A meddőség pszichoszomatikája
A meddőség az egyik legszomorúbb dolog, ami sújthat egy gyermekre vágyó párt. Meddőségről akkor szoktunk beszélni, ha a nőnél egyévi védekezés nélküli nemi élet után sem következik be fogamzás, vagy a nő nem képes kihordani az ez idő alatt bekövetkezett terhességet.
Részlet Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája című cikkéből.
Sok pár sokadszori próbálkozás után jut el az e problémákra szakosodott szakorvoshoz, aki ilyenkor mindenféle fizikális és hormonális vizsgálatot végez.
Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. A vizsgálatok során az esetek döntő többségében találnak is valamilyen szervi-hormonális eltérést, amely megmagyarázni látszik a meddőséget, ám ennek kezelése sokszor nem vezet el a kívánt terhességhez. A lineáris okság (ok-okozati) szemlélet lényege, hogy ha van okozat (a meddőség), akkor annak kell legyen oka is, s ezt előbb vagy utóbb meg lehet találni. Tehát újabb és újabb vizsgálatok és kezelések következnek, majd végső eszközként a mesterséges megtermékenyítések sorozata, de sokszor mind hiába. Végül a páciensnek elfogy a pénze vagy a hite - és a probléma nem oldódott meg. Az ilyen eseteket szokás aztán a tisztázatlan eredetű meddőség gyűjtőfogalma alá sorolni.
A közkeletű felfogás szerint ebbe az orvostudomány mai állása szerint bele kell törődni. De vajon valóban nincs megoldás?
"Csodás" esetek
A fenti történet sokaknak ismerős, de azért ismerünk különös esetek is. Pl. a házaspár esetét, akik annyira vágynak a gyermekre, hogy végül örökbefogadnak egyet. S amint megtörténik az örökbefogadás, az asszony váratlanul teherbe esik. Más esetben azután alakul ki terhesség, hogy a házaspár végleg és igazán lemondott a további kezelésekről. Aztán vannak olyan esetek is, amikor az anya ilyen vagy olyan okból elveszítette gyermekét, s mindaddig nem tudott teherbe esni, míg gyermeke elvesztése felett érzett gyászát fel nem dolgozta egy pszichoterápiás kapcsolatban.
De jó lenne tudni, mi történik ilyen "csodás" esetekben, mert akkor mi magunk tudnánk előidézni azt!
A jó hír az, hogy már tudjuk a csoda receptjét!
Lineáris és cirkuláris okság
A hagyományos orvosi logika a meddőséget úgy tekinti, hogy homokszem került a gépezetbe, hiba támadt, amit el kell hárítani. A rendszerszemléletű megközelítés viszont egy tágabb perspektívából azt kérdezi: mi a meddőség jelentése? Mi történt és történik ebben a családban (környezetben, élettörténetben), amire a legjobb válasz a meddőség? Ha a meddőséget nem a szervezet hibás működésének, hanem az egyén élettörténetéből, fizikai és szociális környezetéből, életfeltételeiből levezethető adaptív (megfelelő) válasznak tekintjük, akkor a megoldás nem feltétlen a meddőségre koncentráló orvosi kezelés lesz, hanem a meddőséget előidéző egyéb tényezők módosítása.
A meddőség "értelme"
Lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Vagyis a meddőség nem hibás, hanem helyes válasz bizonyos körülményekre? Másként: a meddőség az anya és a meg nem született utód védelmében történik?
E meghökkentőnek tűnő gondolatot számos bizonyítékkal tudjuk alátámasztani.
A szociobiológia, e viszonylag fiatal tudomány fogalmazta újra a darwini evolúciós tételeket; eszerint egy állat evolúciós sikerét azzal lehet mérni, mennyire terjednek el génjei (vagyis tulajdonságai) a fajban. Ebből számos meglepő tételt vezettek le, melyeket a kutatások igazolni látszanak. Az egyik fontos feltevés, hogy az állat élete során mindent abból a szempontból "mérlegel", mondhatni "kalkulál", hogy az mennyiben szolgálja génjei elterjedését. Ezt a "kalkulációt" igazolják azok a megfigyelések, miszerint csökken egy adott élettérben egy faj szaporodása, ha növekszik a népsűrűség, ha csökken a táplálékszerzés esélye, alacsony a szociális rangsorban elfoglalt hely, stb. Sok állat (pl. nyúl, macska) képes arra, hogy a kopulációra ovulációval válaszoljon, ezzel maximalizálva a megtermékenyülés esélyét. Az állatvilágban természetesnek tűnik, de még az embernél is igaz, hogy az optimális fogamzás szezonális eloszlást mutat. Persze egész évben születnek gyerekek, de jól ismert összefüggés, hogy vannak nem kedvező hónapok; az ekkor fogant utódok közt sokkal több lesz a fejlődési rendellenesség, a szkizofrénia, az autizmus, stb.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az evolúció a szaporodás idejének és mértékének szabályozására számos idegi és hormonális mechanizmust "dolgozott" ki, s ha a körülmények, az egyéni tapasztalatok nem kedvezőek, a szervezet erről "tudomást szerez" és "megmakacsolja magát".
A gének elterjesztésére egyébként alapvetően két stratégia van: az egyik szerint sok utódot kell világra hozni, kevés szülői ráfordítással (gondoskodással), a másik szerint kevés utód legyen, sok szülői ráfordítással. Ez a két stratégia az emberi társadalmakban is megfigyelhető; a rossz életfeltételek közt élő, harmadik világbeli népeknél általában sokgyermekesek a családok (sok gyermek aztán el is pusztul), míg a fejlett társadalmakban egyre inkább 1-2 utódra koncentrálnak a szülők. Mindezt sehol nem kell tanítani, s bár úgy tűnik, a társadalmi elvárások, szokások irányítják ebben a szülőket, valójában ezek az elvárások evolúciós nyomásra alakulnak ki.
A cikk folytatódik:
Stressz és reprodukciós képesség
Akkor most mindenki menjen pszichológushoz?
Forrás: Dr. Szendi Gábor Pszichoterápia és pszichológusok Tények-tévhitek website
Ha érdekelnek a legfrissebb híreink, tanácsaink a meddőséggel kapcsolatban
és nem szeretnél lemaradni a szakértők, szakorvosok által írt cikkeinkről
iratkozz fel a MEDDŐSÉG-hírlevelünkre:
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások