Menü

Lazíts!

Ajánlom a Facebookon

Jobban félni még embert nem láttam egy orvosi vizsgálattól. Erőltetett viccelődés, ide-oda járkálás, selfizés… csak tereljük el a figyelmet arról, hogy rettegünk. Igen, tudjuk, hogy az emlővizsgálat és azon belül a mammográfia nem kellemes, de azért kibírható vizsgálat. Anna 15 éves kora óta minden évben átéli a mellrákszűrést. De messze nem a vizsgálat, a fájdalom, vagy a fizikális teher, amitől nyárfalevélként reszket: mindig a diagnózistól szorul gombócba a gyomra. Persze érthető, hiszen minden ilyen vizsgálatban ott rejlik a ,,lehet”. De az is, ha idejében tudjuk, sokkal kisebb a baj és van, ilyenkor még van megoldás.

Szerző: Kun J. Viktria - egészségügyi újságíró

Szerző: Kun J. Viktória | egészségügyi-újságíró


Anna 15 éves korában ismerte meg az onkológiai intézetet, ahova édesanyja nőgyógyásza küldte el, mivel egy-két csomót érzett a mellében. Az első manuális vizsgálatokat ultrahang, majd vékonytűs biopszia követte. Már akkor is az egész kórházi folyosót ő szórakoztatta, miközben kimondatlanul is, de rettegve várták édesanyjával az eredményeket. "Megannyi ciszta és fibroadenóma" - szólt a diagnózis, amelyek szoros követést igényeltek, de akkor még nem nyúltak hozzájuk. Félévente kellett kontrollra járnia, egészen addig, amíg már akkorára nem nőttek, hogy ki kellett őket venni. 19 éves volt akkor.

„Legjobban attól féltem, hogy az addig szép és feszes cicimet csúnyán szétkaszabolják. Azt fel sem fogtam, hogy mekkora szerencsém van, hogy minden jóindulatú. Szerencsém volt akkori sebészemmel, mert nagyon szép munkát végzett, szinte egyáltalán nem látható egyik oldalon sem a vágás.

—mesél közben Anna. Azóta is rendszeresen jár kontrollra és minden hónapban önvizsgálatot tart. Ennek is köszönhető, hogy egy évvel ezelőtt egy újabb csomót fedezett fel az egyébként is nagyon mirigyes mellében. Pár napon belül bejelentkezett orvosához, Forrai doktorhoz, akit Anna kérésére említünk név szerint is – mivel, ahogy ő fogalmaz: nagyon hálás neki, hogy évek óta követi útját, emberségesen kezelve őt és szinte fejből tudja, mi, hol található… Idén is hozzá jött el a szokásos kontrollra, ami ugyan megint nem telik nyugodtan.

Érezhetően nőttek a csomók…

,,Cseréljünk”— lép ki mosolyogva az asszisztens a vizsgálóból, oldva ezzel is kicsit Anna szorongását, miközben egy nyomtatványt ad a kezébe, mert ő meg a korábbi papírokat kéri. Kisvártatva belépünk, merthogy oda is elkísérem. Anna már rutinos, ledobja a ruháit gyorsan és már ott is áll félmeztelenül a ,,rettegett” gép előtt. De előbb még kikérdezi őt Éva, aki pontosan érzi és érti a lány idegességét. ,,Családi előzmény?” ,,Apai nagymamám melanomából kiinduló áttétekben halt meg”. "Hormontartalmú gyógyszert szed?” Nem."… De ez nála már csak a rutin, hiszen több mint húsz éve jár emlőszűrésre.

„Emlékszem rád, tavaly is voltál, igaz?” Kérdezi még mindig mosolyogva Éva. Nagyon komoly mirigyes a melled – teszi hozzá, elővéve a tavalyi felvételeket. Majd Éva szintén a protokoll szerint elsorolja a következő lépéseket. Felvételt készítünk, kettőt - kettőt mindkét mellről. Nagy levegő. A vizsgálat kezdődhet. Bár látható, hogy nem ez okozza Annának a legnagyobb gondot. Mesél közben, hogy Évától már tudja, mindennek a kulcsa a lazítás.

,,Lazíts!

- ez a kulcsszó, amit Éva minden pillanatban, mikor Anna mellét a vizsgálólapra rendezgeti, elmond. ,,Így sokkal könnyebb és kevésbé kellemetlen”—magyarázza az asszisztens, miközben folyamatosan magyaráz. Részleteiben mindent, jóllehet, Anna már rutinos, az asszisztens mégis fontosnak érez minden szót. ,,A jobboldalival kezdem. Fenekedet told ki, picit fordulj a gép felé, állad magasra, másik vállad hátra”—instruál Éva.

Mindenkinek más ez a vizsgálat, van, aki meg sem érzi, de van, akinek eleve annyira érzékeny a melle, hogyha már ránéznek, az is fáj. Nem vagyunk egyformák, a te melled viszont nagyon denzes, elhiszem, hogy nem kellemes, de egy hős vagy!

