Vetélésnek nevezzük a terhesség 24. hete előtti megszakadását, ha a magzat, világra jövetelkor életműködéseket nem mutat, és súlya nem éri el a mintegy 600 grammot. A vetélést spontánnak nevezzük, ha észlelhető külső behatás nélkül következik be.

Jó tudni a vetélésről

• korai vetélésnek hívjuk, ha a terhesség a 12. hét előtt történik meg a vetélés
• a fogamzások 65-70%-a végződik vetéléssel
• a vetélések 70%-a az első trimeszterben zajlik

Korai (spontán) vetélés

A spontán vetélés általában a természetes kiválasztódás folyamata, amelyben egy fogyatékos magzat még kifejlődése előtt elhal (a fogyatékosságot környezeti ártalmak, a méhbe való sikertelen beágyazódás, fejlődési rendellenesség, fertőzés, baleset, stb. okozhatja).
Sok vetélés észrevétlenül zajlik le, szinte észre sem vehető maga a terhesség, csupán a szokatlanul erős, görcsös menstruáció jelezheti a spontán vetélés lezajlását.

Vetélés jelei

Haladéktalanul orvoshoz kell fordulni vetélés gyanújával, ha görcsökkel vagy a has középső részén jelentkező fájdalommal kísért vérzés jelentkezik. Szintén a vetélés tünete lehet, ha erős, folyamatos, nem enyhülő fájdalom lép fel egy napnál hosszabb ideig, még ha nem is kíséri pecsételő vagy erős vérzés. Ha a vérzés olyan erős, mint egy szabályos menstruáció vagy ha a pecsételő vérzés három napnál tovább tart ugyancsak spontán vetélés jelei lehetnek.

Vetélés után

Ha a nőgyógyászati vizsgálatkor kiderül, hogy a méhszáj kinyílt, sajnos egyértelmű, hogy a vetélés lezajlott vagy éppen zajlik. Sokszor a magzat már elhalt és éppen ez indítja meg a spontán vetélés folyamatát.
Ha azonban ultrahangos vagy Doppler-vizsgálat által megállapítást nyer, hogy a magzat él és a méhszáj is zárt, megvan a valószínűsége, hogy a spontán vetélésre nem került sor.
A vetélés néha nem zajlik le teljesen, ezért, aki elvetélt vagy úgy gondolja, hogy elvetélt, azonnal keresse föl nőgyógyászát. A vetélés utáni vérzés valószínűleg csak küret segítségével állítható el, mely eljárás során az orvos a méhből eltávolít minden bennmaradt szövetmaradványt.

Vetélés okai

Számos tényező növeli a spontán vetélés kockázatát. Némelyek nem befolyásolják a további terhességeket. Ilyenek a súlyos fertőzések, tüdőgyulladás, magas láz, rubeola, röntgensugarak, gyógyszerek, a méhben lévő fogamzásgátló eszköz.
Más spontán vetélést előidéző kockázati tényezőket csak fel kell ismerni, így a következő terhességek során már kivédhetők, például a hiányos táplálkozás, dohányzás, Rh-összeférhetetlenség, hormonzavar, egyéb egészségügyi problémák. Vannak olyan vetélésre hajlamosító kockázati tényezők, melyeket azonban nem könnyű leküzdeni. Ilyen például a deformált méh (bár műtéttel néha még ezen is segíteni lehet) és az anya krónikus betegségei.

Egy gyermek elvesztése még ilyen korai szakaszban is megrázó élmény. Előfordul, hogy az a legjobb orvosság, ha nem sokkal a vetélés után terhesség alakul ki újból. Azonban mielőtt erre sor kerül, célszerű egyeztetni az orvossal a vetélés okairól és megelőzni illetve kiküszöbölni őket. Bármi is okozta a vetélést, ajánlatos három-hat hónapot várni az újabb terhesség előtt.


Forrás: Eisenberg-Murkoff-Hathaway: Az a 9 hónap, sobel.hu