Mindent megtennél azért, hogy babád szülessen? Kezdd ezzel: Útvesztők helyett - Termékenységi program>>  

Szakorvosoktól, meddőséggel küzdő pároknak, együdül babát vállaló nőknek!

Betegek félrevezetése: a csapból is csodavíz folyik

Ajánlom a Facebookon

Széles körű sajtóvisszhangot váltott ki, az interneten is sokakhoz eljutott dr. Fábián István vegyész professzornak, a Debreceni Egyetem korábbi rektorának a Magyar Tudomány Ünnepén a Magyar Tudományos Akadémián a csodavizekről tartott előadása. A professzor részletesen bemutatta, hogyan csapják be az embereket különböző, tudományosnak ható állításokkal azok, akik mindenféle rendkívüli tulajdonságokkal felvértezett vizeket árulnak.

 

Elemző kémikusként tudományos alapossággal, ugyanakkor közérthető módon világított rá a félreértésekre, a jóhiszeműen, segítő szándékkal terjesztett, vagy üzleti érdekből eredő, szándékos félrevezetésen alapuló tévhitekre. Az előadás sikere adott lökést ahhoz, hogy egy régebbi terv megvalósuljon: elindították a tudomany.hu internetes oldalt. A portál – melynek felelős szerkesztését Fábián István felvállalta – nemcsak a természettudományos, hanem a társadalomtudományos tévhitek ellen is küzd. A védőoltásokkal összefüggő félreértésekkel éppúgy foglalkoznak, mint a magyarság őstörténetére vonatkozó legendákkal.

Milyen vizet iszik?

Csapvizet.

És ha daganatos beteg lenne?

Akkor is csapvizet innék. Semmilyen vízről nem bizonyították be, hogy egy daganatos betegségre érdemi kihatása lenne. Itt, Debrecenben egy liter jó minőségű csapvíz ára 50 fillér, ebben már a csatornadíj is benne van. A különféle különlegesnek kikiáltott vizeket literenként több száz vagy több ezer forintért árulják, az ezek egy részét odahaza állítólag előállítani képes vízkezelő készülékekért pedig akár több százezer forintot is elkérnek.

Van rá kereslet, azért tudják eladni.

De abban a hiszemben veszik meg az emberek, hogy ezekkel jót tesznek önmaguknak, az egészségüket szolgálják, nagyobb eséllyel legyőzhetik a betegségeket. De ez nem igaz. Kiválóan képzett és tapasztalt marketingesek és jogászok dolgoznak azon, hogyan építsék fel ezeknek a termékeknek a hírverését úgy, hogy az ne legyen számon kérhető vagy büntethető, viszont a betegek a reményt hallják ki az üzenetből. Sok esetben nem jelentik ki, hogy gyógyít a termékük, csak sejtetik. Például a hirdetésben vagy a termékbemutatón tudományosnak tűnő állításokat sorolnak, majd feláll valaki és személyesen is tanúságot tesz arról, hogy a halál torkából jött vissza, mióta issza az adott vizet vagy használja a terméket. Ők általában beépített emberek. De még ha igaz is az adott történet, ez akkor sem bizonyíték az ok-okozati összefüggésre, hiszen az állapotot ezer más tényező is befolyásolja. Viszont aki szorong, aki kétségbe van esve a saját vagy családtagja betegsége miatt, az úgyis azt fogja leszűrni tanulságként, hogy jobb megvennie a terméket, hátha segíteni fog.

Akinek azt mondta az orvos, hogy nem tudja meggyógyítani, mit veszíthet?

Egyrészt sok pénzt, de ez talán a kisebb baj, persze csak akkor, ha emiatt nem megy tönkre anyagilag a család, mert sajnos erre is van példa. Nagyobb baj, hogy a beteg ronthat is a saját állapotán és életkilátásain, főként ha a gyógyszereit cseréli le a kuruzslók által kínált módszerekre. Egy orvos felelősen nem tehet irreális ígéreteket. Azt mondhatja, ami bizonyított: hosszú, nehéz és az adott kezelések által kiváltott mellékhatásokkal tovább nehezített út végén az esetek adott százalékában várható egyik vagy másik kimenetel.

Dr. Fábián István

Az áltudományok ezzel szemben bármit megígérhetnek, amit a beteg vagy a családtag hallani szeretne. Leginkább azt, hogy a bonyolult problémákra léteznek egyszerű megoldások: a gyógyuláshoz elég C-vitamint enni, energetizáló karkötőt viselni vagy oxigénnel dúsított vizet inni. Ezek egyike sem igaz.