—biztatja a lányt, aki pár pillanat és már túl is van a sokak számára rettegett vizsgálaton. Kiülünk, Anna még mindig nem engedett fel igazán. Kicsit várni kell Forrai doktorra, mert épp elhívták megbeszélésre. Addig sztorizgatunk, locsogunk mindenféléről, de megnyugodni láthatóan még nem tud. Miután visszaér a doktor, rögtön behívnak minket – ide is kísérem Annát, hiszen abban maradtunk: őt vizsgálják, én írok róla.

Üdvözlés után, ruha a fogason, Anna pedig a vizsgálóban. Doktor úr néz, magyaráz, számol, s jelzi, majd a végén összesíti és össze is hasonlítja a tavalyi eredményekkel, bár ez az oldal jónak tűnik. Jöjjön a másik, ahol az említett bogyó is található. ,,Hát igen”— mormogja Forrai Gábor. ,,Ez bizony sokat nőtt. Duplájára, vagy még annál is nagyobbra. Tavaly mekkora is volt, nézzük csak. Hm, 12 milliméter… és most?”— méricskél a monitoron—,,Hát igen, 22 milliméter ebből az irányból, innen 29. Ez így nem maradhat. Mindenképpen ki kell venni, túl gyorsan nő. Csinálnunk kell egy vastagtűs biopsziát, már úgyis csúszásban vagyunk, vágjunk most bele?”—néz kérdően Annára, aki már kínjában is csak mosolyog. ,,Legyünk túl rajta”—legyint, de kell neki a nagy levegő. ,,Fájni fog?”—kérdezi beletörődve, de

láthatóan tudata innentől lekapcsol. Látszik, hogy csak a rémisztő lehetőség üzenete villog tudatában és bárki, bármit mond, nem fog rá emlékezni.

Elkezdek figyelni, helyette kérdezgetek, a biopsziát végző főorvos és az asszisztens pedig felváltva magyaráz, mi, hogy fog történni.

"Érzéstelenítés, picit feszíteni fog. Most szúrunk egyet. Most kattanást fogsz hallani, mint amikor a tűzőgép összezár, ne ijedj meg”—sorolja az orvos. De Anna már nincs közöttünk. Feje alatt karjai összekulcsolva, csak a könnyei csordulnak ki, egyik a másik után – ki tudja miért: a vizsgálat fájdalmától vagy az ijedtségtől. ,,Nem fáj”— mondja nekem halvány mosollyal a szája körül. Majd a harmadik szúrásnál felszisszen és kicsúszik egy kis káromkodás a száján. „Közben nyomni kell, hogy ne liluljon be” – mondja az asszisztens, ami láthatóan nem kellemes, de Anna csak tűr. Négyszer hallja a csattanást és érzi az ütést. Aztán még nyomják, már közösen Évával a kis gombócot az apró vágáson.

"Lassan ülj fel, nehogy elszédülj!"—de Anna más csak menne, kapja a sok-sok információt, hogy hűtse jéggel, ne emeljen, ne menjen fürdőbe és így tovább, láthatóan már nem is tud figyelni. ,,Nagyon fájt?”— kérdezem tőle látva meggyötört arcát, de rázza a fejét. "Egy hős voltál barátném”— vígasztalom, a még mindig sokkban lévő Annát, aki közben mellét fogja, mert nyilván még sajog a szúrások, nyomások helye.

,,Jó, hogy túl vagyunk rajta, de menjünk innen”

—mondja enerváltan, de onnantól már csak az eredmény lüktet a fejében. Forrai doktor vagy tízszer elmondta ugyan, hogy ő a fejét teszi rá, hogy ez szimpla fibroadenoma, egy százalékot ad, hogy bármi más lenne, de zárjunk ki mindent. Az biztos, hogy ki kell venni, de erre is van ma már többféle megoldás. Annában viszont csak az az egy százalék kattog. És kattognia is fog még pár napig, míg a szövettan elkészül.

 

Írta: Kun J. Viktória, egészségügyi újságíró

 

Intima TOP-INFÓK: 

  • Az emlőben található elváltozások kb. 80 %-a jóindulatú, amelyek rendszeres ellenőrzést igényelnek.
  • A mellrákot megelőzni nem lehet, de a korai stádiumban diagnosztizált és időben megkezdett kezelésű betegség jól gyógyítható.
  • Bármely, az emlőben észlelt elváltozással tanácsos elmenni mammográfiás vizsgálatra, ahová beutalót a háziorvos vagy a nőgyógyász tud adni. A komplex emlővizsgálatot nem helyettesítheti semmilyen más "fájdalommentesként" hirdetett módszer.
    További tudnivalókat az emlődiagnosztikával és a mellrákkal kapcsolatban ide kattintva olvashattok >>

 

Kapcsolódó tartalmak:

 

 

 

Ajánlom a Facebookon

Belépés

Hónap kiemelt témája: EMLŐRÁK

Diagnosztika, szűrés

Betegút

Gyógyszeres kezelés műtét előtt, műtét után

Műtéti kezelés

Sugárterápia

Kiegészítő terápiák

A hónap témájának támogatója:

close

A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel (cookie-kal) gyűjt névtelen látogatottsági információkat. A sütikről, engedélyezésükről és tiltásukról itt olvashat bővebben. További információ