A TE érdekedben - változtass!

Ajánlom a Facebookon

Nem is olyan régen írtam egy bejegyzést arról, hogy mely weboldalakról érkező tartalmakat lenne jobb kerülni és miért. Már akkor megfogant bennem a gondolat, hogy lassan írnom kellene egy bejegyzést a laikus tanácsadókról, az önmagukat doktorrá avanzsálók tömegéről, akik fórumot nem kímélve, hozzászólások tömkelegével látják el az internetes világot. De hogy megtartsam az egyensúlyt, felhívnám az internetes fórumok, csoportok adta pozitív oldalra is a figyelmet, a kétségbeesett betegekre, akik információk után rohannak és ezzel együtt az orvosok felelősségére is. Szóljon tehát ez a mai bejegyzés a jószándékú névnélküliekről (na jó, Facebookon már nevük is van), az információéhes laikusokról, valamint az orvosok felelősségéről. Mert bizony, egyik sincs meg a másik nélkül.

Kezdjük az elején.

Van egy internetes egészségügyi portálom, immáron 8. éve (éppen ezt az oldalt olvasod), amin rengeteg informatív tartalom található meg, döntően nőgyógyászati témakörben. Mivel a tartalmak összeállításában, az orvosokkal való konzultációk hosszú órái során rengeteg információt kaptam, illetve ezen tartalmak mindegyike át is ment a kezem alatt, így van némi egészségügyi, nőgyógyászati „ismeretanyagom”. De csak NÉMI!

Ezt a némi tudást és a 12 éves online médiában szerzett jártasságomat fogom ma nagyképűen felhasználni arra, hogy írjak az internetes tanácsadás veszélyeiről.

Gyorsan rágjuk meg azokat a sztereotíp mondatokat, amik nélkül nem lenne „hiteles” az internetről alkotott véleményem, azaz: az internet mindenkié, az orvosok sem értenek mindent, a népi gyógyászat már bizonyított, és még sorolhatnám.

Most, hogy ezen túl vagyunk, nézzük meg milyen mellékhatásai vannak az internetnek köszönhető információs szabadságnak:

1. Gyorsan szeretnénk információhoz jutni

Így van. Ma kapunk egy diagnózist, vagy ne szaladjunk ennyire előre – egy vérképet, és rögtön tudni akarjuk, hogy az eredmények mit jelentenek. Nem várjuk meg, hogy szakorvossal konzultáljunk, nem megyünk el a háziorvoshoz, hanem irány az internet. Elsőként a google-t használjuk, majd mivel ez elég macerás (értsd ezalatt túl sok információ van és nehéz kihámozni a lényeget), ezért gyorsan megyünk egy csoportba, bemásoljuk az eredményeket és várjuk a diagnózist és rögtön a kezelési módot is, ha már itt vagyunk - laikus felebarátainktól.

2. Nem bízunk az orvosban

Ma kevés idő jut idő egy-egy orvossal, egészségügyi dolgozóval való találkozásra. Sajnos ez a rendszer hibája, de egy picit a miénk is. Részben azért is, mert bár tudjuk, hogy kevés időnk lesz az orvosnál, nem készülünk fel előre kérdéseinkkel. Másrészt ha kapunk is információt, sokszor nem akarjuk meghallani, megérteni a hallottakat. Megyünk másodvéleményt kérni, vagy ami még rosszabb: irány az internet és a különböző fórumok, csoportok.

S ahogy az orvosokba vetett bizalom megbicsaklott az elmúlt években, úgy nő a bizalmunk más, laikusok által kapott információk iránt. „Mert a Gizinek is bejött, a Juli is meggyógyult tőle, meg a szomszéd kiskutyája is…”

Természetesen ezekben a fórumokban rengeteg hasznos információ is olvasható és a segítség, az összetartás ereje már önmagában is pozitív hatással lehet ránk. De hogy az itt kapott információknak mennyi a személyre szabott, valódi pozitív értéke, na az már kétséges.