De akár igaz is lehetne. Persze a Föld pedig akár lapos is lehetne. Vannak, akik szerint lapos is. Ha szétnézünk, tényleg laposnak tűnik.

Lényegében az áltudományok terjedésének ez az alapproblémája. Mindig jön valaki, aki megszállottságból vagy érdekből könnyed megoldásokat kínál súlyos problémákra. Velük szemben pedig ott vannak a bonyolultan fogalmazó, a közvélemény szemében akadékoskodónak tűnő, és valahol egy elefántcsonttoronyban élő tudósok, akik mindent komplikálnak, és nem tudnak egyszerű megoldásokat kínálni. Ezért is igyekszik az Akadémia is azt képviselni, hogy a tudósok munkája nem érhet véget a kutatások publikálásával, az eredmények közérthetővé tétele, népszerűsítése is kutatói feladat. Ezt szeretnénk szolgálni a tudomany.hu honlappal is.

A vizekkel különösen sokat foglalkozik.

Kémikusként a szakmámba vág, így itt a leginkább szembeötlő számomra, hogy tudományos mázzal borítva mennyi áltudományos félrevezetés kering a köztudatban. Oxigénnel dúsított vizeket például számos weboldal kínál különböző fantázianeveken, mindenféle pozitív élettani hatást tulajdonítva ezeknek a vizeknek.

Valójában viszont a vízben oldott oxigén arányát a hőmérséklet és a légkör nyomása határozza meg, ráadásul a gyomorban nincsenek az oxigént felvenni képes léghólyagocskák sem, azaz semmi értelme ezektől a vizektől élettani hatást várni.

De tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy a gyomor nem tud oxigént felvenni. Egy perc alatt annyi oxigént lélegzünk be a tüdőnkbe, amennyi körülbelül 75 liter vízben található meg. A szervezet oxigénszintjét tehát nem víz- ivással lehet növelni, hanem a légzés- és pulzusszámot emelő mozgással. De az is sületlenség, amikor a vízmolekulák szerkezetének átalakításáról vagy a víz memóriájáról hadoválnak.

A homeopátiára gondol?

Arra is. Leegyszerűsítve a homeopátiás szerek lényege, hogy azok előállításakor a hatóanyagot olyannyira felhígítják, hogy annak már semmilyen hatása nem lehet. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete állásfoglalása a mérvadó: a homeopátiás szerek hatékonyságát ugyanolyan szigorú eljárásokban kellene bizonyítani, mint a valódi gyógyszerekét. Ennek ellenére a módszer hívői például azt állítják, hogy a vízben lenyomata vagy emléke lehet a hatóanyagnak, ami így is hathat. Ha lefordítom, ez azt jelentené, hogy spicces lehetek attól is, ha egy deci borból és ezer liter szódavízből csinálok fröccsöt.

Miért olyan nehéz megkülönböztetni a tudományt az áltudománytól?

Az áltudományok művelői is sokszor hivatkoznak szakértőkre, akik valójában nem valódi tudományos eredményekkel bíró kutatók. De gyakori az is, hogy egy-egy félrevezető cikk bevezetőjében egy ismert tudós vagy Nobel-díjas kutató egyébként helytálló, pontos és igaz megállapítását idézik. Ezzel megalapozzák a hitelességet, a tudományosság látszatát. Viszont ezt követi az ámokfutás: a kiinduló mondatból olyan következtetéseket vonnak le, amelyek már köszönőviszonyban sincsenek a valósággal vagy a józan ésszel. Például jön a megállapítás: „az oxigén és a víz az élet alapjai.” Ez vitathatatlan tény. Ám ebből nem következik, hogy az oxigénnel dúsított víznek bármi értelme lenne. Egy másik példa: az egyik weboldalon ez áll a pí víz fotói fölött: „az orvostudomány által fogyasztásra javasolt folyadékmennyiség felnőtteknek 2,5-4 liter” – a mondat önmagában igaz, csakhogy nem a pí vízre, hanem a vízre vonatkozik. De persze azt ők sem azt írták, hogy a pí vízre vonatkozna bármilyen orvosi ajánlás, csak a termékük fölé rakták ezt a mondatot, ezzel keltve a látszatát annak, mintha az orvostudomány által elismert termékről volna szó.

A tudomány sem tévedhetetlen: sok kérdésben más ma az álláspont, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Honnan tudhatjuk, hogy az a helyes, amit ma annak tartanak?

