Elegem van!

Ajánlom a Facebookon

Ma először chateltem Vikivel, mióta elkezdtük követni betegútját. Eddig valahogy igyekeztem távol tartani magam tőle, kicsit sterilnek is éreztem már magam, mint aki nem meri megközelíteni a valóságot. Aztán ma délelőtt elolvastam Vikivel készült bejegyzés második kivonatát, és rájöttem: hálát kell mondjak ennek a lánynak, hogy van, s hogy megengedi, hogy életét, szenvedéseit végig kövessük és megosszuk veletek is. Köszönjük Napsugár-lány! (Intima ügyvezető)

Szerző: Kun J. Viktria - egészségügyi újságíró

Írta: Kun J. Viktória | egészségügyi-újságíró

Azóta, mióta először írtunk Vikiről, már kétszer el kellett halasztani a kemoterápiáját, amitől egyébként addig felére csökkent 12 centis daganata a mellében, mert a fehérvérsejt száma túl alacsony volt. Múlt héten újra kapta. Pénteken CT- vizsgálat okozott újabb izgalmat és persze hozott reményt az életébe. Kismedence és mellkas. Nagyon izgul az eredmények miatt, de most lelkileg sem viseli túl jól az egész procedúrát.

Eddig jól voltam... most valahogy belefáradtam. Rossz. Elegem van. Unom az egész rákot. Unom, hogy kopasz vagyok, unom, hogy nincs szemöldököm és szempillám..

- fakadt ki a héten az egyébként mindig nagyon pozitív Viki. Mióta a mellrákkal küzdő édesanya történetét elindítottuk, rengeteg minden történt Vikivel. Embert próbáló volt maga a diagnózis is, de pláne az a sebesség, ahogy a daganat fejlődött szervezetében. Sokkolva, mégis végig elképesztő pozitivitással állt a betegséghez. Ma is hiányolják a ,,kemós csapatból”, most ugyanis más napon jár, viszont úgy tűnik, minden eddiginél keményebb harccal néz most szembe:

a lelki megpróbáltatással,

amit eddig nem igazán engedett meg magának. Döbbenetes állapotban volt a melle, hatalmasra duzzadt, gyulladt kitüremkedéssé vált, amit pokoli fájdalom kísért. Ma már az erős gyulladás alábbhagyott, melle sokkal kevésbé fáj, kezelése még mindig többször volt kétséges. Újra és újra el kellett halasztani, fehérvérsejt száma ugyanis nem engedte a gyógyszeres terápiát.

Aztán kapott két kezelést, de most a héten újra leesett az ominózus érték, így otthon kell injekcióznia magát. Elvileg pénteken kapja a nyolcadikat a 12-ből és akkor jön majd a CT eredménye is. Vár. Közben anyaként is megpróbáltatások érték, egyik kisfiát - Levit ugyanis tüdőgyulladással kellet az intenzív osztályra vinni. Napokig izgult a család a kisfiúért, Vikinek nem is volt ideje a maga problémáival foglalkoznia. De most úgy tűnik, pszichésen vált nehézzé a küzdelem.

,Nem engedhetem meg magamnak, hogy összeomoljak, itt van a két kisfiam, de most nehéz. Valahogy most szembesültem az egész betegség kísérőivel. Ugyan már a második kezeléstől el kezdett hullani a hajam, ezért még augusztusban le is vágtam kopaszra, mégis most élem meg igazán tragikusan a testi változásokat. Nehéz volt a begyulladt, lüktető és hatalmasra dagadt vörös mellemmel, a fizikai fájdalommal, de az valahogy kézzel foghatóbb volt. Most viszont azokkal a mellékhatásokkal szembesülök, amik nem fájnak, hacsak nem nőként, lelkileg. Hogy kendő, vagy sapka nélkül nem léphetek ki az utcára, muszáj sminkelnem, szemöldököt rajzolnom magamnak. Miki nem mondja persze, hogy nem vagyok szép, de azért nem lehet nagyon öröm nézni most a fejemet.”

— mondja Viki, akiben legbelül azért benne van a félsz, hogy a férfi, akinek nőként eddig mindent megadott, vajon türelmes lesz-e, nem ábrándul-e ki, tudja-e olyan szépnek látni, nőnek tekinteni. Igaz, biztos benne, hogy ezen is túllendül majd, ahogy az élet eddigi minden akadályát megugrotta, korábban egyedül, most meg párjával, kéz a kézben.

Írta: Kun J. Viktória, egészségügyi újságíró

Ha elakadtál a betegúton, vagy csak kérdeznél szakértőinktől emlőrákkal kapcsolatban,
tedd fel kérdéseidet az Intima.hu Onkoteam-ének!>>

Kapcsolódó tartalmak:

Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól

Itt megtalálod a nőket leggyakrabban érintő betegségekkel, állapotokkal kapcsolatos kérdésekre a szakorvosi válaszokat, érthetően.
Tünetektől a kivizsgálási és kezelési lehetőségekig, minden egy helyen!

Részletek