A várakozás fojtó magánya

Évente nagyjából 5-6000 új emlőrákos beteget diagnosztizálnak, de ennél lényegesen magasabb azon nők száma, akiket gyanús lelettel visszahívnak mammográfiát követően. A visszahívás még nem feltétlenül jelenti azt, hogy emlődaganata van valakinek, de utána kell járni... A várakozás, a bizonytalanság idegőrlő lehet! De még mindig jobb, ha elmész szűrésre, mint ha vársz! Mert a korai diagnózis - bármilyen félelmetesnek tűnhet - életet menthet!

Sokat hallhattál és olvashattál az Intimán is az emlőrák szűrés fontosságáról. Októberben rózsaszínbe borul minden, betegszervezetek és cégek kampányolnak az emlőszűrés fontossága mellett, hiszen a 'korai felismerés életeket menthet' - olvashatjuk mindenhol. 

Vajon tényleg életet menthet a korai diagnózis? 

Ha picit is figyelsz magadra és nem dőlsz be a mammográfiával kapcsolatos álhíreknek, tévhiteknek, te is eljársz minimum kétévente komplex emlőszűrésre, bár megjegyzem: jobb lenne, ha évente járnál, mert egy dolog a szervezett, ingyenes szűrés, ennek csupán csak gazdasági okai vannak, másik pedig a szakmai ajánlás. 

Ha tudatos vagy, részt veszel a - nem mindenki számára kellemes - mammográfiai szűrésen, utána ultrahangot is csinál orvosod, és bízol benne: idén is minden ok lesz. Erre számítva jelentkezel be - ha egészségtudatos vagy - minden évben, két évben a vizsgálatra, és bár a kisördög a válladon duruzsol a füledbe, esetleg hatalmas görccsel a gyomrodban vágsz neki az útnak, mégis bízol abban, hogy idén sem te leszel azon - sajnos nem - kevesek egyike, akit kiszűrnek, esetleg visszahívnak. 

Ha hinni lehet a számoknak, minden 8-9. nőt érinti az élete során az emlőrák, amire azt gondoljuk: velünk ugyan nem történhet meg.

De mi van, ha mégis?

Mi van, ha éppen Te vagy családtagod kapja a visszahívást, vagy már jelzik neki vizsgálat közben: ezt bizony meg kell szúrni?! 

Az első a sokk, amit érezhetsz, mikor felmerül az emlőrák gyanúja. Végig fut rajtad: de hát minden évben eljártál szűrésre, sportolsz, egészségesen élsz... Persze, néha megiszol egy pohár bort, a stresszt sem tudod teljesen kiiktatni az életedből, de mégis

Nem tudok erre a kérdésre választ adni, és kérlek, ne várj tőlem spirituális gondolatokat, azzal nem szolgálhatok, de talán segíthetek írásommal abban, hogy mi várna rád a következő napokban, hetekben!

'Más-állapotban' a betegúton

Sokk-hatás alá kerülhetsz abban a percben, amikor felmerül a gyanú, hogy itt valami nem stimmel. Következő lépés a biopszia (szövettani mintavétel) lesz, amire lehet azonnal sort is kerítenek, de ha nem, akkor tudd, hogy ez a következő lépés: meg kell tudni, pontosan mi okozza az elváltozást. Még nincs szó arról, hogy mellrákod lenne, de ki kell zárni annak lehetőségét!

A diagnosztikai célú beavatkozás pár percet vesz igénybe. Ultrahanggal követve - egy helyi érzéstelenítést követően - vesznek vastag tűvel szövetmintát a gyanús területről. A beavatkozás nem okoz nagy fájdalmat, talán a legkellemetlenebb, mikor a mintavételt követően leszorítják melledet, hogy ne keletkezzen hematóma. De egyébként sem valószínű, hogy abban a percben az lenne a legfontosabb... Az agyad zakatolhat, kergethetik egymás a gondolatok a fejedben. Pár perc alatt végeznek a beavatkozással, nyomókötést kapsz a melledre, és pár utasítást: ne fürödj, hagyd rajta a kötést 2-3 napig, alkalmazz helyi száraz borogatást, és ha véraláfutás keletkezne, kezeld pár nap után feketenadálytő krémmel... Talán eljutnának az agyadig az instrukciók, de ha nem, majd utána olvasol a neten, vagy megkérdezed a szomszédodat, hiszen ő is átesett ezen 3 éve... A szövettan eredményére 10-14 napot kell várni.