Törvényszerű, hogy a fejlődéssel új tényekre derül fény. A tudomány mindig nyitott az új ötletekre: amiről tárgyilagos, mérhető, bárhol megismételhető módon bebizonyítják a hatásosságot, azt a módszert a tudomány is elismeri. Saját szakterületemen is sokszorta több olyan anyagot tudunk kimutatni ma a vízből, amelynek korábban a létezéséről sem tudtunk, mert nem volt mivel mérnünk.

Ezért jogos „a tudomány jelenlegi állása szerint…” kitétel minden megállapításnál. Más kérdés, hogy a kutatók is követnek el hibákat, sőt közöttük is lehetnek gyenge, korrupt emberek. Ám éppen a tudományos kutatásokkal szemben támasztott követelmények garantálják azt, hogy a véletlen hibák vagy szándékos elhallgatások kiderülnek. Ha valaki tesz egy bejelentést, világszerte tudományos műhelyek sora kezdi szinte azonnal vizsgálni, ellenőrizni az eredményeket.

Ha helytállóak a megállapítások, akkor onnan szeretnének mások is továbblépni, ha pedig más kutatók más eredményekre jutnak, a cáfolatok is publicitást kapnak. Ezért nincs értelme azoknak az összeesküvés-elméleteknek, miszerint a tudósok már tudják valamely problémára a megoldásokat, csak szándékosan eltitkolják. Ezzel ugyanis azt kockáztatnák, hogy a világ más pontján egy másik kutatócsoport hamarabb közli majd az eredményeket.

Mi az oka annak, hogy a tévhitek gyorsabban terjednek, mint a megalapozott tudományos eredmények?

Egyrészt az emberek többségének nincs olyan természettudományos jártassága, hogy kontrollálhassa, amit hall vagy olvas. Másrészt a többség mindig vágyik bonyolult problémák egyszerű, fájdalommentes, biztosnak tűnő megoldására. Ez nem mai jelenség, a hiedelmek, babonák és a tudományos tények szembenállása régen is megvolt. Csakhogy mára rendkívül felgyorsult az információáramlás. Az internetre kezdetben, mint az információkat sokakhoz eljuttató eszközre tekintettünk, ám mostanra megtapasztaljuk: a világháló révén inkább kollektív elbutulás megy végbe. Kritika nélkül osztják meg sokan például az olyan híreket, amikor a parlagfűről, egy gyógynövényről, mágneskarikáról vagy bármi másról azt állítják, hogy az gyógyítja a rákot. Akik ebben hisznek, belépnek ilyen témákkal foglalkozó Facebook csoportokba, onnan már csak ilyen híreket fognak kapni. Csak olyan információkat, amelyek alátámasztják a tévképzeteiket, megerősíti őket a hitükben, az ellenvéleményekre pedig egyre kevésbé lesznek nyitottak vagy kíváncsiak, illetve az el sem jut hozzájuk. De ez nemcsak az egészségügyi témákra igaz, erre a jelenségre világszerte politikai kampányokat építenek fel: bonyolult összefüggések helyett a problémákat leegyszerűsítő, tőmondatokban fogalmazott üzenetek terjednek, függetlenül attól, hogy azok igazak-e vagy sem.

Prof. dr. Fábián István 1980-ban lett okleveles vegyész, két év múlva egyetemi doktor, 1991-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 2002 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatott Németországban és az USA-ban is. 35 éves oktatói tapasztalata van, 2015 óta a vegyész mesterképzés szakfelelőse a Debreceni Egyetemen. Dolgozott kutatási, fejlesztési és innovációs elnökhelyettesként, 2010-2013 között rektorként irányította az egyetemet.

 

Forrás: Rákgyógyítás

Hírlevél feliratkozás - Intima

Ne maradj le a legfrissebb tartalmakról,
iratkozz fel a Mellrák-infó-hírlevelünkre:

Kapcsolódó tartalmak:

Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól

Itt megtalálod a nőket leggyakrabban érintő betegségekkel, állapotokkal kapcsolatos kérdésekre a szakorvosi válaszokat, érthetően.
Tünetektől a kivizsgálási és kezelési lehetőségekig, minden egy helyen!
Image

Ajánlott orvosok

klinikai onkológus

Budapest

onkológus, belgyógyász

Budapest

Ha számodra is hasznos volt cikkünk, megköszönjük, ha értékeled!
Értékelés:
( 0 Rating )
Ajánlom a Facebookon
  • Nincsenek hozzászólások