Reménytelen?!

Ajánlom a Facebookon

A szó, amit nem akarunk hallani. Soha! Legyen ez egy rég vágyott színdarab jegyvásárlása, egy randi a kiszemelttel, egy lakás belső átalakítási munkái... vagy a babavállalás...

Sok dolgomban vagyok slendrián. (Erre most rágugliztam, mert a szót használom, de lehet a barátaim csak jólneveltségük miatt nem szóltak rám, hogy nincs ilyen. Megnéztem. Van. Jelentése: felületes, hanyag) Valahogy az orvosi vizsgálatok nem tartoznak ide. Folyamatosan járok fogorvoshoz (felnőttéletem egyik áldása, hogy rátaláltam dr. Selmeczi Zsoltra), vérvételre és nőgyógyászatra is. Ez utóbbi az elmúlt időszakban különösen fontossá vált.

Az orvosomhoz huszonéve járok. Mindig előzékeny volt, kedves és profi. Többször beszélgettünk róla, hogy majd szeretnék babát. Mindig nyugtatott. Minden leletem, ultrahangom jó volt.

A baba mégsem akart összejönni. Így aztán megadta az egyik - szerinte - legjobb specialista számát, hogy majd "ő biztosan csinál nekem gyereket". Akkor ezen jót derültünk. Mondtam, hogy esetleg pár szót a doktor úr gyerekkoráról, meg ilyesmi. De ahogy telt-múlt az idő, az addig jobbról balra pakolt névjegykártyát elővettem, feltárcsáztam a számot. Egy kellemes női hang köszöntött, felvette az adataimat, ki vagyok, ki küldött, mikor akarok menni. Diktáltam sorra mindet. Aztán eljutottunk az életkoromhoz...

42...

A beszélgetés itt hamarosan véget ért. Zokogva álltam félre az autóval, pedig alapvetően higgadt vagyok. Nem tudtam megnyugodni, amíg ezt a levelet másnap reggel meg nem írtam. A neveket persze kihagyom. Ez az én egyedi esetem. Lehet mással, máshogyan történt...

Reménytelen?

"Tisztelt Doktor Úr!

Kérem nézze el, hogy ismeretlenül levéllel zavarom, de az Ön bejelentkezési telefonszámán zajlott tegnapi beszélgetés sajnos nem hagy nyugodni.
Bárány Anna vagyok, 42 éves, jó egészségi állapotnak örvendő nő. Közel húsz éve járok XY főorvos úrhoz, nőgyógyászati vizsgálatra. Az életem eddig úgy alakult, hogy nem vállalhattam felelősséggel gyermeket. De ez megváltozott. Egy év próbálkozás után XY doktor úr Önt ajánlotta, mint a legnagyobb segítséget, aki segíthet, hogy végre család lehessünk.
Tegnap rászántam magam és feltárcsáztam a telefonszámát. Átlagos hétfő volt. Szépen sütött a nap és én büszke voltam magamra, hogy be mertem ütni azt a pár számot a telefonomba.
Kicsengett. Egy végtelen kedves hölgy elmondta, hogy csak novemberre tud időpontot adni Önhöz. Nem bántam. A lényeg ugye az, hogy elinduljon a vizsgálatsor. Aztán megkérdezte, hogy hány éves vagyok... Nincs ezen mit titkolni. 42. Akkor jött a hideg zuhany. A hölgy - még mindig nagyon kedvesen - elmondta, hogy Öntől azt a tájékoztatást kapta: 42 a határ. 42 évesen már - és itt idézem a hölgyet - reménytelen... Leforrázódtam. Megsemmisültem. Talán volt bennem annyi, hogy udvariasan elköszönjek tőle.

Reménytelen...

Ugye Főorvos Úr szerint sincs ilyen mondat? Kérem erősítsen meg benne, hogy minden vizsgálat és lelet nélkül nem mondható ki ez a tizenegy betű! Csak bízom abban, hogy nem az Ön szavait tolmácsolta a Kolléganő.

Átbőgtem a délutánt. Hiszen egészséges vagyok, ovulálok, az orvosi leleteim jók. De mégis reménytelen... A legnagyobb Szaktekintély kolléganője ezt mondta. Lehet, hogy tényleg fel kellene hagyjak a reménnyel? Nem hiszem. Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ez a levelet Önnek. De megtettem. Hogy miért?
Talán, mert hinni szeretnék magamban, XY Főorvos Úr ajánlásában és még így ismeretlenül Önben is.

Minden jót kívánva,
maradok tisztelettel:
Bárány Anna, a reménykedő"

Az elküldés gomb olyan volt, mint a tisztítótűz. Az előző napi sokk, megszűnt. Tényleg jó terápia az írás.

Az elküldés gomb megnyomása után, új levelet nyitottam. Egy másik intézetnek (Szerk.). Miért pont nekik? Nem tudom. Egyszerűen ez jutott eszembe. Azonnal érkezett válasz, hogy időpontot csak telefonon tudnak adni. Feltárcsáztam hát a számot. Itt egy kimért, nagyon udvarias női hang vette fel az adataimat. Nem is bántam. A nagy kedvességből előző nap is mi lett?! :-) Kaptam időpontot, kaptam orvost és amikor meghallotta a Mazsola utca nevet, hangja a kimértből a puha meleg tónusba váltott. Jó érzés volt.

És mi lett Dr. Szaktekintéllyel? Semmi. Amint megkapták az emailt, azonnal jött egy hívás a rendelőből. Nem vettem fel. Majd Doktor Úr írt/íratott egy választ, amelyben a statisztikai adatokra (nem vitatom őket), a ritka kivételekre hivatkozott és biztosított az időpont számomra történő fenntartására. Nem éltem vele.

Hogyan folytatódik a történetem?

Legközelebb megírom, hogyan találtam alternatív gyógymódot drága H-Varga Mariannkámnak hála, hogyan lett egy pátyolgatóm a Kaáli Intézetben drága Kinez Zsuzsimnak köszönhetően... és még ilyesmik... :-)

Írta: Barany Anna, babavarasnegyvenfelett.blog.hu