Hétköznapi hősök gyógyító tippjei - emlőrák-érintettek tanácsai

Ajánlom a Facebookon

Rák – rettenettel teli három betű, ami fenekestül felforgatja az életet. Kétségbe von, megkérdőjelez mindent, ami addig valódinak, biztosnak, értékesnek látszott. Az orvosi kezelések mellett mi adhat kapaszkodót a rákbetegség okozta testi-lelki káoszban, mi segíthet abban, hogy meg tudjunk birkózni ezzel a bajjal?

Amikor anyunál kiderült, hogy ez bizony már nem egyszerűen műthető és utókezelhető daganat, tudtuk, hogy nagy a baj. Hogy mennyire, azt laikusként sem felfogni, sem felmérni nem tudtuk, csak a félelem szűkölt erősen bennünk. Természetesen azonnal megkezdődött a protokoll szerinti kezelés: műtét, kemoterápia és vizsgálatok ezerszámra.

Hogy minél többet tudjak meg édesanyám betegségéről, egy alapítvány keretében működő beteg- és sorstárssegítő civilszervezethez jelentkeztem önkéntesnek azért, hogy munka közben a többiektől elleshessem a praktikákat.

Vajon ők mivel és hogyan gyógyultak, mivel tették elviselhetővé, élhetővé a rákbetegség kezelésének néha bizony elviselhetetlen(nek tűnő) mellékhatását, tüneteit?

A szervezetnél működő, az onkológia különböző területén dolgozó orvosokból álló szakembergárda előadásokat tartott az érintetteket érdeklő kérdésekről. Az orvosok az integrált onkológiai terápia híveiként a daganatos betegségek megelőzésétől, az egészségneveléstől és a betegség tüneteinek felismertetésétől kezdve a betegek aktív gondozását figyelemmel kísérve, és az ott felmerülő kérdésekre választ adva, az onkológiai kezelések (kemo- és sugárterápia) mellékhatásainak felismertetésén át a további daganatokra vonatkozó szűrésre való figyelemfelhívásig komplex munkát végeztek.

Tehát, aki igényelte, teljes körű fizikai, lelki és szociális betegút-kíséretben és rehabilitációban részesült.

Ez a hivatásos segítő és az érintettek egymást támogató közössége felismertette velem, hogy mik szükségesek a gyógyuláshoz: orvosi kezelések, bizalom a kezelőorvosban, hit a gyógyulásban, akarat és türelem a kezelések elviselésére vannak, és családi-baráti összefogás a beteg menedzselésére, aki érintettsége okán nem mindig képes a saját helyzete objektív megítélésére, felmérésére.

A szakszerű beteg- és sorstárssegítés mellett a bármilyen formában és intenzitással végzett, rendszeres testmozgás szintén jó hatású lehet a gyógyulás időszakára. Beteg hozzátartozóikon segíteni vágyó szakképzett edzők olyan mozgásformákat alakítottak át könnyített terápiának beillő, szelíd gyógymódként alkalmazható testmozgássá, mint például a zumba, a jóga, a légzésjóga, a csikung, a meridián torna.

Az érintett betegek számára ezek mindegyike ingyenesen elérhető
a civilszervezetek által működtetett klubokban, életmódtáborokban,
de a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjában,
vagy akár az Országos Onkológiai Intézetben is.

Az optimális megterhelést jelentő, élvezettel és szakszerű vezetéssel végzett mozgás endorfint szabadít fel, ami örömforrásként jelentkezik a betegnél.

Mivel a test mellett a lelket is folyamatosan erősíteni, edzeni kell a kihívások elviselésére, ezért sok beteg gyógyító útja a művészetterápia. Ez lehet az éneklés, vagy erőnléttől függő tánc, a festés, a rajzolás, az írás, színjátszás, versmondás, vagy bármi, amitől a beteg jobban érezheti magát, mert megfeledkezik a fájdalomról.

És hogy még mi segített a történetüket elmesélő érintetteknek?

Bizalom a kezelőorvosban
"Nem mellékes, hogy az orvosokkal is meg voltam/vagyok elégedve, türelemmel vártam a soromra, hiszen ők is emberek."

Merni kérdezni az orvostól félelem esetén
"Az orvosaim mindig meghallgattak, nem éreztem butának vagy tolakodónak magamat, ha kérdezni akartam tőlük, és azt sem éreztették velem, hogy ez teher lenne számukra, hanem lelkiismeretesen válaszoltak.”

Önvád és vádaskodás elutasítása
"Sem magamat, sem mást nem okoltam a betegségem miatt.”

