A terápiás terv megbeszélésekor az emlőrákos betegek is találkoznak az „adjuváns” és „neoadjuváns” kifejezésekkel. De mit is jelentenek ezek a szavak?

Diagnózis, műtét, sugár-, kemoterápia, lelki és fizikai kezelések sora. A mellrákbetegek többsége gyógyultan, legalábbis tünetmentesen fejezi be az embert próbáló utat. De vannak, akiknek ezzel nincs vége: csakis folyamatos gyógyszereléssel tudják a rákot féken tartani. Ők azok, akik áttétes emlőrákkal élik mindennapjaikat. Vajon ezek az erős nők, asszonyok hogyan élik meg, hogy állapotuk csupán így tartható fenn és a folyamatos orvosi vizitek, kontrollok innentől a mindennapok részei lesznek? Erről meséltek nekünk.

Kemoterápia: talán a rákbetegek, de akár laikusok fejében is a legnagyobb mumus. Pedig sokszor életmentő, a szó szoros értelmében gyógyító szer, amire, ha az orvos úgy gondolja, mindenképp szükség van, e nélkül a tumor megfékezhetetlen. A kezelést viszont könnyebb átvészelni, ha felkészülünk a várható mellékhatásokra. Nézzük meg, mikor, kinél is mi várható.

,,A legnagyobb probléma, hogy sokan az alternatív megoldásokat keresik, pedig a legrövidebb út még mindig az, amit az onkológusunk javasol nekünk” — véli dr. Szentmártoni Gyöngyvér onkológus, klinikai gyógyszervizsgálatokat koordináló orvos. Szerinte fontos a bizalom, de a beteg utak ma már mindenütt ki vannak dolgozva és akkor jár a beteg a legjobban, ha azt követi.

Diagnózis: mellrák. Minél előbb kés alá feküdni, megszabadulni a ,,betolakodótól”- ez minden érintett egyetlen vágya. Ezért is fogadja a többség nehezen, ha orvosa vár, előtte inkább még kezelést javasol. Türelmetlenség és félelem kíséri a vizitet, majd onnantól a terápiát, pedig nagyon is úgy tűnik: amennyiben az orvos így dönt, az inkább csak segíti a gyógyulást, illetve a műtét végleges sikerét. Mert az esetek nagy részében előbb fékezni kell a ,,betolakodót”, és utána legyőzni. 

Az emlőrák csak gyűjtőfogalom, ezernyi arca van, megannyi különböző típusú megbetegedést foglal magában. Pontos diagnózist a patológusi szakvélemény adhat, ehhez pedig fontos, hogy személyre szabottan az adott esetben leginkább megfelelő mintavétel és kiértékelés történjen. Ebben ad eligazítást dr. Kulka Janina patológus professzor, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének munkatársa, egyetemi tanár, a Magyar Patológusok Társaságának korábbi elnöke. Szakterülete az emlőpatológia, elsősorban a szűrésen felfedezett korai elváltozások.