Mindent megtennél azért, hogy babád szülessen? Kezdd ezzel: Útvesztők helyett - Termékenységi program>>  

Szakorvosoktól, meddőséggel küzdő pároknak, együdül babát vállaló nőknek!

Hullámvasút: egyszer fent, egyszer lent, avagy motivációból sosem elég

Ajánlom a Facebookon

Mindannyiunknak megvan a maga baja és története, nincs tökéletesen boldog, egészséges ember a világon. A különbség talán csak annyi, hogy hogyan viszonyulunk sorsunkhoz, állapotunkhoz... Mit próbálunk meg kihozni abból, amit a csomagban kapunk. Saját történet mézes-mázas csomagolás nélkül.

 

Mindenki kerülhet egyszer a betegoldalra, én is jó párszor megjártam már a túloldalt. Rövid bejegyzésemben személyes történetem egy részét olvashatjátok, és azokat a fogásokat, amelyek átsegítenek a nehezén. Talán másnak is segítek ezzel.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem fontos, hogy betegként is emberként bánjanak velem, és elvárom a nőnek kijáró tiszteletet is. Ki ne vágyna erre?
Persze a legtöbb orvosnak semmit nem jelent már a meztelen, fedetlen test, de nekem, pláne betegként, kicsit kiszolgáltatva bizony még mindig nagy jelentőséggel bír, ha le kell vetkőzni egy idegen előtt - még ha orvosról is van szó. Pedig higgyétek el, nagyon messze áll tőlem a prűdség! Aztán ott van a darab-darab kérdés is, hiszen míg én egy orvossal találkozom egy nap (jobb napokon inkább munkában, semmint betegként), addig nekik mi betegek éppen a 125. megoldandó feladat vagyunk. Nem egyszerű! Aztán ott van a hozott csomag kérdése is. Mivel napi szinten foglalkozom egészségüggyel, múltam is van rendesen, bizony nem vagyok a legjobb betegalany...

Ezzel a kis csomaggal, viszonylag vacak kedélyállapotban kerestem fel egy új orvost, kontrollvizsgálat és konzultáció céljából. Az előző egy igazi pokróc volt, amolyan "Atyaúristen", aki nem tisztel sem beteget, sem embert. A nőket meg - na azokat még kevésbé. Tuti ti is ismeritek "ezt a fajtát". Mivel sokat dolgozom orvosokkal még kevésbé szeretem ezt a stílust, és rendszerint nem is tudok vele mit kezdeni.
Na de az új orvos szerencsére elődje gyökeres ellentéte volt! Nem mentem a véletlenre, mielőtt időpontot foglaltam volna hozzá leinformáltam az interneten és felhívtam magánrendelőjét, hogy kikérdezzem asszisztensét. Nem csalódtam benne!

Picit fent, aztán lent, majd zuhanórepülés és végül szabadesés

Az új orvos maximálisan pozitív benyomást keltett, ami már önmagában fél siker, hiszen kollégái – az ország több elismert orvosa már elintézte előtte, hogy remegve készüljek egy-egy vizsgálatra… (Ilyen az, ha akasztják a hóhért!) ;)

Állapotomat tényszerűen, de megértéssel kezelte, miközben emberként több pozitív megerősítést is kaptam. Nyilván én is kellettem ahhoz, hogy partnerként kezeljen, de ez az attitűd átsegített az egyébként nehezen megemészthető diagnózison: inoperábilis. Azaz semmit nem tud tenni azért, hogy jobban legyek. Végigvettük az összes Magyarországon belül és kívül rendelkezésre álló lehetőséget, együtt ötleteltünk – hiszen én is rengeteget kutattam már a témában – de a végső diagnózis mégis ez: 2017-ben nincs mód arra, hogy segítsen. SŐT: orvosi csoda, amilyen kondícióban vagyok!

Szabadesés, kapaszkodók nélkül... köszi.

Ha már ilyen jól összejöttünk, megosztottam vele legnagyobb félelmemet is – és bár szeretem, ha igazam van, most jobban örültem volna, ha nem erősít meg: a bárd valóban ott lebeg a fejem felett és le is fog csapni. Jó hír: van ennél még lejjebb is.  Rossz hír: talán nem ma, de előbb vagy utóbb le fog csapni a bárd, így jobb, ha megbarátkozom vele.

Ok, legyen. A sorsunkat elkerülni nem lehet, hát hozzuk ki belőle a maximumot.

Aki utálja a hullámvasutakat, törekedjen az egyensúlyra!

Jó duma, mondhatjátok, de tény, ha már dobott valamit az élet, meg kellett találjuk a lehető legjobbat benne - mert én bizony imádom az életet! Amolyan életvidám, pozitív ember vagyok, széles mosollyal, ergo semmin sem szeretek sokat szomorkodni. Cél tehát, hogy kihozzuk a legjobbat a helyzetből. Na ehhez kell némi kitartás és persze erő is.

