Felkészülés a babavárásra 1.
3 részből álló cikksorozatunkkal szeretnénk segíteni a leendő anyukák testi és lelki egészségfejlődését.
Az elkövetkező cikksorozatunkban a babavárásra szeretnénk egy kis felkészülési segítséget nyújtani.
Kezdetekben a munkáról, munkához való kapcsolatunkról ejtsünk néhány szót, majd a testi és végül a lelki felkészülést vesszük nagyító alá. Ha kérdésed, vagy észrevételed van, küldj e-mailt nekünk!
Munka, munka, munka - avagy hol húzzuk meg a határt?
A felkészülés a babára hadműveletet néhány hónappal a tervezett fogantatás előtt már érdemes megkezdeni. A túlzásba vitt fizikai munka és kimerítő testmozgás nem kedvez a fogamzásképességnek. A túlhajtott életmód és az ezzel járó fizikai és lelki kimerültség is csökkenti a teherbeesés esélyét. Nemcsak a munka mennyisége, hanem körülményei is fontosak a várandósság szempontjából: ha a szülők vegyszerek, szerves oldószerek, egészségre ártalmas festékek, sugárzó anyagok környezetében dolgoznak, jobb, ha minél előbb felhagynak e tevékenységgel. Persze itthon ezt kevésbé szorgalmazzák munkaadóink. Egy vegyész nem pattanhat föl a székéből: gyerekek, én három hónap múlva teherbe szeretnék esni, a gyes lejárta után újra találkozunk! A legtöbb, amit tehet, hogy a lehető legpontosabban betartja a munkavédelmi előírásokat.
Csak akkor mehet betegállományba a veszélyes munkahelyen dolgozó asszony, amikor a terhesség ultrahangvizsgálattal kimutatható.
A magzat védelme azonban nem csak az édesanya dolga. Bizony, leendő apukák: önöknek is fel kell hagyniuk a dohányzással és a gyakori poharazgatással! Jó munkát csak jó alapanyagból, és hát… megfelelő „eszközzel” lehet végezni.
Baba is - kocsi is
Tudatos szülők tervszerű életében először a tervek születnek meg, majd jöhet a megvalósítás. Van, aki képes ragaszkodni elhatározásához, és előbb minden anyagi feltételt megteremt az új családtag érkezéséhez. A gyermekvállalás időpontja emiatt tolódik egyre későbbre, noha az első szülésre hazánkban az európai átlaghoz viszonyítva még mindig viszonylag korán, átlagosan huszonéves korban kerül sor.
Van, aki tudja kivárni az ideálisnak mondott körülményeket, hanem bízik abban, hogy az élet gyerekkel is megy tovább, és végül a család így is révbe ér majd. Mindkét esetnek lehet jó és rossz kimenetele. Az évekig az anyagi biztonságért dolgozó párnak sajnos van esélye arra, hogy érzelmileg eltávolodjanak egymástól, mire a baba megérkezik. A „bizonytalanba” született baba viszont új irányt szabhat a szülők életének, ami akár jó is lehet.
A valóság az, hogy a gyermek szempontjából nem az a fontos, hogy külön szoba és négykerék meghajtású autó várja, hanem hogy a szülők szívében legyen számára hely. Ha a szülőpár úgy érzi biztonságban gyermekét, hogy megteremtette a tárgyi és anyagi alapokat, akkor legjobb, ha ezt teszi. Számukra ez is a lelki felkészülés része. Van, akinek nem kiemelkedően fontosak az élet tárgyi feltételei. El tudja képzelni, hogy gyermeke örökölt ruhában jár, kölcsön kiságyban alszik, és nem hord márkás ruhákat. Ha mindkét szülő így érez és gondolkodik, ők is jó feltételeket teremthetnek a család kiegyensúlyozott életéhez.
Apja születik!
A gyermekvállalással kapcsolatos testi és lelki terhek nagy részét a nő viseli. E nagy feladat mellett azért beszéljünk picit az apákról is, hiszen őt is mélyen érinti a gyermek vállalása (vagy esetleg nem vállalása). Ő most fiúból, pasiból, szerető társból egyszeriben apa lesz. Már nem feltétlenül járhat el minden este gond nélkül kártyázni, vagy a haverokkal egy sörre. Felelősséget vállal a kis családért. Meg kell felelnie a család és a tágabb környezet elvárásainak, le kell mondania azokról az előjogokról, melyek eddig csak őt illették meg. Testi-lelki segítséget kell nyújtania társának, időt és energiát kell áldoznia ápolására, dédelgetésére. Ha megszületett a baba, osztoznia kell vele az édesanyán: bizonyára hatalmas belső munka kell ahhoz, hogy szemében a „kis betolakodóból” „kis trónörökös” válhasson. A gyermekvállalás közös ügy, tervezzünk együtt! Az „égből pottyant” gyermeket sokszor csak nagy munka árán fogadja be az apaszív!
Soha ne felejtsük el, hogy bár valóban mi nők cipeljük a nagyobb lelki terhet, de nekünk 9 hónapunk van a felkészülésre. A papák nem élik és "szenvedik" meg úgy a pici növekedését, hisz nincs is velük olyan szoros kapcsolatuk. Segítsük párunkat apává "felnőni", ahogy eddig is segítettük őket férfivá felcseperedni!
folyt.köv. hamarosan
N. Kata
Ne maradj le várandóssággal kapcsolatos legfrissebb cikkeinkről,
iratkozz fel a TERHESSÉGI-hírlevelünkre:
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
-
A babavárásra való felkészülés fontos része, hogy mivel ápoljuk majd kisbabánk bőrét. Néhány gondolat a témában:
*ELTÁVOLÍTOTT LINK!*0 Kedvelem
Hozzászólások (1)