"Megfogni a kezüket és kísérni őket betegútjukon. Segíteni tanáccsal, konkrét megoldásokkal, pszichés támogatással, sok esetben csak néhány jó, akár sorstársi szóval, közös programokkal”—nagyjából így összegezhető az, ahogyan a mellrákos betegeket támogató szervezetek saját szerepüket tekintik. És amit valamennyien külön kiemeltek: segíteni a megelőzésben, megtanítani az önvizsgálatot, és hogy minél többen menjenek el szűrésre, mégpedig már 45 éves kor előtt és ezt 65 éves kor után is folytassák.

Genetikai örökségként kapott, fiatalon kialakult emlőrák betegségével való szembesülése, majd gyógyulása után módosított pályát a Debrecenben élő Bánfi Ildikó. Az élelmiszermérnöki munka helyett a sorstársaknak való segítés lett a hivatása: immár több mint egy évtizede dolgozik azon munkatársaival, hogy a vidéki betegekhez is minél több olyan szolgáltatás eljusson, amely segíthet leküzdeni a betegséget. A Holnapom Egyesületnél vallják: a rehabilitációnak már a diagnózis közlésének pillanatától meg kell(ene) kezdődnie, mert mind az életminőség, mind az életkilátások tekintetében jobb esélyekkel indulnak azok, akiket gyógytornász, dietetikus, pszichológus is segít az akadályok leküzdésében.