokrinológus nőgyógyász

PCOS-sel, inzulinrezisztenciával diagnosztizáltak? Nem hagyunk magadra!

Iratkozz fel ingyenes információs anyagainkra most!

A következő 5 héten 5 levélben elküldjük neked a legfrissebb, legfontosabb cikkünket a PCOS-ről és az inzulinrezisztenciáról, melyek szakorvosok és dietetikusok ajánlásai alapján készültek. Az első levelet mindjárt a regisztrációd után olvashatod!

Ezek a tartalmak is érdekelhetnek:

Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól

Itt megtalálod a nőket leggyakrabban érintő betegségekkel, állapotokkal kapcsolatos kérdésekre a szakorvosi válaszokat, érthetően.
Tünetektől a kivizsgálási és kezelési lehetőségekig, minden egy helyen!

Részletek