Van, aki folytatja a mindennapjait, elteszi egy doboz mélyére - még a gondolatát is annak, hogy baj lehet. Van aki nem tud aludni, álmatlanul forgolódik. Van, aki a munkába veti magát. Ami talán közös mindenkiben: az a bizonyos 'más állapot'. 

Ebben a furcsán szédítő, bizonytalan tudatállapotban lehetsz 10-14 napig, amíg meg nem jön az eredmény (az "ítélet"), ami megváltoztathatja az életed további alakulását is. A legrosszabb talán, hogy nem  lehetsz hatással az eredmény kimenetelére. Ez nem olyan, mint egy futóverseny, amire ha eleget edzel, talán megnyerheted... Vagy mint egy vizsga, amire ha tanulsz, felkészülsz, van esélyed, hogy átmész. És ezt pontosan tudod, érezheted. Lehetsz dühös, elesett, magadba fordult, félhetsz, vagy akár ignorálhatod is a gondolatát annak, hogy baj van, vagy lehet mindezek egyvelege is. Idegesítő lehet az is, hogy mindenhonnan a rózsaszín szalagok látványába ütközöl, emlékeztetve a fejed felett függő bárdra minden percben! A közösségi médiában is állandóan beleszaladsz egy emlőrák szűrésről szóló kampányba, amik szembe jönnek veled, ha akarod, ha nem:

IGEN! A korai felfedése egy elváltozásnak - függetlenül attól, hogy jó, vagy rosszindulatú - időben felfedezve jól kezelhető!

Éppen ezért most nincs más dolgod, mint elfogadd: ez most egy irányíthatatlan, tőled teljesen függetlenül, de veled haladó gőzhajó, amire semmilyen hatással nem lehetsz! Az egyetlen, amit tehetsz, a várakozás és a reménykedés, hogy jó irányba halad a hajó veled és a következő kikötő megnyugvást hoz számodra.

Rajtad múlik, hogyan éled meg ezt az időszakot! Beszélhetsz róla barátaiddal, szeretteiddel, vagy magadba fojthatod félelmedet. Mindenki másként viseli...

Ebben a bizonytalan várakozással teli időben nyilván lejátszódhat benned többféle forgatókönyv és felmerülhet benned ezer meg ezer kérdés: mi van, ha rosszindulatú? Mi van, ha jóindulatú? Kell vajon műteni? (- hisz a neten azt olvastad..) Csonkolni fogják a testedet? Kapni fogsz kemót, sugarat...? És egyáltalán: túléled??? Hosszasan lehetne sorolni az egymást kergető gondolatokat, de nem tudom, hogy érdemes-e előre szaladni, vagy az onkológiai betegút sokszor hangoztatott mondatát egyszerűen csak elfogadni:

Csak a következőre. Ami most az, hogy megkapd az 'ítéletet' és majd utána ráérsz a következő lépésre koncentrálni... Vagy ahogy az okosok mondják: ne aggódjunk, amíg nem tudunk biztosat!

Nem könnyű percek, órák, napok lehetnek számodra ezek... A feszültség egyre csak nőhet benned, az életedet sem biztos, hogy tovább tudod tervezni, mint az eredmény várható napja... Talán a legtöbb, amit tehetsz, ha pihensz és megpróbálod elvonni a figyelmedet, bár ez pont olyan lehetetlennek tűnő vállalkozás lehet most számodra, mint kikapcsolni az agyadat és nem gondolni minden órában ezerszer az eredményre. Nem tudom, kinek, mi segíthet...?! 

Azt viszont tudom, hogy nem vagy egyedül! Akkor sem, ha ezen egyedül kell átmenj! Talán vannak barátaid, családod, érintettek, akik féltve, aggódva, szeretettel körbe vesznek. Engedd meg most magadnak, hogy szeressenek, és körül öleljenek...

Mert bármi is lesz az eredmény, az életed egy törésponton halad át éppen, ami nyomot hagy. Nem csak egy picinyke heg lesz a ciciden, melyet talán az idő elhalványít, hanem a lelkeden is nyoma marad. Egy fájdalmas, félelmekkel teli nyomot, ami viszont remélem erősebbé tesz és legfőképpen: legyőzhetetlenné!

Azoknak pedig, akik a fenti tortúrák, félelmek miatt nem mennek el szűrésre csak egy kérdés:

+

A cikk szerzőjéről

Matics Kata, online egészségkommunikációs szakértőként 2009-ben alapította és azóta is vezeti az Intima.hu női egészségportált. Emellett az EgészségKommandó (Hiteles Egészség-kommunikációért Egyesület) és a Hormonline Távkonzultációs Központ társalapítója és nem utolsó sorban egy tündér kisfiú édesanyja.