3. Szakadék orvos-beteg között

Sajnos még mindig annak a korát éljük, hogy az orvos egy képzeletbeli piedesztálról néz le ránk, 5 perc alatt, futószalagszerűen felír egy-két gyógyszert, aztán megy is tovább. (Tisztelet a kivételnek, mert azért bőven vannak igen jó, és emberséges szakorvos is körülöttünk! Más kérdés, hogy meg kell találjuk őket, és addig lehet, hogy szerzünk egy-két másfajta tapasztalatot.)

Orvos és beteg között mindig is fennállt az óriási információs szakadék, csakhogy az orvostudomány fejlődésével ma már sok helyen azt állítják, egy orvos nem orvos, képtelenség egy személyben átlátni mindazt, amit a tudomány kínál. Ezért ha valaki másodvéleményt kér, sokszor szakmai féltékenység a vége - aminek aztán a beteg látja kárát.

Az információrobbanásból pedig a páciensek se maradtak ki: ma sokkal könnyebb hasznos infókat összeszedni a saját bajunkról, ami jó esetben inkább segíthetne az orvosoknak.

De a hagyományos pozícióból a beteget sokszor gyengeelméjűnek és gyermeknek nézik, a számára is fontos, érthető információt se közlik vele.

S hogy hogyan lehetne ezen a helyzeten változtatni?

Egy részről fontos szerepét látom az orvostudománynak a laikusok felé való kommunikációjának fejlesztésében. Az egészségügyi kommunikációban rengeteg kiaknázatlan terület van. Kevés az igazán komoly, orvosi hátterű, de érthető nyelven szóló információs weboldal.

Be kellene vezetni egy egységes jelzést azoknak az oldalaknak, amely hiteles, orvosi minősítésűek lennének hazánkban, és ezt kommunikálni is kellene a betegek felé.

Szigorítani és büntetni kellene azokat az oldalakat, amelyek gombamód szaporítva ontják magukból a szakmaiatlan, sokszor egészségre is veszélyes, fél-információkat tartalmazó cikkeket.

Szabályozni kellene a fórumokat és különböző csoportok működését is. Míg ma egy weboldal elvileg nem használhat vényköteles gyógyszernevet, csak hatóanyagot, addig ezekben a fórumokban, csoportokban bármi, bármikor, bármilyen szövegkörnyezetben megtalálható.

Tanítani kellene már gyermekkortól a kritikus olvasást, illetve az internet egészségre káros hatásait, hogy ne dőljünk be mindennek.

Jelenteni kellene minden olyan oldalt, amely valótlan tartalmakat oszt meg.

Jó, jó értem én, álmodozzak csak... És meg is teszem!

A Mi érdekünk, hogy változtassunk!

Paradigmaváltásra van szükségünk az egyén szintjén!

Ha mi olvasók, tudatosan a „normális” cikkekre kezdünk el kattintani, és tudatosan kerüljük a hangzatos címekkel eladott cikkeket, a médiumok is elkezdenék lekövetni az olvasói viselkedésmintát. Ennyire egyszerű lenne.

Ha mi interneten postolók megőrizzük annak a segítségnyújtásnak a határait, ami józan ésszel, felelősséggel vállalható akkor már tettünk egy lépést az ésszerűség, a biztonságos internethasználat irányába. Ez igaz a kérdezőre, a válaszadóra, és egy-egy fórumcsoport vagy Facebook csoport adminjára is. Ennyire egyszerű lenne.

Ennyire egyszerű lenne? Nem, nem az. Sőt, kifejezetten bonyolult!

Az orvosoknak edukálniuk kellene a betegeket, és fórumot kellene nekik biztosítani, ahol elmondhatják tapasztalataikat, amelyre reagálhatnának az orvosok, és a betegeknek pedig újra bízniuk kellene azokban a szakértőkben, akik 6-8-10-20 év tanulásával, tapasztalatával segítenek bennünket egészségi állapotunk javítása érdekében. S ha nem találkozunk azzal a segítővel elsőre, akivel működik az orvos-beteg „kémia”, akkor bizony váltani kell!

Nekünk laikusoknak pedig fejlődnünk kell! Meg kell tanuljuk a kritikus olvasást, felismerni az internet adta veszélyeket, és megtanítani egymást arra, mit, hogyan fogyasszunk Interneten.

Mert önmagában a nem-tudás nem mentesít bennünket a felelősség terhétől!

Írta: Matics Kata, Intima.hu alapító-ügyvezető