Mr. Pánik a mindennapokban
A mi Pánikunknak lételeme a szórakozás. Perverz módon a legjobban akkor szórakozik, ha mi erre éppen miatta képtelek vagyunk. A mozi vagy a színház tökéletes színtere ezen játéknak. Sötétség, sor közepe, mindkét oldalon emberek sora. Tömeg.
 |
Szerző: Tengelics Helga | Pszichológus | |
Megy a film. Épp csak elkezdődött. A gondolat már elindult: "Mindjárt rosszul leszek! De tényleg, mi lesz, ha most rosszul leszek?" Nehéz úgy filmet nézni, ha az ember rosszul van. Meg akkor is, ha még csak aggódik ezen.
"Már érzem, hogy rosszul leszek. De akkor fel kell kapcsolni a villanyt. S azt mindenki észreveszi. Milyen kínos. Mit csináljak? Gyorsan bekapok egy rágót. Az leköti a figyelmemet. Vagy egy szőlőcukrot. Az gyorsan felszívódik. Legközelebb csakis a szélső ülésre veszek jegyet. Onnan ki lehet menni, ha mosdó kell."
Aztán egyszer csak egyáltalán nem megyünk már moziba. Minek. Nem ér az ennyit nekünk. Jó lesz a tévé is szórakozásnak. Némi csúszással ott is bemutatnak mindent. Színházjegyet venni meg amúgy is kész tortúra. Á, kell a fenének ez a macera. És mellé még jól sem érezzük magunkat. Maradunk inkább otthon.
|
Aztán meg a hangja, csak hogy ő se maradjon ki semmiből. És már megint a szokásos szívdobogás. A vége aztán az, hogy lemondjuk az előadást. Amúgy sem tudnánk megcsinálni. Az egész egy merő kudarc lenne. Legjobb, ha beteget jelentünk. Akkor nem kell magyarázkodni. És Mr. Pánik megint csak győz. Egy újabb csatában. Velünk szemben.
Közlekedés Mr. Pánikkal
Most már jöhet az utca. Aztán utazás. Amit Mr. Pánik minden formában szeret. Repülés a trópusokra, vagy dugó a belvárosban. Neki mindegy. A villamosnál csak a metró izgalmasabb. Onnan, lentről, a mélyből egészen kacifántos a feljutás a fényre, a levegőre. Ez aztán az igazi buli a számára. Eléri, hogy kétségbeesve számolja az ember a megállókat jobbára a kétes biztonságot jelentő első ajtónál, míg odaér a kitűzött célhoz. Vagy éppen fel sem száll a kiszemelt járműre. Elenged egyet. Vagy kettőt. Vagy még többet. Vagy leszáll félúton. Aztán telefonál – ha tud kinek, – hogy jöjjön érte. Csak most az egyszer. Mert rosszul van. Képtelen hazajutni. Vagy bárhová máshová. Aztán másnap megint kezdődik elölről a nap és a tortúra. Már, ha valóban kezdődik, és egyáltalán kilépünk az utcára. Csak éppen egy kudarcélménnyel több van a tarsolyunkban. No meg a mi egyetlen Mr. Pánikunk sikerszámláján.
Egy ágyban Mr. Pánikkal
Aztán a nap végén ott az éjszaka, amikor az ember alszik. Akarom mondani aludna. De nem tud. Mert az ördög, mint tudjuk, soha nem alszik. Nos, Mr. Pánik sem. Az ember egyszer csak felriad, hogy nem kap levegőt. Mintha egy másik világba került volna. A szíve meg majd kiugrik a helyéről. Zsibbad a szája, izzad és reszket egyszerre. Ablakot nyit, az hátha segít. De nem. Felkel. De az sem jó. "Lehet, hogy most meghalok" – tesszük fel a kérdést? Eltelik úgy fél óra. Ahogy jött, úgy megy. De nehogy ám azt higgyük, örökre! Ó Mr. Pánik hűséges. Ő bizony visszatér. Először ritkábban, majd egyre sűrűbben. Éppen ahogy kedve szottyan. Végül már aludni sem merünk. Aztán meg már nem is tudunk. Csak kialvatlan ténfergünk beszűkült életünkben.
Csakhogy kihagyhatjuk a mozit, lemondhatjuk az előadást. Még a bevásárlás is házhoz jön a XXI. század eredményezte online világnak köszönhetően. De aztán végül marad a lakásunk, mint magunk választotta börtön. Akár évekre is! Mert egyedül már az utcára sem merünk kilépni. Rettegés fog el az egyedülléttől. Először éjjel. Aztán már nappal is. Előbb a munkavégzésre leszünk képtelenek. Végül pedig az életre is.
Pániktüneteid vannak? Van megoldás!
Pánikról szóló sorozatunkat itt találja:
1. rész: Van szerencsém bemutatkozni: a nevem Mr. Pánik
2. rész: Mr. Pánik a mindennapokban
3. rész: Biztos hogy Mr. Pánik csenget?
4. rész: Mr. Pánik - A soha viszont nem látásra!
Írta: Tengelics Helga, pszichológus
Betegtájékoztatók nőknek, szakorvosoktól
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások