Vikit végre megműtik!
Egy ideje nem adtunk hírt ,,közös betegünk”, Viki sorsáról. Csakhogy annyi minden történt és szegény olyan hullámvasútra került, amit nehezen lehetett volna megosztani. Az már az első perctől kezdve biztos volt, hogy ki kell venni a mellébe költözött hatalmas méretű elváltozást, a kérdés csak az volt, mikor van erre a legjobb pillanat. Viki nem akart másodvéleményt, egész idáig ragaszkodott saját orvosához, de ma már olyan fájdalmai lettek, hogy eldöntötte: más szakembernél is megpróbálja. Jelentjük: most jövünk a Kék Golyóból, elvállalták, hogy megszabadítják tőle.
Írta: Az ÉLET és Kun J. Viktória | egészségügyi-újságíró |
,,Nincs áttét! Annyi csak, hogy találtak egy hét milliméteres valamit, de azt a CT értágulatnak írja le. Márciusban megyek újabb vizsgálatra, de a doki nem nagyon foglalkozott vele, annyit mondott, lehet egy ciszta is, akar daganat, de ezzel most nem foglalkozom. Nincs szétszóródva a testemen és a mellemtől szabadítsanak meg! Január végén műtét”—mesélte legutoljára még decemberben Viki.
,,A héten megkaptam a 8. és a 9. kemót. A fehérvérsejtem felment 8.37-ra. Tegnap nem voltam jól, fájt mindenem, egész nap feküdtem, főleg a derekam. A fehérvérsejt a csontvelőben termelődik, ami a derékban van, mint egy erős menstruációs görcs, de az jó, mert a gyógyulás jele”—számolt be a fejleményekről ,,Intimás” társunk, aki eldöntötte: megosztja gyógyulásának minden részletét. A kétgyermekes anyuka, akinél hosszú út után diagnosztizálták a mellrákot. Aki megélte a poklokat a legnehezebb szakaszban 12 centire növekedett daganatával, és súlyosan begyulladt, égető, vörös mellel. A megfázás, vagy éppen a kritikus fehérvérsejt szám miatti kezelések csúszását. A bizonytalanságot, a sok-sok aggódást.
Múlt héten sokat változtak az események.
Viki teljesen kiborult, nem bírta már a fájdalmakat, azt akarta már csak: szabadítsák meg a fájdalmai, kínjai forrásától. Csakhogy kezelőorvosa és sebésze is azt mondta, most olyan állapotban van a melle, hogy nem nyúlnak hozzá. Így hosszas unszolásra eljutott oda, hogy kérjen másodvéleményt. Bízott orvosában, a végsőkig bízott, most viszont csak az volt a fejében: más lehet, hogy máshogy látja, neki pedig csakis az lebegett a szeme előtt: műtsék már meg!
Lebeszéltük, hogy fogadjanak minket egy màsik intézményben és elkísértük Jó Mariannal, az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen programvezetőjével az újabb vizitekre: onkológus, sebész. Már az onkológus is azt mondta: mindenképp csak a műtét. Átirányított a sebészhez, aki viszont túl nagynak látta a daganatot, így először sugárkezelést javasolt.
Nem nyugodtunk bele, és volt még egy ütőkártyánk.
Elmentünk megint egy másik intézménybe egy sebészhez, ambuláns rendelésre. Egy olyan orvoshoz, aki még a leglehetetlenebb helyzeteket is bevállalja, és akinek a
keze alatt születtek már csodák.
Négy órát vártunk. Kínunkban végigbohóckodva az időt, oldandó magunk, de leginkább Viki feszültségét. Az orvos szimultán vitte négy szobában a rendelést, a folyosó tömve, de végre bejutottunk. Végigolvasta Viki minden leletét, figyelmesen, közben végig a lányra koncetrálva, annak ellenére, hogy a rendelő tömve, megvizsgálta a mellét. Hosszasan vakargatta a fejét, láthatóan jól megfontolt döntést akart hozni. De aztán zsigerből mondta:
meg kell műteni.
A sugár kizárt, azután sokkal nehezebb az operáció. Tudja, hogy nehéz, a daganat nagy, kevés bőr marad, de megpróbálja megoldani. Hiszi, hogy sikerül. Közben látszik, hogy mérlegel, nézi a többi szakvéleményt, de csak kitart.
Minden kollégának igaza van, meg persze nincs. Ahogy neki is van, meg nincs. De én megműtöm”—mondja a szakember.
És már jönnek az információk. Leveszi Viki mellét, szépen az ép nyirokcsomókat. De ezzel még nincs gyógyulás, csak tehermentesítik a szervezetet, az immunrendszert, hogy onnantól felvehesse a harcot a rákkal szemben. Még a PET-CT vizsgálat eredménye lehet sorsdöntő: ha sok áttét van, vagy szétszóródott a daganat, nincs műtét. De erre nem is gondolunk, hiszen minden eddigi vizsgálat ez ellen szól.
A fehérvérsejt száma legyen legalább 5, vagy négy és fél, most kettő. Akkor tud csak az immunrendszer védekezni”—ad még egy búcsúutasítást a sebész.
"Meglesz!"—vágja rá gondolkodás nélkül, teljes magabiztossággal Viki. És végre mosolyog.
"Vegye föl gyorsan a pulcsiját, nehogy megfázzon”—szól rá még az orvos, mert még erre is tekintettel van, abban a 20 percben, amit ideje enged, minden részletre kitérő tájékoztatást ad. A tervek szerint tehát februárban megműtik.
Írta: Kun J. Viktória, egészségügyi újságíró
Ne maradj le legfrissebb cikkeinkről,
iratkozz fel AJÁNLÓ-hírlevelünkre:
Kapcsolódó tartalmak:
- Ne kerüljük meg a kijelölt utat!
- Az első sokk – nem mindegy, hogy érkezik a diagnózis
- Legfontosabbak, amit tudnod kell a mellrákról!
- Tények és tévhitek a mellrákszűrésről
- A mellrák tünetei - a mellrák felismerése, teendők
Ajánlott orvosok
Bejelentkezés hozzászóláshoz
- Nincsenek hozzászólások
Hozzászólások