Íme az én trükk- és bullshit-mentes receptem

Az, hogy ma a kondícióm ellenére úgy tudok élni, ahogy, köszönhető a fegyelmezettségemnek, a testtudatosságomnak, az akaratomnak és a felkészültségemnek. Na meg a legszűkebb baráti és családi körömnek, akik tisztában vannak azzal, miket éltem már meg és úgy szeretnek, ahogy vagyok: elvárásoktól mentesen.

Sokat segít a sportos életmód - hiszen gyerekkorom óta versenysportoltam egészen 27 éves koromig, s ma sem tudom elképzelni sport nélkül az életemet.

Elengedhetetlen a megfelelő, jól beállított táplálkozás - ehhez kellett azért némi idő és utánajárás.

Szintén szükséges jó adag pozitív gondolkodás - hiszen mindennek két oldala van, és a pohár sem mindegy, hogy félig teli van, vagy félig üres.

És végül az, hogy mindennek utána olvasok hiteles forrásokból (!). Legyen szó magyar, vagy angol nyelven, de olyan weboldalakat böngészek, amelyek valódi segítséget tudnak nyújtani. Erről már olvashattatok tőlem, és hamarosan többet is fogtok. ;)

Tudjátok, a bullshit-eken már rég túl vagyok… azokból a kevés is sok!

Milyen közhelyesen egyszerű dolgok ezek, gondoljatok csak bele: táplálkozás, sport, pozitív gondolkodás, felkészültség. Na persze. De tudjátok mit? Legyen szó bármiről, próbáljátok meg ezek nélkül. Csak szólok: nem fog menni!

Kilengések

Persze nekem sem megy minden nap egyformán. Néha lazítok a pórázon bizonyos dolgokban, amit aztán megbánok, mert pillanatok alatt reagál rá a szervezetem és komoly retorziót is vesz. De néha muszáj rosszalkodni, máshogy nem megy! Elengedhetetlen, hogy alkalomadtán lazuljunk picit, megengedve a bűnözést és a rögtön követő vezeklést… ;) És ez így is van rendjén.

Vannak napok, amikor nem a táplálkozásommal, hanem a negatív gondolataimmal „büntetem” magam. Ilyen volt a vizsgálatot követő nap is. Üvölteni tudtam volna, s meg is tettem. Legfőképpen a haragtól, ami bennem dúlt, hiszen a „csomagomat” egy nagytekintélyű doktornőnek köszönhetem, aki orvosi hibák tengerét követte el rajtam. (5 év alatt 18 beavatkozás????? F.ck!) S ami még ennél is rosszabb, ha rajta múlt volna gyermekemmel a hasamban haltam volna meg, mivel félre- és nem kezelt. Aztán szerencsére egy másik, nagytekintélyű orvos megmentett, hogy aztán lepasszoljon egy gyakorlat nélküli orvosnak, aki bár jót akart, tovább rontott a helyzetemen. Na ennek a hármasnak sokat köszönhetek. (Mindenki válogassa ki a hozzá tartozót!)

A vizsgálatot követő napon eljátszottam a feladás gondolatával is, eléggé odavoltam. De mit is jelentene feladni...? Nem opció.

Elengedés, elfogadás, feldolgozás, célok

Küzdhetnék, perelhetnék? Ki tudja… A szakma úgyis összezárna. És különben is: aki megmentette az életemet és gyermekem életét – még ha ilyen áron is – nem támadnám meg. Az első nagytekintély pedig... na ő úgyis megúszná.

Marad tehát az elengedés, elfogadás, feldolgozás és a cél: hozzuk ki belőle a maximumot.

Motiváció a környezetből

Több pozitív példa is van körülöttem: olyan emberek, elsősorban nők (bocsi, de ez mégis csak egy női oldal), akik betegségükből és gyógyulásukból valami jót próbáltak kihozni és nagyon sok embernek tudnak erőt adni történetükkel. Sokat táplálkozom belőlük, és persze megpróbálom én is kimaxolni a történetet.

Most éppen ezzel a weboldallal, ami idén már 9 éves lesz, s amellyel több, mint 70 ezer nőnek segítünk havonta laikus kommunikációra nyitott orvosok bovonásával, vagy egy hamarosan induló új projekttel, ami megint csak a betegek egészségértését szolgálja.

S hogy éljük túl a megváltoztathatatlant?

Ha már változtatni úgysem tudunk rajta, hozzuk hát ki belőle a legjobbat! Vagy még egy picit többet.

NK

Ajánlott orvosok

általános nőgyógyász, szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista

Budapest
szülész-nőgyógyász és endokrinológus főorvos
Budapest

szülész-nőgyógyász, lézerspecialista

Debrecen

Ha számodra is hasznos volt cikkünk, megköszönjük, ha értékeled!
Értékelés:
( 0 Rating )
Ajánlom a Facebookon
  • Nincsenek hozzászólások