Az istenbe vetett hit
"Remélem, a Jóisten ad még pár évet!”

A gyermek(ek)
"Meggyógyulok, mert az nem lehet, hogy ne lássam őket felnőni!”

A szerető társ féltése, aki félelmét a segítségnyújtással kompenzálta
"A férjem tartotta bennem a lelket, vágta le a hajam, fürdetett, masszírozott, ringatott és hurcolászott mindenhova, ahova kellett.”

Az idősebb szülők féltése
"Az anyukám aggódott értem, én meg őérte, nehogy attól legyen valami baja!”

A kollégák összetartása
"Zsuzsa kolléganőm nélkül mire mentem volna? A főnököm is mindig mellettem állt, ahányszor rosszabbul éreztem magamat. Azt mondta: Icus ne félj, itt vagyunk és együtt végigcsináljuk az egészet!" Ez a mondata akkora erőt adott nekem, hogy úgy döntöttem, nekem ÉLNI KELL, mert nagyon sok embernek szüksége van rám!"

A beteg sorstársak segítő közössége
"A sorstársak is tudtak energiával tölteni, jókat röhögtünk a nyomorúságunkon.”

A mozgásszeretet
"A futás és a néptánc szeretete segített! Rengeteg néptáncos felvételt néztem, elkísértem a családomat fellépésekre, próbáltam kivenni a részemet mindenből. Futni ugyan csak a sugár alatt kezdhettem ismét, de addig figyelemmel kísértem a futótársak versenyeit, és volt olyan, hogy még csövekkel a műtét helyén, de apukám elvitt a versenyre, hogy velük lehessek."

A művészetterápia
"Egy mellrákos sorstárs vezetésével sajátítottam el a mandala készítés csínját-bínját. Sokat jelentett nekem a művészi szabadság, a színezéssel kitombolhattam a keserűségemet, ezen kívül a többiekkel még segítettük is egymást, például hányáscsillapító praktikákkal."

A közösségi média
"Külön köszönettel tartozom a fészbuk csoport tagjainak, akik szintén sok erőt adnak nekem, és minden kezelésnél értem imádkoznak – amit én is megteszek minden sorstársamért."

És nem utolsósorban a hozzáállás megváltoztatása
"A legfontosabb pedig a pozitív életszemlélet volt, és megtanultam a kis dolgoknak is örülni!”. „Katának sikerült elfogadtatnia velem, hogy ne sátánként tekintsek a betegségre, fogadjam el a daganatot intő jelként, hogy változtatni kell a szemléletemen. Örülni kell minden apróságnak, ha valami jót tudunk tenni, vagy segíteni, akkor azt tegyük meg, ha viszont valamin nem tudunk változtatni, akkor fogadjuk el úgy, ahogy van, vagy engedjük el.”

A fenti mondatok megfogalmazói szerinti végkövetkeztetés az,
hogy a diagnózis egy hatalmas felkiáltójel:

változtass!

A gyógyult betegek szinte mindegyike elmondja, hogy az újra megtalált szervezeti egyensúly nemcsak a test helyreállt egészségét jelenti, hanem egy egészen új életvitel, egészen új nézőpont kialakítását. Olyat, amiben a valódi értékek sokkal hangsúlyosabbá válnak.

A rákkal járó fenyegetettség, a halál közelségének a lehetősége nem csak ijesztő, de kijózanító is. Kiderül, mi az, ami igazán fontos, és az is, milyen külső erőforrásokat és mekkora belső erőt tudunk mozgósítani a mindennapokban a gyógyuláshoz.

Írta: Sári Edina

Emlődaganattal diagnosztizáltak? Nem hagyunk magadra!

IRATKOZZ FEL BETEGTÁMOGATÓ HÍRLEVELÜNKRE!

Emlőrák - a diagnózis, amit senki nem akar hallani, mégis 8-9 nőből 1-et érint… Ha Téged is, akkor ezen az úton szeretnénk támogatni és olyan információkkal, tanácsokkal ellátni, melyeket nem biztos, hogy orvosod elmondott, vagy minden kérdésedre válaszolni tudott, de mi összegyűjtöttük neked - szakorvosok, egészségügyi szakértők bevonásával!

Feliratkozást követően 13 héten keresztül, 13 olyan hasznos anyagot küldünk email címedre, melyek a leggyakrabban felmerülnek emlőrák érintettek életében, vagy melyekről éppen senki nem beszél, pedig fontos lenne! Az első levelet mindjárt a regisztrációd után olvashatod!

IRATKOZZ FEL MOST!